Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-03-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1940 MÁRCIUS 3. SZÁM.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

A budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter-Tudományegyetem I. számú sebészeti ■klinikájának közleménye. (Igazgató: dr. Verebély Tibor, egyet. ny. rend. tanár.)

Felső állcsonti leontiasis ossea ritka esete.

Irta: JAKABHÁZY ISTVÁN dr., egyetemi tanársegéd.

A leontiasis ossea, lényegében klinikai kórkép, melynek legkiemelkedőbb tünetei a csonton észlelhető elváltozások. A megbetegedés kiterjedése, az elváltozott csontok száma, az egyes esetekben különböző. Igen sokszor egyetlen csont kóros elváltozásáról beszélhetünk, mint pl. koponya, sípcsont, combcsont. A megbetegedés ritkább előfordulási helyét, körülírtan az arcesontokon Meunier írta le először.

A kórfolyamat származása nem tisztázott, s feltételezésünk szerint különböző betegségek következményeképpen léphet fel. Elkülönítő kórisme szempontjából ostitis deformans (Paget) és az ostitis fibrosa (Recklinghausen), valamint az osteomák jönnek számításba. Rendszerint a folyamat kiindulópontjának — az elváltozás alapokául — a fenti megbetegedéseket tételezzük fel. Mint kiváltó ok, gyulladásos folyamat is számbajöhet, mint a Virchov által leírt esetben, mely az elnevezés kiindulópontja volt.

Reiss saját tapasztalataira támaszkodva a világirodalomban leközölt 35 esetet állított össze s ezek számadatait közli. Ezen adatok szerint megállapítható, hogy a betegség 80%-ban a 20-ik életév előtt kezdődik, tehát a csontnövekedés idejében. Az esetek 60%-a trauma vagy idült gyulladás következményeként lépett fel. A megbetegedettek 60%-a férfi, 40%-a nő. A betegség lefolyására, vonatkozóan közli, hogy 20%-ában halált okozott, 60%-ban a kórfolyamat megállapodása vagy lassú előrehaladása folytán kedvező volt. Szerinte az esetek többségében az elváltozások a felső állcsontban kezdődtek.