Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Fecsó Pál: Visszatekintés - Fecsó Pál: Munkavágy
Fecsó Pál: VISSZATEKINTÉS Feküdtem elnyűtt szalmazsákon, tetvek rágták a testemet, kín pusztította, falta, marta, egyre szivárgó véremet Körülöttem a halál dőzsölt s vitt, ragadott, kit eltalált, ámulatomban sokszor kísért s fülembe zsongta zord dalát. Lassan visszatért az élet, hónom alá mankót nyomott, cipeltem tizennégy évet, s égő sebem sajogott. Erre gondolok, hogyha hallom az átkozott szót; háború! önkénytelen sebemhez nyúlok s szinte hallom, hogy bomba zúg. Átélem újra százszor a kínt, de békénk óva átölel, én is óvom s ölelésére a szívem érzése felel. Élek újra, én visszatértem " nem meghalni, élni akarok, együtt zengi akaratomat egy egységes szív és torok! MUNKAVÁGY Fát vágsz hamvas erdőben, föld gyomrában fejtsz szenet, füttyszó mellett a rendet vágod, vagy fejsz habzó friss tejet, határt őrzői fegyvereddel, vagy verset írnek újjaid, a munkáddal jövőt építsz és akaratod gyarapít. Nem akarok hitványabb lenni, mint hőseink a dolgozók, tudom, hogy munkás perceim követek: boldogsághozók. Nem topogok, magammal hívom kinek a kedve lánkatag, nekem a munkám és eszmém messzerepítő szárnyat ad. Tudás bányájában vágom, fejtem, gyűjtőm az eret, s ha összeszedtem aranyát, szétszórom nektek emberek! az a feladatuk, hogy feltárják és meg őrizzék a folklór kincseinket, még az sem elég, ha szép előadásokkal gyö nyörködtetik a népet, hanem végső so ron arra kell törekedniük, hogy művé szi vezetői, példaképei legyenek az egész nép újra éledő társas, szocialis ta és nemzeti kultúrájának, Meg kell ta nulni mindenkinek, iskolákban is és iskolákon kívül is, énekelni, muzsikát érteni és végül még táncolni is. így születik meg a szocialista magyar nép kultúra. Szabó Pál Kossuth-díjas A Csehszlovákiai Magyar Népművésze ti Együttes bemutatkozása részemre meghatóan szép volt A hazulról hozott abszolút tisztaságot éreztem legkivált- képpen a táncaikban. Pompás volt. A félő csak az, hogy í3ők múlásával és sikereik hatalmasodásával foltokat kap ez a nagy tisztaság. 'Ha megtudnák őriz ni, s úgy a táncművészet szinte végtelen skáláját megszólaltatni: példát tudnának adni a budapesti, vagyis a mi népmű vészeinknek is.jKívánom, hogy gondol kozzanak egy "keveset ezeken a sebtében odavetett tanácsokon. Illyés Gyula Kossuth-díjas A népi együttesek legnagyobb vesze delme, ha elszakadnak a nép előadás módjától, ha művészetük „művi”, ak robatikus, vagy operett-széna lesz. f2C Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes egészségesen a megfelelő úton jár. (Nem szólva a mű-dalokról.) Az üvegestánc előadása volt ennek egyik legszebb bizonyítéka./ Szívemből gratu lálok a sikerhez és további eredményt kívánok./’* Urbán Ernő Kossuth-díjas^"— Nagy öröm és meglepetés volt szá momra a Csehszlovákiai Magyar Nép- művészeti Együttes szereplése. Semmi merevség, semmi lélektelen akrobatika, ellenben a fiatalok minden mozdulató ban tisztaság, szépség, megindító báj s ami a legfőbb: igaz. a nevükhöz méltó népművészet,^ Ami a kórust illeti: leg jobban a Koaály-kórusuk ragadott meg. Oly áhítattal zengett szájukról a béke óhajtása, hogy sokunknak megharmato- sodott tőle a szeme. Szomszédos, baráti országban voltunk, de a népi kultúra jegyében igazán ott hon voltunk. Köszönet és hála érte!_
