Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Veres János: Csorba-tó
Veres János; Csorba-tó A nagy hegyek összemorognak néha, a tó mély s tiszta,, mint ifjú lány szeme. Szellőben mossa gallyát a fenyőfa s fent kéken ragyog az ég tengere. Tüdőnkbe vág a kristályos levegő, madár dótól, sok virág integet. A vízbe merül egy serény evező, boldog derű ragyog a szemekben. A tó tükrén fehér felhőcskék úsznak, gondtalan emberek tarka ruhában nézik. Valahol óriás gépek búgnak, lent, a mosolygó, virágzó országban: — munkás dolgozik és üdül utána. Hazánk, mint drágakő ragyog, sugárzik.1 P- Arany fény csorog bércre, fűre, fát% 'eou nyaix^ teteje idelátszik.