Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás. A szlovákiai magyar irodalom legújabb fejezete
—: ez, ennyi volt a szlovenszkói ma gyar költő küldetése. Győry Dezső szö- vegezte, aki 1940-ben szemben a hitle- rizmussal és machizmussal énekelte bátran a szlovenszkói adottság változat lan „emberi hangját”: „most, hogy új dühök veszett nyála marja a föld csapágyait; s kígyóvérrel, zsi vány velővel kenik az aljak vágyait; s országpelyvát sodor a bombás, gázzaltelt, történelmi szél; s bátorság békéről az ének igazáért minden szegénynek: az Ügy bukhat, az Eszme él; most: légy a gáton férfi s jelkép, álld a sarat, a túsz te vagy, magán, de tán magad a nemzet, ember-magyar tanod ne hagyd”. Ady volt a háborús embertelenség magyar embersége: „Ember az ember telenségben.” A fasizmussal szembenál ló szlovákiai magyar költő Ady hoz mél tón állottá ki a próbát! Nagy volt ez a líra, a szlovenszkói vox humana. Nagy és ismeretlen. Tegnapi líránk: feledésbe merülő történelmi alapok mány. A Csehszlovákiai Magyar Könyv kiadóra hárul a mellőzhetlen feladat: ezt a lírai értéktömeget láthatóvá, hall hatóvá tenni, egy antológia keretében összefogni, megmenteni, átmenteni — tanulságra és tanúságra! Az elmondottak után világos, hogy a szlovákiai verssel szemben tegnapi adottságunknál fogva igényesebbek va gyunk. Az egyszer elért felső fokot nem lehet elmellőzni. Üj költőink helyzete ebből a szempontból kényesebb és ne hezebb, mint a prózaíróké. Ha történel mi folyamatosságot, megszakíthatatlan- ságot és egységet akarnak jelenteni, meg kell birkózniok az első időszak lí rai elsődlegességével, emlékével és mér tékével. Amikor Gály Olga az új szlo vákiai magyar irodalom első versköte tét (Dénes György: Magra vár a föld — 1952) bírálja, írását így kezdi: „A szlovákiai magyar irodalom művelői gazdag hagyományokkal és a jelenben, főleg pedig a ragyogó jövőben gyökere ző töretlen hittel indultak útnak” — akkor a kissé patetikusan megfogalma zott jelen feladat és jövő távlat mellett a hagyomány! elkötelezettséget is szá mításba veszi és a kiindulópont talajá vá a töretlen szlovákiai egész egységét teszi. VTI. Dénes György az Üj Szó-bán egyszer így fogalmazta meg az új költők indí tékát: „Sok dolgozó kezében megmozdul a toll. A cél, hogy örömének, jövőbe vetett hitének ezúton is kifejezést ad jon.” Ez a megállapítás egyúttal Dénes György költészetének legjobb meghatá rozása is. Költészete nem elsődleges ta lajból fakadó lírai élmény, csupán pár tosság, az öröm és lelkesedés egyik módja. Költészete ennek megfelelően konstatáló líra, megelégedetten megál lapító öröm: így van és milyen jó, hogy így van: „Amerre nézek látó szemmel minden a munka dicsősége: gyár, gép és betonút, kövér rozsnak vetése” Az életet azonban élni kell és ez az élet: közös munka. E helyes szemszögből fogalmazza aztán költőnk a tanulságot: „Gépmadártól az üveggyöngyig a munka szépségét őrzi minden, ha megtagadod örök elvét, életednek tartalma nincsen. Ha nem veszed ki belőle részed, nemtelen árulója vagy s megtagadva az Egészet, a világ is magadra hagy.” Dénes egyik legérettebb verséből idéztük e sorokat. Legjobb dolgai e té ma körül csoportosulnak: „Épül hazánk s a munka nem fecseg, de bizonyít, ó, nézz magad köré”... „Két kezünk munkáján fordul meg az élet, nélkü lünk a jövő újra semmivé lesz”. Vagy ez a szentenciás sor: „Néked szolgál ma ez az ország, s te formálod, mert téged ^ formál”. A gépek értelmének szépségét énekli: „kergetik már a lom ha múltat a nyurga exkavátorok” ... „Áram szalad a huzalon, mint múltat seprő fuvalom” .. . „Traktor és föld ma már rokonok”. És az egésznek értelme e két sorban: „s míg morognak a sú lyos gépek, dalolni hallod a jövőt”. És ez a jövő a béke ízétől édes. A költő zengeti az üllőket, csengeti a kalapá csokat, zúgatja az esztergapadokat, dol goznak az ácsok és „acélcsikón ül a pa raszt” és mindennek a visszfénye, ér telme: „gyermekeink mosolyában int a béke”. Kissé sok a béke-galamb e kö tetben, a frázistalajról azonban alig egy-kettő lendül a magasba: „A béke galambszárnyon lebben, két gyermek játszik a ligetben ...” Ez így nem elég. Többet kell tudni kihozni egy ilyen társításból. Hogy mit és hogyan, azt egy szerényen félre eső példával szeretném illusztrálni fiatal költőink hasznára. Az „Alkotó Ifjúság”
