Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953 / 10-11. szám - Veres János: Csorba-tó

Veres János; Csorba-tó

A nagy hegyek összemorognak néha,

a tó mély s tiszta,, mint ifjú lány szeme.

Szellőben mossa gallyát a fenyőfa

s fent kéken ragyog az ég tengere.

Tüdőnkbe vág a kristályos levegő,

madár dótól, sok virág integet.

A vízbe merül egy serény evező,

boldog derű ragyog a szemekben.

A tó tükrén fehér felhőcskék úsznak,

gondtalan emberek tarka ruhában

nézik. Valahol óriás gépek búgnak,

lent, a mosolygó, virágzó országban: —

munkás dolgozik és üdül utána.

Hazánk, mint drágakő ragyog, sugárzik.1

P- Arany fény csorog bércre, fűre, fát%

'eou nyaix^ teteje idelátszik.