Nagy Béla: FTC napló 1950-1954

„A magyar csatársor időnként nagyon szépen játszott, azonban túlságosan sok húzásból építette fel a támadásait. A mérkőzés a magyar csapat hatalmas tudásfölényét hozta és sokkal erősebb ellenfél kellett volna ahhoz, hogy megmutatkozzék, mire képes jelenlegi formájában a magyar válogatott csapat.”

1952. május 18., Budapest, Üllői út MAGYARORSZÁG—NDK 5:0

Góllövő: Hidegkúti 2, Szusza, Kocsis, Sándor.

Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Börzsei (Bástya), Lantos (Bástya) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bástya) — Sándor (Bástya), Hidegkúti (Bástya), Szusza (Dózsa), Puskás (Honvéd), Czibor (Csepel). Csere: Kocsis (Honvéd).

Ez volt az első Magyarország—NDK válogatott labdarúgó mérkőzés, és ez volt mindmáig az utolsó Üllői úti pályán rendezett válogatott mérkőzés! A magyar csapat időnként tetszetős játékkal biztos győzelmet aratott a németek ellen. A mezőny legjobbja Puskás volt.

1952. május 18., Chemnitz

MAGYARORSZÁG B—NDK B 3:0

Góllövő: Palotás 2, Szolnok.

Gellér (Bástya) — Lőrincz (Vasas), Kispéter (Kinizsi), Kovács II. (Bástya) — Fehérvári (Győri Vasas), Dékány (Kinizsi) — Csordás (Vasas), Varga (Dorog), Palotás (Bástya), Szolnok (Bástya), Kolesánszky (Szombathelyi Lokomotív). Csere: Szojka (Salgótarján).

,,A két ország B-válogatottjának találkozása végig sportszerű keretek között folyt le. Az első perctől kezdve a magyar csapat vette kezébe a játék irányítását és igen szép, szemre tetszetős támadásokat vezetett ellenfele kapuja felé. A magyar csapat technikai fölénye sokszor nyomasztó volt, de a nagy fölényt nem mindig tudták gólokra váltani. Sokkal nagyobb arányban kellett volna győznie a magyar együttesnek. Jeny Rudolf edző így értékelte játékosait:

— Kispéter, Palotás, Kovács II. és Dékány játéka tetszett nekem a legjobban.

1952. május 24., Moszkva

MOSZKVA VÁLOGATOTT—MAGYARORSZÁG 1:1

Góllövő: Palotás

Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Börzsei (Bástya), Lantos (Bástya) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bástya) — Csordás (Vasas), Kocsis (Honvéd), Szusza (Dózsa), Puskás (Honvéd), Hidegkúti (Bástya).

Csere: Palotás (Bástya).

Az első félidőben a szovjet, a másodikban a magyar csapat támadott többet. Általában a magyar tizenegy játéka, különösen a csatársoré, csalódást okozott. A védelem is sokszor jött zavarba. Tulajdonképpen a sportstatisztikusok is, már ami a találkozó besorolását jelenti. Köztudott volt, hogy mindkét csapatban a legjobbak szerepeltek. Végül úgy alakult, hogy a játékosok megkapták a válogatottságot, maga a találkozó ellenben nem szerepel a hivatalos válogatott mérkőzések között! Furcsa ...

96