Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Nagy Irén: Éjjeli váltás
— Nem ügy van. az. Julcsa. Ha koan bújnunk lenne, — már pedig nincs a mi hibáinkból, — alhatnárk nyugodtan, de így neki kell gyürköznd a csépi ésnek. hogy le ne maradjunk. — Majd meglátod, hogy mát szólnak a többiek. — Megkérdem tőlük, de aamydt mon. dók, hogy most a sarkamra állok. Nem hagyom, hogy megint, leszavazzanak. Reggel minden embert odahívott a sá- roedülői nagy asztiaghoz, amely éppen a pozsonyi országát mellett fekszik, hogy megbeszélje velőik a dolgot. Amint így nagy csoportba verődve vitatkoznak, mert hioz mimcLg akad olyan, aki eüenzéki, az országúton megállt egy autó, és egy em ber szállt ki ’belőle. Amolyan lmok.féle lehetett, mert aktatáskát szorított a hóna alá. Keresztülgázolt a ’tarlón és a csoporthoz tartott. Amikor szótávolségba került, az emberek elhallgattak, mert nem kell, hogy idegenek ás megtudják, miről folyik a szó. — Miről vőitatkoemk emberek? — kér dezte az aktatáskás. — Ha sajtótázpercet tartanak, ajkkor segíthetek, ugyanis a szakmában dolgozom, — tette hozzá mo solyogva. Kovács Vendel előbb aMcisrátosan ki kérdezte mindent éléről, hogy hívják, hová való, melyik újságnak dolgozik, — mert igazolványt resiíeit kérni tőle, — aztán elmondotta, hogy miről is tanácskoztak az imént. Balogh, — úgy hívták, — rögtön elő vette a noteszt és jegyezgefett. — Csak nem akar bennünket kiszetr. keszfceni az újságjában ? — kérdezte kissé feszengve az elnök, mert öszmtén szólva edd g nem nagyon szerette nyomtatásban, látná a nevét. — De éppenhogy azt akarom, — mond ta Balogh mosolyogva. — Most beutazom a Csallóközt, aztán ha visszamentem Po. zsonvba. megírom, hogy folyik az aratás és cs éplés. Azt is megírom, hogy maguk az elsők, akik két műszakban csépelnek. — Aztán mikor indul visszafelé? — kérdezte Kovács. — Ma szerda van, -— vasárnap előtt semmiesetre sem, — felelte az újságíró. Betette a noteszt, meg a ceruzát az ak tatáskáin, köszönt és már ment is vissza az autóba. — Addigra már el is dől, hogy kié az elsőség,— mondta az elnök a többieknek. — Aztán tartsátok a szátokat. Nem kell döbravenm, hogy éjjel is dolgozunk, mert h» a '’--a.Tesaáa'k ős megcsinálják, oda a győzelem. .a dojog rendibe is lett voSna, hanem másnap reggel egy asszony jött Karosé-, ról és megállt Kovács Vendel ék előtt: — Na, Julcsa néni, mennyit csépeltek el az éjszaka? Julcsa nsémá majd hanyailteseft meglepe lésében és először ólmokul tagadni pró bált: — Aluszunk mi lelkem éjszaka, nem csépelünk. — Már (pedig a rádió nem hazudik, — csóválta fejét Tóthné. — A rádió mondta volna? Nem tudod, hogy mit beszélsz lelkem! — De bizony a rádió mondta ma reg. gél, hogy Kévepusztán, két váltásiban csé peltnek. Éjjel te, meg nappal is. Még nó tát ás küldtek maguknak. Azt húzták, hogy: »Most kezdődik a, most kezdődik a tánc.« Kovácsaié enne gyorsan lekapta kötényét és izgalmaiban a tornácon lévő vékába dobta, beszaladt a szobáiba, tisztát kötött maga elé, már futott is, hogy megkeresse az urát. Egyenesen, a Sárosdüíőbe ment, ahol az éjszaka csépelték és tényleg ott találta Kovácsot. Féirehivta, hogy elmondja a dolgot, de az ember csak bíztatta, hogy, ha szövetkezeti ügy, csak mondja minél hangosabban, hogy mind hsaíijék. Erre aztán az asszony elmondta, hogy mivel jött a kanosai Tótfcmé. — Hallgatták a nádiét nálunk is néhá nyon. Ezért kár volt idesszaűsadnod! — Akkor meg mit lógatják a fejüket, ahelyett, hegy örülnének. Az má csak nagy dolog ha valakinek nótát küld a rádió. — Csak az a bökkend, — sóhajtotta Kovács bácsi, — hogy nem kérdezték meg tölünk, melyik is a nótánk. — Nem érti JuiLcsa néni, — szólt közbe Csibe Ferkó, — az a baj, hogy ha a karcsaiak ás megosdnáTjók az éjszakai csépjést, övék a győzelem. De úgy kell nekünk, minek őriztetjük újságíróval a titkainkat. Csak azt nem tudták, mikép is lehet az, hogy tegnap járt itt az a Balogh, nem is Pozsonynak mert, mégis ma reggel mór bemondta a rádió. — Telefomy is van már a világon, — szólt közbe valaki, — máskép boszor kányság volna. Ebben megegyeztek és ment kikfl visz. sza a munkájához. Kovács Vendel, amikor hazament, még egyre szidta az újságíróit, hogy így, meg Úgy kitapossa a belit, meg agyonüti, ha mégegyszesr :dcdugja a képit. Ezt halflotta meg a Lajcsi unoka és mindjárt el te hát. te, hogy úgy lesz. Most tehát itt áJfl a gyerek az udvar, bán és jelenti, hogy megint a tahiban van az újságíró. Kovács Vendel még ki sem fordult a kapun, már az utca végén jött az autó, szép lassan., egy csomó gyerkőc szaladt
