Folia archeologica 9.
Parádi Nándor: Későközépkori kályhacsempe negatívok
Későközépkori kályhacsempe negatívok 181 A két csempetípus összehasonlításából az állapítható meg, hogy a négyzetes és téglalap formájú fülkés csempéket külön-külön negatívról nyomták le, de a szent alakját a későbbi negatívra átvitték. 6® A fülkés elrendeződés ismétlődik meg a Szent Katalint ábrázoló csempénél is, ahol a keretezés egyezik a Szent János csempével. Feltehető, hogy az alaknak itt is a fentihez hasonló korábbi ábrázolása is volt. Ugyancsak Szent Jánost ábrázolja az a kályhacsempe negatív (XXX. t. 1, la.), 7 amely szintén a besztercebányai kályhacsempékkel került elő. Ennek vizsgálata több érdekes tanulsággal szolgálhat számunkra. A negatívról készített lenyomat az eddigiektől eltérő ábrázolást mutat. 8 Szent János ezen is kelyhet tart; ugyanolyan mintázású arccal, csavart fürtökben leomló hajjal láthatjuk. A különbség annyi, hogy az alak valamivel kisebb, továbbá palástját a mellén kapcsos lánc fogja össze és a ruha ujjának szegélyén díszítés van. A karélyos talpú kehelynek itt gerezdes nodusa лап s a szent a kehely talpát fogja. A kisebb eltérések ellenére ez az ábrázolás stílusában is megegyező az előbb tárgyalt csempékkel. A kályhacsempe negatívról kétségtelenül megállapítható, hogy nem agyagból mintázták, hanem formáról nyomták le. A negatív keretezésében két párhuzamos vonalat a formáról való levétel után hegyes végű pálcikával karcolták be az agyagba. A besztercebányai csempék (főleg a haj, ruha kiképzése, a keretezése) arra mutatnak, hogy előbb fából faraghatták azt a mintát, amelyikről a eserépnegatívot készítették. A csempéket összehasonlítva a felvidéki szárnyasoltárok faszobraival, könnyen elképzelhető, — ahogyan erre már korábban is rámutattak 9 — hogy a csempék mintáit a szárnyasoltárok faszobrászai faragták ki. A besztercebányaiakhoz korban közel állhat az a kályhacsempe negatív töredék, amelynek lelőhelyét nem ismerjük, de feltehetőleg Esztergomból került elő. (XXX. t. 5., 5a.). 1 0 E negatívról készített csempéket — legalábbis eddig — nem ismerünk. A lenyomaton bordás keretben trónuson ülő Madonnát "a A bohócot ábrázoló csempc előlapját és dongás hátú részét — amelyen a bohóc alakja van — külön-külön negatívról készítették és a kettőt összeragasztották. Ezután vágták ki — mint általában az ilyen kályhaesempéknél — az előlapbél a felesleges részeket s így vált az áttörtté. (Képét lásd : Magyar Művelődéstörténet II. 283.) A kályhacsempék dongás hátú részét általában korongon készítették, kivéve azokat, amelyeknél — mint a bohcc esetében is — az ábrázolás a dongás részen van. Ezeket vagy ívesen hajló negatívról vették le, vagy a síkfelületű negatívról leemelt agyaglapot utólag hajlították íveltre. " MNM—Iparművészeti Múzeum. Leltári száma : 3597. Barnás-vörös színű, jól égetett, előlapja enyhén domborodik. Hátlapja teknőszerűen bemélyed. Előlapjáról a bal felső sarka közelében egy darabka ki van törve. H. 26—26,3 cm, Sz. 23,2—23,5 cm, M. 6,6 cm. Említése : Divald K., A Gyűjtő 3 (1914) 10. 8 Erről a negatívról lenyomott csempét — legalább is az Országos Történeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum anyagából — nem ismerünk. 9 L. Divald К. 1. jegyzetben idézett műveit. 1 0 A tárgy az esztergomi Balassi Bálint Múzeumban van. Vöröses-barna színű, aránylag jól égetett. Hátlapja enyhén ívesen domborodó. II. 10,5 cm, Sz. 15,5 cm, V. 2,9 cm. — Balogh Albin ny. múzeumigazgató szíves közlése szerint lehetséges, hogy a töredék az esztergomi Várhegyről való.
