Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Bábi Tibor: Nagy dolog történt
az előadásokra. Weinrauch elvtárs megtud ta, hogy az édesanyja miatt történt a do log. Most végére akart járni. Popéi néni kedvesen fogadta. Leültette az asztalihoz s várta, mi szél hozta tulajdon képpen. Weinrauch körültekintett a tágas konyhában. Blnézegette a gerendás meny- nyézetet, az agyagos padlót, Popéi néni lá- batlankodó unokáját, Irénkét, s magában megállapította, hogy a család mindmáig sze gényes köriiknények között él. Jobban megy a sora, mint egykor, de a múlt nyo morának árnyéka ott lapult még minden sarokban. Weinrauch elvtárs haraggal gon dolt mindenkire, aki Popéi János boldogulá sát akadályozta, és szánta az idős asszonyt, akit az ellenség szószátyárkodása megrémí tett és rábírta a fiát, hogy hagyja ott az is kolát. — Csak azért jöttem, Popéi néni, hogy megkérdezzem, miért nem engedi Jánost az iskolába? Weinrauch egyenesen rátért a tárgyra s csak akkor vette észre, hegy talán hibát követett el, mert az idős asszonyt az egye nes beszéd megrémítette. — Jaj, édes lelkem, hogy engedném, mi kor én olyan idős asszony vagyok és nincs senkim, csak a János. A gazdák pedig azt beszélik, hogy ha az iskolát elvégzi, elkül dik valahová a Csallóközbe. A módosab bak meg acsarkodnak, hogy így a János, úgy a János, nem fog nekik majd paran csolni. —- Dehogy, dehogy, kedves Popéi néni. Azt csak János ellenségei mondogatják. A faluban már így dicsekednek: Elriasztottuk az anyját, most már vége a Jánosnak. Já nost bizony nem küldjük Csallóközbe, se máshová, mert a deregnyői szövetkezetnek is szüksége lesz tudására. Popéi nénit még mindig nem hagyta el a féléién. Szemébe könny szökött és sírásra görbült a szája. — Én lelkem, idős vagyok. A múltkor, hogy heteken át tüdőgyulladásban voltam és Jani elment az iskolára, nem akadt, aki még egy pohár vizet is adjon. Ennék a kis árvának sem volt, ki gondját viselje. Térdéhez szorította a kis Irénkét, mintha valami csapástól féltette volna. Még mindig szepegett és könnyeit törölgette. — A leányomé ez a csöppség. Még nyolc hónapos sem volt, mikor meghalt az anyja. Vérszegénységben pusztult el. Bizony nehéz nekünk, és János nélkül nem tudom, mi len ne velünk. így panaszkodott szegény Popéi néni s mikor eszébe jutott, hogy betegsége idején a gazdák nem akartak neki fogatot adni, hogy a kórházba szállíttassa magát, még szomorúbb lett. Weinrauch János meghökkent és zavarba jött ennyi gyámoltalanság és gyengeség lát tán. Mennyi gonoszság és ellenségeskedés tör ezeknek az embereiknek életébe. — Most már nem úgy lesz, Popéi néni. Ha netalán beteg lenne, a szövetkezet ad fogatot. Jánost pedig engedje el az iskolát», mert ha nem, akkor ugyanazt akarja neki, amit legrosszabb ellenségei. Azok meg mást nem akarnak, csak azt, hogy János marad jon meg tudatlannak és szerencsétlen lábá val a legnehezebb munkát végezze. Épp akkor érkezett meg János. Betoppant a konyhába. Szögletesen, kicsit sutái meg áit a tárt ajtóban. Egy ideig meglepetve nézte elszontyolodott édesanyját és Wein- raueh elvtársat. Aztán szívélyesen üdvözölte őt és nagy zörgéssel egy székre telepedett az asztal mellé. Popéi néni főzéshez látott. Weinrauch elvtárs most Jánost kezdte szorongatni ér veivel. János megrökönyödve hallgatta a való tényállást. Hirtelen emlékek ébredtek a koponyájában. Kemény szavakkal szidta a szövetkezet és a maga ellenségeit. Az is koláról és a gazdák rosszakaratú suttogásá ról egyre hátrább terelődött a szó a szövet kezet multéví gazdálkodására. Az aratásra emlékezett. — A gyalogmunkásnak egy és negyed munkaegység fejében 120 keresztet kellett kocsira rakni. A lovas gazdának ugyanany- nyiért csak 40 keresztet kellett behordania. Ő négyszer, ötször fordult meg naponta, én meg látástól vakulásig rakhattam a ké vét. Ám a fogatos ötször annyit keresett Hát nem engem öltek meg akkor!? Mond tam is az elnöknek, hogy a szegények mind megugranak a szövetkezetből. — Igaz, igaz, úgy volt, de most már más képpen lesz — vigasztalta Weinrauch elvtárs. — A tagok az állatokat is beviszi; a szö vetkezetbe, s ebben az esztendőben a gya logmunkásnak csak 80 keresztet kell fel rakni egy munkaegység fejében. Popéi János lassan megnyugodott. Be látta azt is, "hegy oktalanság volna otthagy ni az iskolát. Popéi néni aggodalmai is meg szűntek. Afár’ nem ellenezte, hogy a fia be járjon tanulni Nagy kapósra. Mikor Wem- rauch elvtárs .elhagyta a házat, a kis Lrén- ke vidám futkározásba kezdett a konyhában. Popéi János és Ruszin Péter közös munka helyen dolgoznak. Mind a ketten takarmá- nyozók. Korán reggel kezdik a munkát, ökrös fogaton szaJmát-szénát hordanak az istállókhoz és krumplit a sertéseknek. A juhok bükkönyszalmát és árpaszalmát kap nak. A tehenek silót és szecskaszalmát, szé nát és alomnak valót. Reggelenként rakják
