Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Budapest - Monte-Carlo"
Bártfán különben is szegény honfitársaink, kollegák a koldusságban többnyire, veszthetik el pénzecskéjüket. De ha netán a Margirsziget Monte-Carló lenne, termeiben nyilván csak idegneknek volna szabad játszani. És a Margitsziget nyilván és igazán tündérsziget volna akkor. És volna ám ránkférő idegenjárás. De nem csábítunk. Bölcs és helyes, hogy szegények legyünk, de becsületesek. Ám kérdem: Szciilla-e vagy Kharübdisz ? Igaz, hogy akkor dgy beszélnénk Szent Margit-szigetéről, mint Monte-Carlóról. De ezen mind lehetne segíteni. És ma? Önöket megfogja Nyugaton egy úri idegenismerősük , s így szól:- Hallom, hogy Budapestnek a Margitsziget a gyöngye. Mondják el kérem, mi mindent lehet ott kapni ? És önök, mint erkölcsös emberek, becsületesen válaszolnak:- Tituszt . .. Oh Margitsziget, óh Bártfa... BN 1905. augusztus 1. A.E. ÖPM VI. Bp. 1966. 229-230. 1. 127 BUDAPEST - MONTE-CARLO A Margitszigetet pedig billiókért sem adnók erkölcstelen játékbarlang céljaira. Mégis mi vagyunk a világ legjátékosabb nációja. Monte-Carlo idegenjei között igen előkelő numerusrangban vagyunk. Más külföldi játékbarlangokban sincs másként. És itthon? Mindenki játszik. De most nagyon játszanak. Nemcsak a kaszinói urak. De emberek, kik keserves munkával vagy még keservesebb fogásokkal szerzik a kis pénzt. Vészes csatákról hall hírt az ember mindenütt. Itt ruletteznek. Amott vad baccarat diil. Budapesten ma szinte mindenki a legledérebb Fortunára bízza magát. Egy nagy, penészes Monte-Carlo ma Budapest. Szegény ördögökkel tele. És egyik szegény ördög a másik szegény ördög bárhonnan szerzett pénzecskéje ellen küzd. Nevessenek; ebben benne van minden. Csdf morálunk, Ínségünk, egész hazug életünk és - politikánk is. Mi lesz ebből? Dolgozni kevesen dolgoznak itt. De nyerni kártyán, ruletten mindenki akar. Ajánljuk Budapest - Monte-Carlo szerencsevadászainak: menjenek gazdagabb országokba játszani. Oda, ahol van kitől nyerni. BN 1905. november 9. ÖPM VII. Bp. 1968. 45. 1. 160
