Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Fogorvosi Szemle 86. 9—14. 1993.

Központi Stomatológiai Intézet (igazgató: dr. Vágó Péter főorvos) és Országos Bőr-Némikórtani Intézet (igazgató: dr. Horváth Attila egyetemi tanár), Budapest

Számítógéppel értékelhető etiológiai adatlap fémérzékeny betegek adatainak rögzítésére.

DR. VASS ZOLTÁN és DR. TEMESVÁRI ERZSÉBET

Hazai klinikai tapasztalatok szerint a nem nemesfém ötvözetekből készült fogpótlást viselők között az utóbbi 20 évben jelentősen megnőtt ezen ötvözetek alkotóelemeivel szembeni érzékenység gyakorisága [22, 23, 32]. Az ötvözetek fő alkotóelemei a nikkel, a króm és a kobalt. A fogászati beteganyagon tapasztalt gyakoriságnövekedés összhangban van a bőrgyógyászati-allergológiai beteganyagon igazolt gyakoriságnövekedéssel. Míg korábban az allergizáló hatást leggyakrabban a krómvegyületektől tapasztalták és a nikkel-, valamint a kobaltérzékenység ritkábban fordult elő, az utóbbi két évtizedben a nikkelérzékenység gyakorisága megháromszorozódott [7, 19, 22, 26]. Ezt az adatot a hazai és a nemzetközi tapasztalatok egyaránt alátámasztják [1, 3, 7, 8, 10, 11, 22].

A felnőtt városi lakosság hazard ja nagyobb, ezen belül a nőké mintegy háromszorosa annak, mint a természeti környezethez közelebb élőké, de már gyermekkorban is előfordul [5, 10, 11, 17, 21, 23, 28].

Ez a gyakoriságnövekedés egy új antigénforrás megjelenésére utal. Miután fenti időszakban táplálkozási szokásaink lényegében nem változtak, így a táplálékkal, illetve az ivóvízzel bevitt nikkel mennyisége nem okozhatta ezt a tetemes gyakoriságváltozást [2, 4, 6, 12, 13, 15].

Ugyanakkor a hazai protetikai gyakorlatban megjelentek — a 60-as évek végétől — a magas nikkeltartalmú fogászati fémötvözetek, részben a ma már korszerűtlen eljárással készülő, rozsdamentes fogászati acélötvözetek (Cr-Ni-Fe), részben a drága nemesfémötvözetek (Au-Pt, Ag-Pd) kiváltására. A 70-es évek elejétől a jól önthető, forgácsolható és polírozható nikkelbázisú ötvözetek (60-80% Ni-tartalom) felhasználása fokozódott. A hazai gyártók (Vasipari Kutató- és Fejlesztővállalat, Csepel Művek Fémműve) és a forgalmazók (OMKER, Fogtechnikai Vállalat) adatai szerint a 70-es évek közepétől országosan és évente már mintegy 4-5 q, a 80-as években több mint 1 tonna a felhasznált és szájba helyezett mennyiség.

Azt a feltételezést, hogy a fogászati ötvözetekben lévő nikkel tehető felelőssé az érzékenység gyakoriságának növekedéséért, igazolni látszik az a tény, hogy a betegek panaszai csökkennek, illetve megszűnnek, ha a fogpótlásaikat eltávolítjuk, és/vagy nemesfémből újra elkészítjük [22, 23, 32].

A fentiek indítottak bennünket arra, hogy a jelenségnek fokozottabb figyelmet szenteljünk. Alaposan vizsgáltuk a Központi Stomatológiai Intézetben szubjektív panaszokkal és/vagy objektív elváltozásokkal jelentkező pácienseket, akiknek panaszai fogpótlásukkal összefüggésbe hozhatók vol9