Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
121 VILÁGHÍREK. Vezércikk. AZ EGYESÜLET VEZETŐSÉGE. — Tisztújitásra készül a Közgyűlés. A „tisztújitás" fogalmához önkéntelenül hozzákapcsolódik sürgés-forgás, tülekedés, harci zaj, hangos korteskedés. Vas Gereben, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán alakjai elevenednek meg hetedhét országra szóló, híres vármegyei restaurációkon. Hess... el ti időszerűtlen irodalomtörténeti emlékek: ime a Magyar Fogorvosok Országos Egyesületének tisztújító közgyűlésén csend van. Korteskedés lármája nem előzte meg; tülekedés nem éktelenkedik benne; harci zaj nem hallatszik. A választók egyetértésben egy táborban vannak; békében is lógnak szerteoszlani a választás után. Honnét e csend! Talán aléltság, fásultság, a közügyek iránti közömbösség jele! Nem. Sőt ellenkezőleg: e csend Egyesületünkben éppen a köz-irányítás mérhetetlen fontosságának és zavartalan folytonosságának áférzéséböl származik. Azon tapasztalatból, hogy az Egyesület vezetése jó kezekben van. Elnökök, titkárok, választmány, bizottságok mindenkor — nemcsak a veszély pillanatában — a fedélzeten vannak. Harsogó vezényszavak nélkül, lázas lótás-futás nélkül a munka összevág: a köz hajója biztosan megy a vizeken, noha útjában, különösen az utóbbi időkben erős hullámveréssel kellett küzdenie és a parton állók az irányítók rendíthetlen nyugalmán néha idegeskedtek és türelmetlenkedtek. A vezetőség iránti feltétlen bizalomnak kifejezője a tisztújitáson uralkodó csend. Ez a vezetőség nyugodtan beszámolhat hivatalos sáfárkodásáról. Elődeinek céltudatos kezdeményezéseit és munkáját folytatva cselekedett és cselekvéseinek igen sok foganatja volt. A hivatalos jelentések erről részletesen fognak beszámolni. Ehelyütt csak jelezve legyenek e ma már ötéves tevékenységnek fő irányzatai és lényegesebb eredményei. Itt vannak elsősorban a kari érdekek. Minden egyesületi vezetőségnek legfőbb gondja, mert sajátságosképpen, lehet mondani szakmaförténelmi örökségképpen két védelmivonalon kétélű karddal kell ezt a küzdelmet vívni: egyszer arccal az egyetemes orvosi kar leié, aztán a kuruzsló fogtechnikusok felé. Az első védelmivonalon úgy a Szövetség, mint a Kamara kebelében teljes megértésre találtunk, minden fogorvosi kivánalom vagy sérelem ma az egész orvosi rend megértését és védelmét élvezi. Minden orvosi reprezentatív és tudományos akcióban mi fogorvosok is képviselve vagyunk. Például szolgáljon csak a szakorvosképzés körüli sikeres harcunk és bekapcsolásunk az Orvosi Nagyhét munkásságába. Ami pedig a fogtechnikuskérdést illeti, vezetőségünk az utóbbi mozgalmas időkben csendben oly szívós, céltudatos és eredményes munkát végzett, mellyel elismerésre és hálára kötelezte az egész fogorvosi kart. Itt vannak másodszor jóléti intézményeik! Mit érnek a legszebb elhatározások, a legideálisabb szándékok, ha anyagiak hiányában nem tudjuk megvalósítani őket. Sokáig ez a szegénységünk volt minden becsületes akarásunk kerékkötője és az Egyesület virágzásának sorvasztója. Ha fogorvosok özvegyei, árvái esdettek segítő kezünk után, csak szavak sovány vigaszával tudtuk őket elbocsátani. Tudománypártolásról szó sem lehetett. Világkongresszusok, kiállítások rendezése, tudósok kitüntetése aranyéremmel csak vágyálom volt. Ma más a helyzet. Vezetőségünk bölcsessége szinte varázslatos módon, úgyszólván a semmiből, mindenesetre a tagok anyagi megterhelése nélkül vagyont teremtett, melynek kamataiból csupán 1936-ban 5380 pengővel segítette az özvegyeket és árvákat; a szaktudomány mivelését
