Vendéglősök Lapja, 1935 (51. évfolyam, 1-24. szám)

1935-08-05 / 15-16. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1035. augusztus 5. 3 Az idegenek, meg a nóta. Irta: Járossy Jenő zeneszerző. Az IBUSz, az Idegenforgalmi Tanács és Hivatal működésének eredményeként az idegenforgalom mindinkább emelkedik nálunk. Szükségünk is van rá — még pedig nagyon —, hogy visszajöjjön egy kis része annak a sok pénznek, amit mi költünk el külföldön. Lehet, hogy ezek a szervek még ered­ményesebben is dolgozhatnának, de azt el kell ismerni, hogy a kezdet nehézségein jórészt túl vannak és a világ idegenforgalmába valamennyire már bekapcsolódott Magyarország is. Az idegenforgalmi szervezetek erős segítőtársat találtak a sajtóban, ami munkájukat egyrészt megkönnyíti, másrészt eredményessebbé teszi. Engedjék meg, hogy ezt a kis írást az idegen- forgalmi szerveknek és a sajtónak ajánljam első­sorban figyelmébe. Hátha ennek megszívlelésével egy lépéssel megint előbbre tudjuk vinni az idegen- forgalom nemzeti szempontból igen fontos ügyét. Mit csinálunk az idegennel, ha eljön hozzánk ? Először is —- helyesen —. megmutatjuk neki a várost, a mi gyönyörű Budapestünket és ez mindegyikük­nek nagyon tetszik is, sőt el vannak tőle ragadtatva. Elvisszük őket képtárakba, múzeumokba, feltárjuk előttük a kultúránk egy részét, ami szintén nem téveszti el a kedvező hatást. Mikor azonban a látnivalókkal elkészültünk és a szórakoztatásra kerül a sor, itt megakadunk ! Mivel lehet az idegent nálunk szórakoztatni, olyas­valamivel, ami eltér a nemzetközi sablontól és ami magyar. Valljuk meg, ehhez nagyon kevés esz­közünk van. Elvisszük az Operába. Ez helyes is, de csak akkor, ha magyar operát adnak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az operai együttesünk nem tud oly művészit produkálni, ami nem állaná ki nemzetközi viszonylatban a versenyt, de helye­sebbnek tartanám, ha az idegeneknek magyar operákat mutatnánk be, hogy ezáltal necsak elő­adó művészetünket ismerjék meg, hanem zene- irodalmunknak is egy-egy gyöngyszemét. E célból rendszeresíteni kellene a magyar operák rövid idő­közönkénti rendszeres előadását és az idegenfor­galmi szervek által felhívni ezekre az idegenek figyelmét és gondoskodni részükre igényeiknek megfelelő helyekről. Operaházunk azonban, sajnos, csak egy van és ezzel csak egy, legfeljebb két este tudjuk az idege­ket szórakoztatni. Prózai színházainkban nem lel szórakozást, mert nem érti a nyelvünket, az ope­rettszínházakban pedig —• eltekintve a nyelvtől — nem adnak magyar tárgyú és zenéjű operetteket és így oda sem vihetjük őket. A többi szórakozóhellyel sem vagyunk másképen. Vendéglőkben, kávéházakban, mulatókban, sehol sem tudunk speciális magyar szórakozást nyújtani vendégeinknek. A dunaparti szállók mindegyiké­ben dzsessz van. Igaz, hogy emellett akad cigány is —- például a Hungáriában Magyari —• de ez azt mondhatjuk, úgy mellékesen van ott, a fő­attrakció a dzsessz és a környezet sem magyar, hanem a nemzetközi nagyszállók kopírozott mása. A kávéházakra ugyanez áll. Ha van is cigány, rendszerint dzsessz mellett van, a kisebb helyeken meg különösen dzsesszel keverve úgy, hogy itt sem alakulhat ki igazi magyaros szórakozás és hangulat. A mulatókban kivétel nélkül a megszokott, sab­lonos, nemzetközi műsor van, de legtöbb helyen sokkal alacsonyabb nívójú, mint a külföldiek. Gondoskodni kellene tehát olyan művészi intéz­ményekről és olyan szórakozóhelyekről, ahol a ma­gyar művészet eszközeivel szórakoztathatnánk a külföldieket. A magyar kormány több külföldi városban állított fel ,.magyar házakat“. Ezek közül sok ki­múlt rövid és kínos élet után. Mennyivel többet ért volna, ha azon a sok pénzen Budapesten állí­tottak volna fel ilyen magyar házakat ! De még most is meg lehetne ezeket csinálni. Én nem va­gyok vendéglős szakember, de azt hiszem, hogy ilyenfajta szórakozóhelyeknek a létesítése — kü­lönösen az idegenforgalmi szervek támogatásával —< üzletnek sem lenne rossz. Létesíteni kellene egy olyan magyar stílusú előadóházat, ahol a magyar népi és úri életből vett magyar tárgyú, magyar zenéjű és levegőjű darabokat adnának, felváltva ugyanilyen varieté műsorokkal ezeket az előadásokat megfelelő ma­gyarázatokkal kellene kísérni és az anyagot úgy összeválogatni, hogy az idegenek meg is értsék, amit hallanak, vagy legalább is tisztában legyenek a tárggyal. Sajnos, nagyon sok színházépületünk van, amik­kel alig tudunk valamit kezdeni : több operett­színház, a Kamara, stb. Ezek közül egyet át le­hetne alakítani — talán nem is sok költséggel —- tiszta magyar stílusúvá. Az iizembentartás lehető­ségéről is gondoskodni lehetne az idegenforgalmi szervek propagandája révén és talán még a ma­gyar közönség egy része is szívesen megnézne •egy magyar színdarabot, vagy műsort. Ezenkívül gondoskodj kellene magyar vendéglő­ről is, ahol a berendezés a személyzet ruhája, min­den magyar lenne. Nehogy félreértés legyen, nem egy kis kurtakocsmát gondolok savanyú vinkóval, hanem egy előkelő magyar, úri mulatóhelyet. Ide aztán egy jó cigánybandát beállítani és meghívni egy pár magyar nótaénekest, aki megismertetné a külföldiekkel szemtől-szembe a magyar nótát, amit eddig csak rádión hallottak. A nótaszövege­ket különböző nyelvekre fordítva kellene az ide­genek rendelkezésére bocsátani, hogy ne csak a muzsikát, de a szöveget is élvezhessék. Ha estén­ként Cselényi Jóska, Bodán Margit, Szedő Miklós, Utry Anna és a magyar nótának más kiváló elő­adói tanítanák nótázásra a külföldieket, fogadni merek, hogy odakint Budapest szépsége után elsősorban a magyar nóta gyönyörűségét emleget­nék és azzal küldenék ide honfitársaikat, hogy „menjél Budapestre, mert igazán jól mulatni csak ott lehet, — a magyar nóta mellett!“ Nekünk magyaroknak sem ártana már a sok dzsessz után néha-néha egy kis igazi magyar, úri —i nótás mulatság ! 8975—8976/1935. ki. szám. Bérbeadási árverés, Jászberény megyei város a tulajdonát ké­pező, úgynevezett „Lehel“-szállodát és „Város­ligeti“ mulatót és sétányt az 1936. évi január hó 1-től 1941. évi szeptember hó 30. napjáig terjedő időre Jászberényben, 1935. évi augusztus hó 22-én d. e. 9 órakor a város székháza nagytermében megtartandó nyilvános szóbeli árverésen bérbe­adja. A bérbeadásokra vonatkozó részletes fel­tételek a város székháza, emelet 11. sz. hivatalos helyiségében a hivatalos órák alatt betekinthetők. Jászberényben, 1935. évi július hó 27-én. Dr. Friedvalszky polgármester. Mindennemű hús- és zsíradéksziikségletünket Lengyel hentesáru- gyár R.-T. üzleteiben vásároljuk! —> Legjobb árú — olcsó árú! LBN6YEL HENTESABÚGYÁE R.-T. KwwSif MS ÚJSÁG? Az iparügyi minisztérium megkezdte működését, bár a kereskedelmi minisztériumból átvett osztályok technikai okokból még nem költözhettek át a régi népjóléti minisztérium épületébe, amelyet az ipar­ügyi minisztérium székhelyévé átalakítottak. A Lánc- híd-utca 2. szám alatti épületben ugyanis most a Közigazgatási Bíróság székel, amely innen a Fő­utca 1. szám alatti épületbe megy át. Az átköltözés az építősztrájk miatt halasztást szenved, mert a köz- igazgatási bíróság új helyiségének átépítési mun­kálatai még nem fejeződtek be. Most csupán három ügyosztály, a magasépítési, a vízvezetéki és csator­názási, valamint az állami lakótelepek ügyosztálya vonult át a kereskedelmi minisztériumból az ipari minisztérium épületébe. Bornemissza miniszter egy­előre szintén a kereskedelmi minisztériumban tar­totta meg hivatalát, ugyanígy Petneházy Antal államtitkár is. Az iparügyi minisztériurp új ügy­beosztása egy-két nap múlva kerül a nyilvánosság elé, az elkészült tervek szerint a minisztérium négy főcsoportra oszlik : az igazgatási, termelési, építési és munkásügyi főcsoportra. Ez utóbbi teljesen új ügyosztály lesz, amelynek hatáskörébe a szociális és jóléti kérdések fognak tartozni. Az üzlettulajdonos nevének feltüntetése az üzlet- helyiség külső részén. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 39.906/X. számú körrendeleté. (Vala­mennyi vármegyei és városi törvényhatóság első tisztviselőjének, mint II. fokú iparhatóságnak.) Tudomásomra jutott, hogy egyes üzlettulajdonosok az 1884. évi XVII. t.-c.-be iktatott ipartörvény módosításáról szóló 1922. évi XII. t.-c. 56. §-a ama rendelkezésének, amely szerint minden üzlettulaj­donos köteles az üzlethelyiségének külső részének alkalmazandó cégtáblán családi és utónevét fel­tüntetni, nem tesznek eleget. Felhívom ennélfogva Címet, utasítsa a hatósága területén működő I. fokú iparhatóságokat, hogy a hatáskörük alá eső terü­leten lévő valamennyi üzlethelyiséget záros határ­időn belül a helyszínen vizsgálják meg és ennek kapcsán a legszigorúbban ellenőrizzék, hogy az üzlethelyiségek külső megjelölésénél az 1922. évi XII. t.-c. 56. §-ában és a 78.000/1923. K. M. számú rendelet 124. §-ában foglalt rendelkezések betartat­nak-e. Az ellenőrzés során figyelem fordítandó arra is, hogy az iparűző családi és utónevének minden esetben kívülről is szembetűnő módon, jól olvas­hatóan kell feltüntetve lennie. Minden olyan eset­ben, amikor megállapítást nyer, hogy az üzlet- tulajdonos nevét cégtábláján egyáltalán nem, vagy nem az idézett törvényes rendelkezések által elő­írt módon tünteti fel, a kihágási eljárást meg kell indítani. Részlegesen felfüggesztik a vasárnapi szesztilal­mat. Idegenforgalmi érdekekből a kereskedelemügyi minisztériumban tárgyalás folyik afelől, hogy a Vasárnapi szesztilalmat bizonyos mértékben fel­függesszék. Arról van szó, hogy a szórakozóhelye­ken és a vasútakon, valamint a hajókon a szesz­fogyasztást megengedjék. Különösen a barack- pálinka érdekli a külföldieket és ez ma már minden külföldi pálinkával szemben első helyre került. A kecskeméti barackpálinka a világ legnépszerűbb itala. Igazán indokolt, hogy a vasárnapi tilalmat enyhítsék. Megnyílt Arácson a szőlészeti és borászati szak­iskola. A balatonvidéki szőlők fejlesztése érdeké­ben még hónapokkal ezelőtt bejelentette Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter, hogy a Balaton vidékén régen hiányzó szőlészeti és borászati szak­iskolát állít fel. A minisztérium az előmunkálatok elvégzése után közölte az érdekeltekkel, hogy a kétéves szakiskola még az ősz folyamán Arácson megnyílik. A szakiskola igazgatói teendőivel Galamb István szőlészeti és borászati főfelügyelőt bízták meg. • -JI TÖRLEY TALISMAN -CASINO * RESERVE

Next

/
Oldalképek
Tartalom