Folia archeologica 9.
Fejős Imre : A magyar fényképezés kezdetei
A magyar fényképezés kezdetei 251 a kertészet fejletlensége miatt sokkal nagyobb keletnek örvendett mint manapság. Az Attila utcai első hazai művirágkészítő üzemében vázákba és báliruhákhoz divatos fehér és piros kaméliákat formáló mesterünket bátran nézhetjük iparművésznek. Művészi képességére vall az is, hogy 1845-ben mindjárt színesen retusált arcképekkel kezdte működését. 2 7 Nevét azzal tette maradandóvá, hogy képben ő örökítette meg Ferenczy István tragédiáját. Ismeretes, hogy Ferenczy a tönk szélén kénytelen volt nagy műteremmel felszerelt Országház utcai házát eladni. A Mátyás emlék hatalmas gipsz modelljeivel nem tudott mit kezdeni s ezért rászánta magát azok összetörésére. Mielőtt az autodafé megtörtént volna, Teleki Blanka Góbival levétette a halálraítélt szobrokat. Két sorozatban 1(5 felvétel készült. Végül az udvarra kirakott művei között magát Ferenczyt örökítették meg és nekiláttak a rombolásnak. A Mátyás emlékből nem maradt más ránk, mint a király márvány mellszobra, két érc dombormű és a daguerreotipiák. Sorozatuk unikuma a fényképtörténetnek, egyben vádoló emléke a magyar művészsorsnak. 2 8 Úttörő munkát végzett az az ismeretlen fényképíró is, aki Vahot Imre évnegyedes lapja, a Magyar Föld és Népei számára dolgozott. A folyóirat cikkeit litográfiák illusztrálták, ezek hűségével, míg rajzok után készültek, a szerkesztő nem volt megelégedve. Elhatározta, hogy egy daguerreotipistával utazza be az országot és annak felvételei nyomán készült kőnyomatokat közöl lapjában. így jelent meg elsőnek Sopron, majd több vidéki városunk műemlékeinek fénykép utáni hű ábrázolása. Vahot demokratikus politikai felfogásának és a népélet iránti romantikus érdeklődésének köszönhetjük a híres betyár, Sobri Jóska családjának képét, első etnográfiái, vagy lia úgy tetszik riportfelvételünket, — a fejlődés elején a dolgok differenciátlanok. Ezzel az ábrázolással és egy soproni öreg harangozó képmásával jelent meg először a nép arca az ezüstlemezen. 2 9 A daguerreotipia a negyvenes évek végére meghódította Pestet. Valamelyik fővárosi fényképírótól származtathatjuk egyik problematikus értékű daguerreotipiánkat, ismeretlen mester Zichy Ödön arcképét. Tudvalevő, az osztrákoknak kémkedő Zichyt 1848-ban Csepel szigetén kivégezték. A képmásnak tehát nem lenne különösebb értéke, ha nem éppen ez a darab volna egyik legszebb daguerreotipiánk, amelynek finoman kezelt színezése harmonikusan simul az ezüstre edzett fényirat alapstruktúrájához. (XLIV. t. 1.) A forradalom évére stereo-arcképek is készültek és metszetek után foglalatba, ékszernek szánt apró kis darabok. Ezek Kossuthot, az első felelős minisztériumot, a nemzetgyűlés megnyitását stb. ábrázolták. Kereskedők is érdemesnek tartották a fényképészeti cikkekkel való foglalkozást. Calderonin kívül 1846ban Fajth János Kígyó utcai optikus ajánlotta készületeit, az 50-es évek elején az Oszwald-testvérek boltja árull eredeti francia lemezeket és vegyszereket. 30 Vidéki városainkban szintén megjelentek a vándor fényképészek, nagyobb helyeken pedig a műtermek. Szombathelyen Beck Vince ötvös és litográfus 2 7 Der Spiegel 1845. dee. 17. 1603. ; Pesther H and lungs zeitung 1846. jun. 31. 26. 2 8 Meiler S., Ferenczy I. élete. (Bp. 1905) 336—347, 383. 2 9 Pesti Divatlap 1847. 927, 1818. ; Magyar Föld és Népei 6 (1847) boríték. ; Uo. második szállítmány 1. 13—16 és boríték. 3 0 Pesti Divatlap 1846. ápr. 23. boríték. ; Der Spiegel 1850. máj. 22. 131, 1851. nov. 3. 253.
