Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 12. szám - Mózsi Ferenc: Emlékezés Bihari Jánosra
nyomorával. A közöny azonban nem annyira bántó, mint az oktalan dicséret. Bihari Já nos művészetében kora a mellékest dicsérve, csak a díszítményt, a virtuóz hegedűst látta s nem a lényeget. Az utókor pedig — orca- pirító fényűzésben díszes bohócként — a főhercegek, koronázási ünnepségek cigány- prímásáról, a pesti „Paradicsom fogadó“ mesterien mulattató muzsikusáról emlékezett meg. Szenvedélyes, mindenkit magával ra gadó előadókészségéről, virtuóz „frisseiről“ írtak a felszabadulás előtt anélkül, hogy ze néjéhez közelfértek volna. Művészetét így olcsó zsivajtól hangos cirkusszá züllesztették. Csupán mint a verbunkos hegedűsök „vir tuóz triászának“ (Bihari, Lavotta, Csermák) tagját emlegették és nem vették tudomásul, hogy az ő keze alatt válik a verbunkos-zene igazán nemzeti magyar muzsikává. A nagy- abonyi, szerdahelyi, hőnyi lakosok, a nép dalai zengenek fülében, amikor népdalfeldol gozásait írja (pl. Csípd meg bogár, Csak olyan már a világ stb.) és éppen ez bizo nyítja munkásságának jelentőségét, mert megtalálta a kapcsolatot a magyar népi ze nével. Ezzel részben közelebb hozta a ver bunkos új műzenei stílusát a nép széles srétegéhez, másrészt, új, mélyebb elemekkel qczdag'tott'i azt. A magyar nép Bihari szé pen szóló hegedűjében az elkobzott kuruc tárogatók hangját hallotta meg, mert zené jében visszanyúlt a kuruckorszak tradíciói hoz és ennek a magyar hőskornak a zené jét propagálta. Ezzel jelentékenyen hozzá járult e kétféle zenei tradíciónak a köztu datban egyetlen nemzeti hagyománnyá való összeolvadásához. Könnyűvé tette ezt részére az a sok hőstett, amit a nép ajkáról hallott, hiszen cimbalmosának, Bakos Ferencnek ap ja, János, Rákóczi Ferenc udvari zenészé nek, Barm Mihály zenekarának volt a tag ja A hagyomány szerint Bunkó Pista, Bihari klarínétosa, Cinka Panna zenekarában is muzsikált. Valószínűleg ez is egyik forrása a verbunkos zene történeti jelentőségének. II József németesítő törekvéseivel szemben ugyanis naav nemzeti felbüzdidás támadt. Kifejezést adott ennek a magvar nemzet az irodalomban, a viseletben, a táncban — és évpen Bihari érdemeként — a zenében is. A verbunkos zenében megértette a magyar népi zene hangját, a kuruc dalok emlékét és a szabadság lelkesítő erejét. Ez a magya rázata a verbunkos-zene igen gyors elterje désének és nagy közkedveltségének. „A verbunkos-zene Bihari keze alatt válik igazán reprezentáns, nemzeti magyar muzsi kává: az ő tánc parafrázisaiban nyeri hosszú időre végleges formai szerkezetét, az ő dal lamaiban üti meg a nagyvonalú pátosznak és a hősi lírának azt a magávalragadó, itta sait hangját, mely a 19. század reprezentáns magyar zenéjének mindvégig alaphangja és eszményképe maradt“ — írja Majos Ervin „Bihari János“ c'mü tanulmányában. „A 19 század közepetáján már készen állnak a verbunkos-zene korszakos eredményei: egy séges nemzeti műzene stílus kialakulása, a magyarországi idegen zenekultúrális góc pontok meghódítása, beolvasztása, a nagy műzenei formák lehetőségének megteremtése (zenekari és színpadi muzsika) sőt idegen földön, idegen mesterek útján való propa ganda is (Haydn, Beethoven, Schubert, We bet, Berlioz, Brahms)“ — említi meg Sza bolcsi Bencze zenetudós. És ha a Rákóczi-indulót nem is lehet bi zonyosan Bihari nevéhez kötni, az ő nemze ti tradíciókból táplálkozó művészetének minden esetre jelentős része van kialakulá sában. A Rákóczi-induló a Rákóczi-nóta dal lamából, kuruc tábori katonai tárogató jelzé siekből és a verbunkos-muzsika néhány fordulatából szövődött. Hogy végleges for máját kitől kapta, máig sincs kiderítve, a köztudat szerint Bihari János a szerzője. Biztosan tudjuk, hogy az inszurrekció idején (1809-ben) a Rákóczi-nótát, 1817-ben már a Rákóczi-indulót is játszotta. 1838-ban már Erkel és Liszt (15. magyar rapszódia} is zongoráztak a Rákóczi-indulót. Liszt Ferenc Rákóczi-indulójának előadásáról Jókai Mór nagy elragadtatással így ír: , Mit gondoltok, ml yen harci indulót játszhatott? — A Rá kóczi-indulót. Evvel a zenével éppúgv fel lelkesítette a hallgatóságot, mint Petőfi a verseivel, vagy Kossuth beszédeivel. E lel kesítéssel hozzájárult a magyar szabadság- harc előkészítéséhez és a szabadságharc után következő időben ezzel ápolta a magyar nemzeti érzést.“ A nagy francia zeneköltő, Berlioz Hector, ennek a magyar harci indu lónak a dallamát — Liszt Ferenc révén — 1846-ban ismerte meg s nagy zeneiparra, programmatikusan ő dolgozta ki. A Rákóczi- induló az egész világot ebben az alakjában hódította meg és vált minden szabadságsze rető ember harci indulójává. A magyar zenekultúra soha olyan bátran nem nyúlt Bihari muzsikájának művészi hagyatékához, mint ma. Magyarország élvo nalbeli zenészei, Kodály Zoltán, Szabó Fe renc, Farkas Ferenc és sokan mások a népi hangszeres muzsika fejlődésével is behatóan foglalkoznak. Ezért javult meg a népi zene karok műsora és nem utolsó sorban muzsi kája is oly rohamosan, Bihari hagyományai hoz méltóan. Az úttörőmunkát ezen a téren a két igen sok kitüntetésben részesülő zene kar: a Magyar Rádió népi zenekara, Laka tos Sándor és az állami népi művészegyüttes névi zenekara, Boros Lajos vezetésével végzi. Szlovákiában ezzel a munkával lemarad tunk, de az a tény, hogy ma már van ma gyar népi művészeti együttesünk, — mely lázasan készül első fellépésére — biztosíté ka kell, hogy legyen az e téren váló irány- mutatásnak. Biztosítéka kell, hogy legyen a délszlovákiai vonatkozásokban oly gazdag Bihari zenei hagyaték feltárásának: elfelej tett, vagy eddig mellőzött műveit felkutatni, azokat megfelelő művészi és technikai fel- készüHséggel, cikomyamentesen és sallang nélkül bemutatni. Többek közt ez is gyö nyörű, hálás munka a Csehszlovákiai Ma gyar Népművészeti Együttes népn zenekará nak. MÓZSI FERENC
