Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-07-10 / 13. szám

Fakutya T. KIZÁRÓLAG NŐKNEK MIKÁDÓ-TORTA — Életkép — Nem! — hördült fel a társaság egy emberként, amikor megkós­toltuk a tortát, amelyet a há­ziasszony terjedelmes szeletekben osztott szét. — Nem, ez nem lehet igaz! Ez csoda! Ez man­na... ez... ez... ez... Az elragadtatottság hörgéssze­rű felkiáltásait csak a nyelési szünetek törték meg. Aztán kó­rusban zendült fel a jelenlévő hölgyek ajkáról: — Azonnal mondd el, hogyan kell ezt csinálni... — Ez egy egészen egyszerű torta, — mondta a háziasszony szerény mosollyal. — Úgy hívják Mikádó- torta... Kétféle módon készíthetjük. Végy 15 deka cuk­rot, keverd habosra 5 tojás sár­gájával és egy egész tojással, az­tán keverj bele egy tábla puhí­tott csokoládét, egy evőkanál szi­tált morzsát, 7 deka őrölt man­dulát és 5 tojás kemény habját, így süsd meg, vágd háromfelé keresztben és amikor kihűlt, két lapot kenj meg a következő krémmel: 3 tojás sárgája, 3 evő­kanál cukor, 4 kanál őrölt kávé, az egészet tedd bele egy üstbe és forró vízben tartva keverd sűrű krémmé, aztán vedd ki a vízből és addig keverd, míg ki nem hűl. Amikor kihűlt, adj hozzá 15 de­ka habosra vert vajat. Az így nyert krémmel meg kell kenni a két lapot, a harmadikat rá kell tenni és végül az egész tortát be­vonod kemény, cukrozott tojás­habbal. . . Szóval, ez a Mikádó­torta készítésének egyik módja — fejezte be a háziasszony. — És mi a másik mód? — kérdeztük. — A másik mód? — nézett ránk tűnődve a ház asszonya — Úgy is lehet, ahogy én csiná­lom. . . Az ember bemegy a szomszédos cukrászdába és meg­veszi. FACICA LEÁNYKÉRÉS KOPÍROZVA FACICA LEVELESLÁDÁJÁBÓL Semjén Kati, M. K.-né, „Lilian" és Zoltán Trúdi címére elment a levél. Galambosné, (Zürich) címé­re elküldtem az erdélyi rakott ká­poszta receptjét. GYORS MUNKA, ROSSZ MUNKA... mondják egyesek. Kiváncsi vagyok, mit szólnának az ilyenek ahhoz ha a fogorvos fél órán át húzná a fogukat. (Ideges Alfonz nyúltenyésztő és vörhenybeteg) RUHA TESZI AZ EMBERT — Nézd meg ezt a ruhát raj­tam. — Látom. Nagyon szép ruha. — A gyapjú, amiből készült, Ausztráliából jött. — Remek. — A szövetet Skóciában szőt­ték. — Érdekes. — A bélés Indiából érkezett, a ruhát Angliában készítette egy konfekciógyár és én Argentíná­ban vettem meg. — Nem rossz. Manapság ez azonban már nem csoda. — Nem is ezt csodálom. — Hanem mit? — Azt, hogy a világ ennyi tá­ján ennyi ember él abból, amiért én mind a mai napig egy vasat sem fizettem. EGY TIPIKUS FÉRJ — Levél Facicához — Kedves Facica! Férfi vagyok, férj, családapa, tehát alapjaban véve kicsit neheztel­nem kellene Rád, mert folyton minket bántasz, férfiakat, gyengébb nemet. De vagyok annyira tárgyilagos, hogy megírom Neked találko­zásomat egy barátommal. Tegnap este, az autóbusz-megállónál akadtunk össze. Barátom in­gerülnek látszott. Nehéz napja volt, ezt magyarázta, aztán az óráját nézte és mérgelődött, hogy nem jön az az átkozott busz. És akkor, hirtelen kifakadt. . . és ezt a kifakadást akarom szives tudomásodra hozni, mint tipikus férji megnyilvánulást. Azt mondta: —■ Csak azt ajánlom, hogy a feleségem kész legyen a vacsorával, mire hazaérek. Ha nem lesz kész, akkor majd hall valami olyat tőlem, amit eddig még nem hallott. — És ha készen lesz? — kérdeztem, hogy megnyugtassam. — Ha készen lesz? — meredt rám dühösen — Akkor nem eszek egy falatot sem abból a vacak ennivalóból! Kézcsókkal és szívélyes üdvözlettel EGY FAFEJÜ FÉRJ, aki néha maga is a feleségén tölti ki napi mérgét És az, ami ott mozog a játékok között, vagy a felhúzható mackó vagy a Sanyika. . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom