Folia archeologica 9.
Cennerné Wilhelmb Gizella: Wilhelm Peter Zimmermann magyar vonatkozású rézkarc-sorozatai
194 Cennerné Wilhelmb Gizella lényeges különbség л ап. Technikailag legjobb megoldású lapja a Győr 1598-as visszafoglalását ábrázoló rézkarc, itt azonban sokat nyom a latban a Custoselőkép finom kidolgozása. A mintául vett kompozíció kvalitása általában befolyásolja képeinek kivitelét. Az 1607-ben megjelent második rész előszavában megemlékezik arról, hogy korábbi művéből új levonatot kellett készítenie s körvonalazza az újabb sorozat tartalmát, mely 1603 elejétől 1607-ig mutatja be az eseményeket. A képes ábrázolások utolsó dátuma azonban 1605, mert a következő évből csupán a bécsi és zsitvatoroki béke pontjai olvashatók a szövegben. A gyűjtemény így négy évről harmincegy képet hoz, ami lényegesen több az első sorozat lehetőségeinél. Megfigyelhetjük azonban, hogy tárgyválasztásában erősebben érvényesül a propaganda, nem fektet annyi súlyt a teljes eseménysorozat bemutatására. Szivesebben ábrázolja a császáriak győzelmét, hősiességét, mint egyes sikertelen ostromokat. így pl. Buda 1603-as vívásából csak a Csepel szigeten lezajlott győztes csatát láthatjuk, bár lehet, hogy Buda kétoldalról történt korábbi bemutatása után nem volt újabb kompozíciós gondolata. A sorozat az 1603-as török hadjárattal kezdődik, megemlékezik Esztergom 1604-es sikertelen pogány ostromáról, majd rátér a Bocskai szabadságharc eseményeire. Az álmosdi és edelényi csaták után megmutatja Rhédey Ferenc hadjáratát a bányavárások ellen, a Pozsony környékén történt összecsapásokat. Elénk tárja a hajdúság betörését Morvaországba, Alsó-Ausztriába és Stájerországba. Nem hagyja ki Némethy Gergely dunántúli hadműveleteit sem. A hajdúk betörésének ábrázolása a törökök és tatárok 1603-as hadjáratának képeivel együtt azt hangsúlyozza, mennyit szenvedett az örökös tartományok lakossága a háború következtében. Kedvtelve emlékezik meg arról, ha a császár ellenfeleinek táborában egyenetlenség üti fel a fejét, így a sorozat 10. képén. Itt a rebellis, majd a szultánhoz visszatért Zellali basa esetét mondja el, aki csapataival együtt Boszniát kapta szálláshelyül az 1603-as magyarországi hadjárat után. Azonban az eddigi boszniai basa nem akart ebbe beleegyezni s a két fél csapatai Banjaluka mellett harcoltak egymással. Az oszmán birodalom történetét számos török forrás alapján feldolgozó Hammer-mű azonban csupán annyit mond erről az esetről, hogy Deli Hasszán — az ázsiai lázadók egyik vezére — miután ismét alávetette magát a szultánnak, résztvett a magyarországi hadjáratban és Boszniát kapta székhelyül. 3 5 A sorozat 29. lapján viszont azt a küzdelmet mutatja be, amit Somogyi Mátyás Bocskaitól elpártolt csallóközi hajdúi vívnak a fejedelem csapataival s csak osztrák ezredek segítségével sikerült rajtuk győzedelmeskedniük. 3 6 E második sorozatban viszontláthatjuk az első rész néhány városábrázolását : a nagyrészben Custos metszete után készült Esztergomot s a BraunHogenberg krónika rajza alapján maratott Bécset. Lényegileg ez a helyzet a második rész Buda és Pest vedutáinak esetében is, amikor saját korábbi kompozícióinak egyszerűsített rajzát adja a hátterekben. Csak egy részletet használ fel korábbi Kanizsa képéből, a vár 1603-as felgyújtását ábrázoló rézkarcán. Ortelius könyvének Komárom képét rajzolja meg egyszerűsítve 3 5 Hammer, J., Geschichte des Osmanischen Reiches II (Pesth 1834) 062—663. 3« Rónai Horváth J., HK 6 (1893) 611.
