Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-11-03 / 22. szám

XV. évfolyam.

S2. százsa.

1910- ÜSTovember 3,

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ára : Egéss*évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő :

D" MOLDOVÁN FERENC

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányáraínte- '""-- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Városi közgyűlés.

Október hó 26-án ismét rendkívüli közgyűlés volt a városházán. Akiket a lápos- völgyi vasút ügye és a vadászat ügye érdekelt, mind megjelentek, az egyiknél feleb* bezni, mert a megye szükmarkuskodott, a másiknál helyen állni, hogy ne legyen magas a bérösszeg. Itt volt is egy kis szavazás, de a steigerolók indítványukkal magukban maradtak. Hátha majd megdrágul az árverésen, mert ilyen óriási terület növekedő nagy vadállománynyal megérdemli a pénzt.

Részletes tudósításunk a következő:

A közgyűlést Farkas Jenő polgármester nyitotta meg délelőtt 11 órakor. Hitelesítésre Kilián Béla, Spáczay Gyula és Lévay Károly képviselők kérettek fel.

1. Jelentés a láposvölgyi vasút ügyében vármegyei közgyűlés határozatáról.

Miután Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 13-án tartott rendes közgyűlésében a láposvölgyi vasút építéséhez csupán 100 000 koronával járult hozzá, holott ezen célra a törvényhatósági közutak épitésére felveendő 1,200.000 korona kölcsönből 200000 korona irányoztatott elő, illetve a szükségletnél 200.000 koronával több a láposvölgyi vasút javára lett felvéve, közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy azon határozat a városra sérelmes és káros s annak megfelebbe- zésével Farkas Jenő polgármester, megyebizottsági tagot megbízza.

2. Polgármester jelentést tesz a vadászati

jog bérbeadása iránt. *

Miután gróf Károlyi Lajos a vadászati jog eddigi bérlője a bérlet felmondását tudomásul vette s igy a bérlet 1910. évi december hó 31-én megszűnik, közgyűlés határozatilag kimondja, hogy mivel a város vadászati joga az eddigi 11,545,1390 kát. hold helyett a

3,225 882 kát. hold kincstári erdő és 472.347 kát. hold kert terület levonásával csak 7,848.161 kát. hold területre terjed ki, ezen területcsökkenéshez arányitva a bért, 204 koronában állapítja meg a vadászterület ét/i bérének kikiáltási árát. Közgyűlés a bérlet tartamát 6 évben állapítja meg s az árverés napját f. évi november 29-ére tűzi ki.

3. Olvastatott Pécs város átirata 200 millió korona névértékű 4°/0-os községi (városi) kötvény kibocsátása iránt.

Miután a városok hiteligényeinek kielégítése érdekében a Pécs város által közölt kérelem minden magyar város javára és hasznára van, közgyűlés határozatilag kimoudja, hogy Pécs városához hasonló tartalmú feliratot intéz a pénzügyi és belügyi m. kir. miniszterekhez.

4. Olvastatott Reismann Herman kérvénye j földterület iránt.

Miután a Reismann Herman cég a város j által megküldött szerződést el nem fogadta dacára annak, hogy a város az ajánlattevőnek többrendbeli engedményt tett, közgyűlés ha- a | tározatilag kimondja, hogy a város a változott viszonyok folytán a cég által felkért területeket már nem adja el, csupán azon területet, melyet a vasúti iparvágány foglal el. Szükségesnek tartja ugyanis közgyűlés, hogy a kérdéses területek fölött ’ árosrendezési és vasut- fejlödési szempontból szabadon rendelkezhessék s azokat kezében tartsa s a visszaszerzés áldozatai nélkül hasznosítsa.

5. Olvastatott 3994/1910. sz. K. B. határozat a legclöerdö stb. ügyében.

Szatmárvármegye közigazgatási erdészeti bizottságának Felsőbánya város erdőiről készült iizemátvizsgálási munkálat és uj ideiglenes üzemtervre vonatkozó határozatát, illetve felterjesztését, mely a város érdekeivel azonos közgyűlés tudomásul veszi, egyben a városi erdők állami kezelésében a város erdőgazdasági érdekeinek hathatós előmozdításáért Sziklay Emil debreczeni erdőfelügyelönek.és Gábor Sándor negykároiyi főerdőhivatali főnöknek egyhangú határozattal köszönetét szavaz s erről a jegyzőkönyvi kivonatot megküldeni határozza.

6. Olvastatott Bodenlósz Sándor kérvénye bérleengedés iránt.

Közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a Petőfi-igét béréből nem enged, miután a rossz időjárás által okozott kevés termés és üzleti forgalom bérleengedés alapjául nem szolgálhat, mert ezen károkat egy jobb esztendő bérlőnek megtérítheti s mert a város indokolatlan bérleengedéssel más bérlőknek hasonló kérelmekre alkalmat nem adhat. Ezért bérlő kérelmét nem teljesíthetőnek mondja ki.

A vásárról és egyről-másról.

»Mindeneket próbáljatok és ami jó, azt megtartsátok ...»

Megpróbáljuk tehát hanyatlásnak indult, hajdani népes hetivásárainkat a keddi és pénteki nap helyett hétfőn és csütörtökön tartani. Megpróbáljuk pedig azért, hogy hátha sikerül a keresletet a kínálattal némi összhangba hozni, mert a mai állapot immár tarthatatlan. Aki végigtekint gyatra hetivásáraink még gyatrább minőségű élelmicikkein, bizony egy csepp kedvet sem talál a beszerzésre, mert a drágasága mellett jobban lehangol azoknak hitványsága. Az a nehány tojás stb. élelmicikk, ami faluról bekerül, mielőtt a fogyasztó közönség birtokába jutna, már kufárok kezében van, kik ugyancsak magfizetteíik élelmes voltukat. A tejtermékek egyrésze hasonló sorsra jut és bárminő kotyvalék legyen, d. e. 9—10 órára az utolsó cseppig elfogyott. Hiába fitymál az egyik vevő, jön a másik és mert nincs nagyon mibe válogatni, azt kell beszerezni, ami van. Sőt az őszi esős időben jó vele sietni, mert nemhogy javulna a beszerzési módozat a sok válogatás és kóstolgatás közben, hanem ellenkezőleg, még rosszabbra fordul, mert a fazék tartalmát a fedő leemelgetésével még az égi nedv is meg-meg- szaporitja. Azonban még ez a kevesebb baj volna, de ami a kinálgatás közben az ázott gubáról és az esernyőt pótló, zsírtól avult szalmakalapról belehull, bizony nem étvágygerjesztő. Hiába kavarja el nyomban az ügyes kézben készen tartott fakanál — amit megláttunk: azt

Az én első kirándulásom.

— Irta: Kárpáti Endre. —

Mikor egy-egy öreg bácsi, aki a múlt század közepén építgette magának az aranyhegyeket, a fiatalabb nemzedékkel beszélgetésbe keveredik, összehasonlítja a régmúlt időket a jelennel és közben-közben fölsóhajt, hogy »nem igy volt ez régen!« — bizony-bizony a legtöbben mosolyogva fogadják szavait, sőt vannak, akik szentül meg vannak győződve, hogy az öreg hárijánoskodik.

Pedig ha a már régebben elköltözőitek közül egyik-másik föltámadna, csudálkozva nézne körül: más országot, idegen népséget találna hazájában.

Igaz, hogy sok minden dolog elmúlt, amelynek visszatérésétől Isten mentsen meg bennünket; de eltűntek azok a szokások is, amelyek akkor mintegy törvényerővel bírtak és végtelen nagy hasznára voltak az embereknek.

Ilyen volt a többi között a vándorlás: édes hazánk, esetleg a szomszéd országok bejárása.

Nemcsak az iparosok vették nyakukba a világot. Mindenki iparkodott, hogy fiatal korában világot lásson. Persze a világlátásnak akkor nagy szeme volt. Egész vagyont emésztett föl egy-két heti utazás.

A diáksereg vakációját rendesen utón töltötte. Összeálltak többnyire ketten-ketten. Mert ha többen voltak, nehezen jutottak jó tanyára; egyedül utazni meg unalmas, de veszélyes is. Sokan voltak, akik még pénzt is szereztek. Zeneismeretükkel, élelmességükkel könnyen jutottak pénzhez is. Itt-ott koncertet, műkedvelő előadást rendeztek és a tiszteletdijból födözíék a jövő tanévi szükségletüket.

Fiatal koromban tizenkét vakációt utaztam keresztül. Összejártam édes hazánk legnagyobb részét. Persze gyalogszerrel. Hűséges utitársam- mal jóelőre megállapítottuk útitervünket, amelyet azonban a nagy szívesség, melyben mindenütt részesültünk, alaposan fölforgatott Győrből indultunk útra.

Első nap, jó későn Ujszőnybe érkeztünk. Ott egy vincellérnél megháltunk. Szívesen látott vendégek voltunk. A gazda még meg is traktált bennünket friss gyümölcscsel.

Másnap tovább indultunk. A Duna mellett. Nem részletezem utunkat. Vidáman mendegél- tünk. Este Esztergomban voltunk. Persze gyalog nem értünk volna oly messze. De akadt kétszer is kocsi, amely fölvett bennünket s igy a fele utat legalább kocsin jártuk meg.

Esztergomban egy napot töltöttünk. Akkor még nem volt készen a Bazilika; de megnéztük. Megnéztünk mindent apróra, folyton az Esztergomról tanultakat idéztük emlékezetünkbe.

Harmadnap tovább indultunk. Kocsi dolgában megint nem volt hiány. Háromszor akadtunk fogatra, amelyen tovább utazhattunk. Az utolsó már jó este felé Budaörsnél fogott el bennünket. Egy budai sváb gazda hajtott utánunk és barátságosan megszólitott bennünket:

— Wo kengesten hin?

— Nach Ofen — válaszoltuk.

— Na, setzens auf;

— Te — szóltam utitársamhoz, *— most kimutathatjuk fogunk fehérét. Ezzel a némettel most németül kell beszélnünk.

Mert hát hiába töltögette tanárunk a német szót fejünkbe, bizony nem sok ragadt reánk; legföllebb annyi, amennyit a Grammatikából beszajkoztunk. Most gyukik ki tehát a szeg a zsákból; most tudjuk meg, tudunk-e arabusul.

A jólelkü sváb beszédbe ereszkedett velünk. De hát nem igen értettük meg egymást. Más a sváb nyelve, más áll a Grammatikában. Ki is nevetett bennünket a sváb. Csudálkozoít, hogy mjkép lehet németül oly gyalázatosán beszélni, mint mi.

— Freili, in der Schul lernt ma nix! — mondta nem egyszer.

Hanem összemelegedtünk. Hirtelen azt kérdi tőlem.

— Von wo san ten See?

— Ich bin ein Raabar — válaszoltam.

— Waas 7 — Kiáltott nagy szemeket meresztve reám és Hű! kiáltással megcsapdosta