Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
Az aminoglikozidok utóhatása (post-antibiotic effect = РАЕ) igen kifejezett, ezért adagolási időköze hosszabbítható, ritkább adással is elérhető a terápiás effektus [29]. Az aminoglikozidok károsíthatják а VIII. agyideget és a vesét [13, 18, 22, 25, 31]. A széles körben használt tobramycin (Brulamycin) toxicitása kisebb a gentamicinnél [18]. Farmakokinetikájuk pontos ismerete érdekében, ill. masszív szájüregi fertőzéseknél tudnunk kell, hogy hogyan választódnak ki a nyálba. A penicillin és a félszintetikus származékok nyálba történő kiválasztódását Bender és mtsai [4], majd Adler-Hradeczky és Kelentey B. J. [2] mutatták ki. Egyes cefalosporin származékok nyálba történő kiválasztódásáról előző munkáinkban [20, 21] már beszámoltunk. Kémiailag az aminoglikozid származékok nagymértékben hasonlítanak egymáshoz de szérum- és nyálszintjükben mégis különbséget találtunk. Az aminoglikozidok szérum- és nyálszintjének vizsgálata után megállapítható, hogy ezen széles körben alkalmazott antibiotikumok terápiás adagban (1 mg/kg, ill. 5 mg/kg im.) igen jól választódnak ki a nyálban, és ezért a száj fekélyképződéssel járó masszív fertőzéseinél alkalmasak lehetnek a gyógyszeres beavatkozásra. Mivel nyálszintjük parallel változik a szérumszinttel, ezért a nyálminták aminoglikozid szintjének mérése révén gyógyszer-monitorozás végezhető, következtetni lehet az antibiotikum szérumszintjére. A nyálmintagyűjtés előnyei a vérvétellel szemben: non-invaziv, sok minta gyűjtésére alkalmas, fájdalmatlan (gyermekek), ambulanter végezhető és könnyű tárolni [24]. Az aminoglikozidok monitorozása kívánatos lenne 3 napnál hosszabb ideig tartó kezeléseknél, illetve bizonyos esetekben (50 éven felüliek, beszűkült és különösen változó veseműködés, cystikus fibrosis, stb.) [18]. Kísérleteink alapján a nyálmintákból elvégezhető az aminoglikozidmonitorozás, mivel a nyálszintekből egyértelműen következtetni lehet a szérumszintekre. IRODALOM: 1. Acar, J. F.: Strategies in aminoglycoside use and impact upon restistance. Am. J. Med. 80, (6B), 82, 1986. — 2. Adler-Hradecky C., Kelentey B.: Penicillin kiválasztódása és bomlása a nyálban. Fogorv. Szle. 55, 417, 1962. — 3. Allan, J. D. and Moellering, R. C. Jr.: Management of infections caused by gram negative bacilli: role of antibiotic combinations. Rev. Infect. Dis. 7, 559, 1985. — 4. Bender, I. B., Pressman, R. S., Tashman, S. G.: Studies on excretion of antibiotics in human saliva. Penicillin and Streptomycin. J. Am. Dent. Ass. 46, 164, 1953. — 5. Bengtsson, S., Brorson, J. E., Dornbush, K., Forsgren, A., Hallander, H., Holm, S. and Malmborg, A. S.: In vitro Susceptibility to Aminoglycosides Among Swedish Bacterial Isolates by the Microdilation method. Current Chemotherapy and Immunotherapy; Proceedings of the 12th International Congress of Chemotherapy Vol. II. Washington, D. C. 1982, pp. 793—795. — 6. Betts, R. F., Valenti, W. M. and Chapman, S. W.: Five year surveillance of aminoglycoside usage in a university hospital. Ann. Int. Med. 100, 219, 1984. — 7. Csáky, T. Z. and Barnes, B. A.: Cutting’s Handbook of Pharmacology. Appleton-Century-Crofts, Norwalk, 1984, pp. 37—40. — 8. Edson, R. S. and Terrell, Ch. L.: The aminoglycosides: streptomycin, kanamycin, gentamicin, tobramycin, amikacin, sisomicin and netilmicin. Mayo Clin. Proc. 62, 916, 1987. — 9. Faragó E. és Kiss J.: Adatok a sisomicin in vitro bakteriológiai hatásához és humán farmakokinetikájához. Orv. Hetil. 120, 1815, 1979. — 10. Faragó E., Kiss J., Gömöry A., Aranyosi J. és Juhász I.: Az amikacinról bakteriológiai és klinikai eredmények alapján. Orv. Hetil. 121, 381, 1980. — 11. Faragó E., Szilasi M., Kiss J. és Gömöry A.: A gentamicin és a tobramycin összehasonlító in vitro bakteriológiai vizsgálata, Orv. Hetil. 122, 1381, 1981. — 12. Follath, F., Wenk, M. and Vozeh, S.: Plasma concentration monitoring of aminoglycosides. J. Antimicrob, Chemother. 8, SA. 37, 1981. — 13. Forth, W., Henschler, D. und Rummel, W.: Pharmakologie und Toxikologie. Bibliographisches Institut, 316
