Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
Fogorvosi Szemle 75. 247—253 1982. A konzerváló fogászati ellátás fejlődése az állami fogbetegellátásban 1951 és 1981 között a Központi Stomatologiai Intézet munkásságának tükrében* DR. LOVÁSZ ANDBÁS A Központi Stomatologiai Intézet megalakulásától kezdve fontos feladatának és egyik legfőbb célkitűzésének tekintette az állami fogbetegellátás területén alkalmazott gyógymódokban az egységes szemlélet megteremtését, a korszerű gyógyító eljárások megismerését, elsajátítását és széles körű elterjesztését. Ez a szakmai irányító munka tehát kezdettől fogva céltudatos tevékenység volt, az elért eredmények értékelésekor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a fejlődési folyamatot, amely a mai szocialista társadalmi biztosítási rendszer kialakulását megelőzte. Amikor a Központi Stomatologiai Intézet létrejött, azokban az években fiatal szocialista államunkban a mostani társadalmi biztosítási rendszernek csupán a magva volt még kialakulóban. 1949-ben történt meg a betegellátás biztosítási rendszerének egységesítése. Több kisebb biztosító intézet, mint a MABI, OTBA, SZASA, МАЙАВ1 beolvadtak az OTI-ba. Ez teremtette meg az egységes irányítás alapvető feltételeit [1]. Az országos méretű fogbetegellátáshoz jól képzett fogorvosokon kívül megfelelően felszerelt fogászati intézetekre volt szükség. így a 40-es évek végén és az 50-es évek elején egymás után nyíltak meg a fővárosban az új fogászati rendelőintézetek. 1948-ban elsőként Csepelen. 1949-ben a MABI beolvadt az OTI-ba, így a mai Péterfy Sándor-utcai Kórház és Rendelőintézetben a nagy szakmai múlttal rendelkező OTI fogászati rendelés kezdhette meg a működését. Még ez évben a Madách-téri rendelő, az év vége előtt pedig a Fehérvári-úti rendelőintézet nyitotta meg kapuit. 1950 januárjában nyílt meg az Újpesti Rendelőintézet, novemberben Lőrincen, egy évre rá 1951. november 1-én pedig a Kispesti Rendelőintézet. Annak a nagyszabású egészségügyi programnak, amely céljául tűzte ki, hogy az első 5 éves terv során a fogászati székek számát 135%-kal emeli, részét képezte a Fogászati Továbbképző Intézet létrehozása is. A Budapest Városi Tanács Központi Fogászati Rendelő- és Továbbképző Intézetének megalakításával megteremtődtek azok a tárgyi feltételek a fővárosban, amelyek az állami fogbetegellátás alapját képezték. Az Egészségügyi Minisztérium 1951. május 30-án kelt 3304/19/1951—VII. sz. rendelete az Intézet feladatának meghatározásában egyebek között ,,a biztosításban alkalmazott budapesti és vidéki fogszakorvosok továbbképzését” is megjelölte. E feladat nagyságára és jelentőségére talán Kendének a következő sorai világítanak rá legjobban, midőn az Intézet első továbbképző tanfolyamait értékelte. ,,A tanfolyam eddigi hallgatói túlnyomóan kör- és körzeti orvosok. Legtöbbjük egyáltalán nem tanult^ fogászatot, autodidakták, vagy magánszakértőktől sajátítottak el valamit. Általános orvosi képességük jó és ennek megfelelő önkritikával állapítják meg, hogy fogászati tudásuk csekély” [1]. *A Központi Stomatologiai Intézet fennállásának 30. évfordulója alkalmából felkérésre benyújtott közlemény. Érkezett: 1982. március 25. Elfogadva: 1982. május 6. 247
