Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 12. szám - Gál László, Méry Ferenc, Szűcs Béla: Losonci képek (rajzolta Szabó Gyula)
a nagy szovjet Sztalinyecen kívül nem egy Skoda vagy Zetor „befulladt“ a dús búzába. Hát ha még nem lettek volna itt a dolgozó parasztság leghűségesebb segítőtársai: a kombájnok! „Szavamra mondom — erőskö- dik a szerelőműhely vezetője — a kombájn gazdaságos és áldásos egy gép“. Parasztjaink ugyanúgy vélekednek erről az ördöngős ma sináról. Hát, hogy is nevezhetnék ennél nép szerűbben ezt a gépet, amely egyszerre arat, csépel, tisztítja a magot, összesiaedi a szal mát és megmenti az embereket attól a sok portól, amit a cséplőgépnél kell a tüdőre szív ni... És ezekre a gépekre a jövőben is szükség lesz. De még mekkora szükség! Hisz a losonci járásban egyre több és több dol gozó paraszt eldobja a „régi gúnvát", s újjal cseréli fel. Egyre több a szövetkezeti föld- te ület és több a munka, az eddigieknél még több traktort, aratógépet, ekét, kombájnt, kapálógépet s egvéb mezőgazdasági gépet kefl segítségül adni szövetkezeti paraszt jainknak, . A NAGYÁRUHÁZBAN. A losonci nagyái-uházhan eláll az ember szeme-szája. ha végigsétál a csillogó-villogó fényes üvegpultok előtt. Az egyik osztályon a nagy üvegszekrényben a nikkeltezett vasa lók szépen sorakoznak, innen egy szempü- lantásnyira csillogó evőeszközök kandikálnak ki az üveg mögül. Az ízlésesen elhelyezett áru annyira vonzza az embert, nem hazu- dok, ha azt mondom, ha nem volna oda haza vasalóm, illetve nem volnának gyors vasaló műhelyek, tüstént kiválasztottam volna egyet. A másik osztályon orrcsiklan dozó csabai kolbász, császárhús, füstöltsza lonna, teavaj illata annyira levett a lábam ról, hogy nyomban vettem húsz deka száraz- kolbászt. Az eiárusítónő, a jólöltözött, csi nos, kedves kökényszemű Adamec Erzsébet készséggel, szívesen méri a „húszdekát“ s nyomban hozzáfűzi, hogy nagyon jóízű a friss füstöltszalonna is. Vettem volna abból is, de sok volna egyszerre, no meg attól tar tottam, hogy nagyon jóízű a friss debreceni, a vadászszalámi, meg a császárhús is. A készruha osztályon egy kék egyenruhás férfi a ballonkabátokat nézegeti. Kiválaszt egyet. Megsimogatja. Megtapintja, nem gyű- rődik-e, majd végül felpróbálja. — Mintha rád szabták volna — mondja a felesége. — Nem rossz, de ennél még jobbat aka rok. Selymesebbet. — Van itt nagy választék — mondja az elárúsítónő — például ez sokkal jobb. Tes sék ezt felpróbálni. Ez se drágább. Kilenc- száz koronába kerül. A férfi összenéz az asszonnyal. Csak az arcvonások beszélnek. Szó nélkül megértet ték egymást. — Tessék csak ideadni. Ha már az ember vásárol, akkor vegyen jó árut. Csak percekig tartott a vásár. Nem oko- A növendékek betonoznák.
