Nagy Béla: FTC napló 1921-1925
1924. tehetségű atlétánk teljesítményéből. A rendező egyesülettől azonban mindenesetre könnyelműség a versenyén nem szabályos szereket használtatni, mert Forbáth dobása valóban rekorddobás lehetett volna, s akkor most azért, mert a tréninggolyóval dobattak, egy régen óhajtott és várt nagyszerű rekordtól estünk volna el.” augusztus 3. A Kitartás KK nemzetközi kerékpárversenyét a Millenárison rendezte. A 20 km-es motorvezetéses versenyben kellemes meglepetés érte a irodista tábort. „A motorvezetéses futamok Bániczky döntő győzelmét hozták. A második helyre befutó Pirity szereplése a szenzáció erejével hatott. Leverte Tóth ll.-t, Tóth l.-et, végül az osztrák Meinholdot olyan biztos és határozott versenyzéssel, ami a legjobb formáját kifutó Bartosnak is díszére válnék." Pirityt ezúttal Grőyer vezette. augusztus 6. „Délután két óra ötven perckor érkezett meg angliai túrájáról a Ferencvárosi Torna Club vízipóló csapata. Közel háromhetes kőrútjukon a vízipólójáték klasszikus hazájában kilenc mérkőzést bonyolítottak le és csak az első mérkőzésükön szenvedtek vereséget, összeredményben az angol túrát 52:24-es gólarónnyal abszolválták." A portya egyik érdekes mérkőzését a csapat edzője és vezetője, Speisegger Ernő elevenítette fel: „Dawlishban játszottunk, az Atlanti óceán partján, illetve az Atlanti óceánban magában. Ahogy robogunk a tenger felé, a hullámos habzó vízen a nyílt tengeren két lebólyázott pólókaput látunk hánykolódni. Ez volt a pálya, még pedig véleményem szerint ideális és reális pálya. A hullámzó tengernek egy kiszámíthatatlan jótékony hatása volt a csapat játékára: nem lehetett a labdát tartogatni, tovább kellett adni, ezért a csapattól soha életemben olyan szép összjátékot nem láttam, mint itt. Pillanatok alatt cserélt a labda perdülve gazdát. Dawlisban nem volt hivatalos fogadtatás, amiből már eleqet íáttunk, de volt 3000 fizető néző! Impozáns látvány volt a természetalkotta tribünön, a vöröslő homokpadlejtőn ez a nézősereg. A jeqypénztár egy sziklabarlangban volt és előtte egy kis sziklaszoroson lehetett bemenni az „uszodába". 8:1-re győztünk, csodaszép pólójátékkal, mint a Dawlish Gazette másnap írta. Egynéhány mérkőzésünket kommentálnom kell: Wigant Wiganban még nem győzték le soha. Flydenek otthon ez volt az első döntetlenje. Weston pediq méq sohasem kapott ki vendégcsapattól otthonában. Nem akarok túránk sikeréveF és fontosságával dicsekedni, azt azonban mégis kiemelem, hogy a mi anqliai szereplésünk érlelte meg az angol közvéleményben vízipóló csapatuk vereségének reális voltát, amit az olimpián mértünk az angol válogatottra. Illik, hogy röviden megemlékezzem csapatunkról is. őszintén és teljes megelégedésemet fejezhetem csak ki, a csapat egészen másképp iátszott, mint Párizsban az utolsó meccsein, pedig ugyancsak megpróbáló erőfeszítéseknek volt kitéve. Szívvel, lélekkel játszottak a fiúk és néhány egyéni meglepetéssel szolgáltaik. Naqy Barna Radmilovic négymé'ereseit védte, Fazekas olyan bekk lett, amilyent méq nem láttam. Wenk a legvirágzóbb korára emlékeztetőén nagyszerű csatár volt, de Klauschek és Vértesi is kitűnő. 83
