Folia archeologica 1-2.

Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek

138 CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 138 találunk az 1, 2. és 14. sz. alattinál és részben a 13. számúnál. Hármasívű szíjtartófüle van a 14-nek P alakú az 1, 2, 18. számú (vas) és talán a 4. alatti kardnak. Ivalakú fülei voltak a 13. alattinak ezüstből és a 20, 25. sorszám alattinak vasból. Meghatározhatatlan formájú szíjtartcfüle volt a 23. számú kardnak. Több kard markolatán középen bronzkarikácska volt, melybe biztosító szíjat fűztek. A szegedi múzeum tisza—marosvidéki avar­kori kardjai közül: 1. Keresztvasnélküli kétélű kardokkal tisztán csak préselt vagy kinyírt, ezüst-, vagy aranydíszes leletmellékletek jöttek elő (1—10). 2. Keresztvasnélküli, de rövid, ovális mar­kolatvédővel ellátott kétélű karddal összefüggő leletanyag, mint az előzőnél (11). 3. Rövid, keskeny keresztvassal bíró kétélű kard kísérői ugyancsak préselt arany- és ezüst­díszek (14). 4. Keresztvasnélküli, de rövid, ovális mar­kolatvédővel rendelkező egyélű kard, préselési technikájú díszekkel függ össze (12). 5. Keresztvasnélküli egyélű kardok, kivétel nélkül préselt, ezüstlemezes díszekkel tartoznak össze (13, 16—19, 21, 23, 26—28, 31—32), de már megjelenik pár esetben (27—28) az ezüst­dísz mellett, a griffes-indás bronzöntvényes cso­portra jellemző kiszélesedővégű íjlemez. 6. Keresztvasnélküli egyélű karddal együtt: griffes-indás díszek nem jöttek napfényre. 7. Keresztvassal rendelkező egyélű karddal, csak egy esetben volt található az anyagban lemezes dísz (24.), de ez is már széles íjleme­zekkel van együtt. 8. Griffes-indás csoportbeli kard, kivétel nél­kül egyélű, egyenes és keresztvassal bíró volt (20, 25, 30, 33). Nézzük meg, hogy a Magyarországról isme­retes többi avarkori kétélű kardok, milyen saját­ságokat mutatnak és milyen technikai eljárással ké­szített leletanyaggal függnek össze. Az összes ren­delkezésre álló vizsgálatra alkalmas adatok fel­használása nélkül, nem lehet az egyenes kardok fej­lődési irányát és időrendjét helyesen megállapítani. A szegedi múzeum nagyszámú kétélű, egye­nes, keresztvasnélküli kardján kívül, csak kevés hasonló lelettel rendelkezünk. Dunapenteléről Horváth Tibor vitt be egykét­élű, egyenes kardot, de leletmellékletek nélkül. 9 Fettich Nándor a csepeli kardot 1936-ban kétélűnek mondja. 1 0 1926-ban pedig egyélűnek. 1 1 Egy keszthelyi példányt ugyancsak mint kétélűt említ, 1 2 ugyan­azt Hampel könyve 1 3 egyélűnek mondja. A nagy­mányoki lovassír egyenes, keresztvasnélküli kard­járól sem lehet teljes bizonyossággal megálla­pítani, az ábrázolás és leírás után, 1 4 hogy két­élűről, vagy egyélűről van-e szó. Végül két használható irodalmi adat maradt: A pápa—úrdombi 1. sír, hosszú egyenes, két­élű, keresztvasnélküli kardja, 1 0 mely préselési tech­nikával készült álcsatalakú díszekkel függ össze. A szentes—lapistói (1933. évi) kard, a pá­paival mindenben azonos típusú, a vele kapcso­latos övdíszek áttört, tömör ezüstből készültek. 1 6 Magyarország avarkori kétélű, egyenes, ke­resztvasnélküli vaskardjai: 1. Nemcsak bizonyos kisebb területhez van­nak kötve, hanem az ország különböző részein előjönnek. 2. Kivétel nélkül áttört, öntött vagy kinyírt ezüstdíszekkel (az u. n. martinovkai kultúrkör darabjaival) és préselt arany-, ezüst-, bronzdí­szekkel függtek össze. 3. Egyetlenegy esetben sem találták griffes­indás csoportú bronzöntvények, vagy kísérő le­leteik társaságában. 4. A kísérő leletanyag tanúsága és az V. fejezetben tárgyalt fülkesírok alapján: ezek a kardok a legkorábbi avar és avarkori emlékekkel futnak együtt, tehát a kétélű, keresztvasnélküli, egyenes avarkori kardjaink a legelső avar kard­típusok közé tartoznak, melyeknek használata túlnyomó részt a VI. század II. felétől, kb. a VII. század végéig tart. 5. Nemcsak bizonyos népcsoporthoz vannak kötve, mert hordozóik a VI—VII. században úgy az avarok, mind kísérő népeik. 6. A kétélű, keresztvasnélküli, egyenes, honi germán kardoktól 1 7 különválnak, mivel azok több­nyire zömökebbek, szélesebbek, laposabbak és ezt a formájukat átmenet nélkül csaknem a kard hegyéig megtartják. A kora-avarkori kétélű kar­dok a szélesség rovására megnyúlnak és a pen­gék megvastagodnak. Ezek a vonások már a lovaséletmód következményei. 7. Szerves folytatói az V—VI. század kétélű, keresztvasnélküli egyenes kardfajtáinak. 1 8 8. Megelőzik használatban a Tisza—Maros vidékén az egyélű, rövid, keresztvassal ellátott egyenes kardokat teljesen, az egyélű, keresztvas­nélkülieket pedig részben. 9. A Tisza—Maros vidékén a későbbi avar­korban is, griffes-indás csoporttal csak egyenes kardok jöttek elő, szablyák teljesen hiányzanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom