Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-11-01 / 11. szám

II. évfolyam, 11. szám. Szatmárnémeti, 1918. november. A Fölsőmagyarországi Méhészegyesület, a Felsőszabolcsi, a Hevesvármegyei, a Nógrádvármegyei és a Sárosvármegyei Méhészkör hivatalos lapja. Megjelenik havonkint egyszer. Egyesületi tagok a folyóira­tot tagsági dijuk fejében kapják. Felelős szerkesztő: NAGY GÉZA, a Fm. Me. főtitkára, Szatmár-Németi, Böszörményl-útca 23. Telefonszám: 424. Előfizetési árak; Egész évre....................10 K — f. Félévre ........................6 K — f. Eg yes szám ára . . . — K 80 f. Tagsági és előfizetési dijak: Bagothai Sámuel egyesületi pénztáros elmére : Szatmárnémeti» Békéssy Károly-utca 19. szám alá küldendők. Főmunkatársak : Hartwiger Ágoston Lányi Elemér Választ kívánó levelekhez bélyeget kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Meddig még? Hogy a magyar méhészeknek szük­ségük van az egyesületté való tömörü­lésre, ezt semmi s ím igazolja kézzel­foghatóbban, mint az a körülmény, hogy az újabban megalakúit méhészegyesüle- tek, amelyek a méhészek úgy individuá­lis, mint tömeges megvédését radikálisan viszik a megvalósúlás felé, napról-napra erősödnek, s számbeli súlyukkal messze túlhaladják a háború előtt megalakúit konzervatív cselekvésű egyesületeket. Érezte azt minden gyakorlati mé­hész, hogy az a védelem, amelyben a háború előtti egyesületek őket részesí­tették, egyéni értékében vajmi kevés tá­masz volt. Innen van az, hogy egyes szövet- kezetecskék és kereskedelmi méhésze­tek próbáltak a méhészeken segíteni. De mert a magyar méhészek nagyon is bi­zalmatlanok a szövetkezetekkel szemben, ezek sem segítették előbbre jutni a ma­gyar méhészetet lépésnyivel sem. És innen van az, hogy az 1912. év­ben a magyarországi méhészek elérke­zettnek látták az időt arra, hogy a kül­földiek példájához híven, megalkossák a szövetséget. Kolozsvártt született meg a Magyar­országi Méhészegyesületek Országos Szö­vetsége, amely vezetőjéül ugyanazokat a »méhészeket« választotta, akik az Orszá­gos Magyar Méhészeti Egyesület vezetői voltak. Az Erdélyrészi Méhész-Egyesület már a megalakúláskor rámutatott a két »egy«-vezetőség együttműködésének a lehetetlenségére. De keressük azt a mo­tívumot, hogy mi vezette az E. M. f.-et ennek az aggodalmának a kinyilatkozta­tására, de egyelőre elég annyit megje­gyeznünk, hogy a Szövetség 1912-től 1917-ig egyetlen egyszer sem tartott ér­tekezletet. Ehhez nem fűzünk kommentárt. ítél­jenek és bíráljanak maguk a méhészek ismert igazságérzésükkel. TARTALOM: 1., Meddig még? (Őscsanádi ü.) — 2., Szent-e a költőfészek? (Lányi ele­mér.) — 3., Rajzok az éhrajok világából. (Hartwiger Ágoston.) — 4., A csa­ládok egyesítéséről. (Fülöp Lajos.) — 5., Meg kell-e bontani a fészket beteleléskor ? (Bakos István.) — 6., Nyilatkozat. (A Fm. Me. elnöksége.) — 7., Emlékeztető. — 8 Tanácsadó. — 9., Rovás. (Dixi.) — 10., Különféle. — ll.. Szerkesztői üzenetek. — 12., Tagdijak nyugtázása. — 13.. Apró- hirdetések. — 14., Hirdetések ____ Ci kkeink csak a forrás (Felvidéki Méhész) megnevezésével vehetők át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom