Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Egri Viktor: Jókai Mór a legnagyobb magyar mesemondó (1825-1904)
meséké: a minden szenvedéseken felül emelkedő, a minden poklokon áttörő és győzedelmeskedő igazság törvénye. Gazdag, sokszor ellenállhatatlan hu mora is — évekig szerkesztette az Üs tököst, a múlt század legnépszerűbb élclapját, — akkor a legerőteljesebb, amikor nem a szalónok, hanem a nép hangján szólal meg. De nem kerülheti el figyelmünket irásművészetének leg jellemzőbb fogyatékossága sem. A me semondó nép a látókörébe eső jelensé geket rendkívül élesen figyeli meg és reálisan rögzíti. De mikor távolabb eső és ismeretlenebb dolgokról van szó, túlzásokba esik, felnagyít. Teszi ezt azért, hogy csodálatot ébresszen. Ugyan ez jellemzi Jókai képzeletét is, melyet népi regék és mondák világa éltet . és arra ösztönöz, hogy eltúlzott alvilági, Ördögi figurák, démonok mellett foltta- lan, túleszményített alakokat teremtsen, olyan eszményi hősöket, akiket a halál sem győzhet le. Kárpáthy Zoltán, Ba- radlay Richard, Berend Iván, Tímár Mihály, Adorján Manassé túlnőnek az emberi méreteken, és úgy maradnak meg az ifjúság képzeletében, mint a régi mondák hősei. És így eljutunk Jókai költészetének legsajátosabb kérdéséhez; kikhez szól ez az írásművészet s miért olyan ele ven? Szól elsősorban az ifjúsághoz és azért hat olyan elevenen, mert külde tése, nevelő célzata van, átadja ifjúsá gunknak a múlt század hősi legen dáit Megmutatja a reformkor hőseit, (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán), a romantikus írónemzedék sorsát (Ep- pur si muove — És mégis mozog a föld), és a szabadságharc hőseit, szen vedőit és bujdosóit (A kőszívű ember fiai, Politikai divatok.) Ezekbe a legendákba olykor hibák is csúsznak. Az író téves világnézeté ből, túlzott optimizmusából fakadóan, így Az úi földesúr-ban — a múlt rend szer idején legbecsültebb és iskolákban példaként tanított regényében — telje sen torz képet ad a szabadságharc le verését követő Bach-korszak magyar társadalmáról. Haladó hagyományaink átértékelésénél már teljesen tisztázó dott, hogy a regényben Ankerschmidt osztrák tábornok magyarrá érése elkép zelhetetlen és semmivel sem indokolha tó túlzás, s ezzel Jókai hamis színben tünteti fel a reakciós bécsi uralkodó körök és az elnyomott magyarság köz ti viszonyt Hiába próbálja az író a va ló helyzetet félreismerő álláspontját a Bach-rendszert kigúnyoló magatartásá val ellensúlyozni és hibáját az sem menti, hogy megalkuvó magatartása a köznemesség politikájának tükre, eltor zított társadalomrajza nem adja vissza a nemzet passzív ellenállásának haladó tartalmát, amely okulásul szolgálhatna a későbbi nemzedékeknek. Amilyen elhibázott mű Az új földes úr a feudális maradványok dicsőítésé vel, olyan szép a szabadságharcról szó ló könyve: A kőszívű ember fiai. Jókai társadalomábrázolása itt helyes, mert megláttatja a továbbfejlődés csíráit. Baradlay Kázmér főispán, aranysar kantyús, nagyhatalmú földesúr, feles küdött híve a császárságnak. „A föld ne mozogjon, hanem álljon” — ez a hite élete utolsó perceiben. Végrende letében meghagyja három fiának, hogy hivatásukban a Habsburgokat, az ural kodóházat, a magyar feudalizmus ér dekeit szolgálják. Ám felesége megta gadja a kőszívű ember végrendeletének teljesítését és a három Baradlayból for- rószívű, lánglelkű hazafiakat nevel. A reakció és a haladás erőinek össze csapásában győz a fiatal nemzedék, el söpri a maradi hagyományokat és utat tör a jövő felé. A Baradlay-család küz delme a magyar szabadságharcnak és forradalomnak legszebb története és a regény maga gazdag eszmei mondani valójával a Habsburg-járom ellen folyó nemzeti küzdelem egyik legművészibb Jókai levele édesanyjához, amelyben eskü vőjéről értesíti.
