Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-04-05 / 7. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LÄPJH 1914. április 5 Temesvári Polgári Serfőzde R.-T. TELEFON: „József“ 6-34. Hazánk legnagyob, teljesen átalakított, legmodernebb ujberendezésü vidéki sörfőzdéje ajánlja a legjobb nyersanyagból gyártott, legfinomabb világos (dupla korona, márciusi, udvari, dupla márciusi) és barna bajor söreit. Különlegesség: a dupla maláta Corvin-sör. Budapesti főraktár: IX., Gyep-utcza 58. ZÁNTÓI savanyúviz főraktára: TELEFON : 40-97. ÁSVÁNYVIZ-NAGY- KERESKEDuNÉL BUDAPEST, II., K. MARGIT-KÖRUT 50-52. SZ. PÉCZELY ANTAL R korcsmák vasárnapi bezárásáért. A vasár- | napi és ünnepi munkaszünetről szóló törvény- | javaslat előadói tervezete ellen az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája értekezletet hivott össze a Társadalmi Muzeum üléstermébe. Az értekezleten Neugeboren Emil országgyűlési képviselő elnökölt. Jelen volt Giessjwein Sándor országgyűlési képviselő, továbbá az egyesületek és testületek küldöttei, valamint számos érdeklődő. Dr. Dóczi Imre ismertette a korcsmák és italmérések teljes vasárnapi zárvatartá- sáért eddig folyt küzdelmet és a most megjelent előadó-tervezetet. Élénk helyeslés mellett mutatott rá, hogy a küzdelmet az eddiginél is nagyobb arányokban kell szervezni azért, hogy szombaton este hat órától hétfő reggel hat óráig mindennemű szeszesital kimérése szüneteljen. A küzdelemben ki kell venniök a részt a törvényható- \ Ságoknak, községeknek, egyházaknak, egyesületeknek és a különböző érdekképviseleteknek. Az előterjesztéseket az értekezlet Neugeboren Emil, Giess wein Sándor, dr. Fejér Ottó, dr. Schwarz József, Gergely Janka és mások hozzászólása alapján minden oldalról megvitatta és azokat elfogadta és kimondta, hogy a küzdelem jelszava: »Követeljük mindennemű szeszes ital árusításának megszüntetését szombat este hat órától hétfő reggel hat óráig.« Ifj. Palugyay Ferencz vámkülföldi borkivitelünkről. Erről a kérdésről a hét folyamán laptársunk a »Borászati Lapok« a következő érdekes levelet kapta: Hazai boraink kivitelének kérdése küszöbön álló vámpolitikai tárgyalások kapcsán aktuálissá válván, örömmel üdvözöljük becses lapjuk hasábjain ez irányban megindult eszmecserét. Abeles ur által b. lapjukban kifejtettekhez csatlakozunk. Nem a borkereskedelmen múlik, hogy. nincs számottevő kivitelünk, hanem termelési, úgymint vámpolitikai momentumok azok, melyek hazai boraink exportjának útját állják. Tekintsünk csak egyszer végig a vámkülföld egyes országain. Olaszország, Francziaország, Görög- és Spanyolország mint bortermelő országok par excellence, borkivitelünk szempontjából semmiképen sem jöhetnek tekintetbe. Francziaország egyedül tízszer annyi bort termel, mint Magyarország; Olaszország, Spanyol- és Görögország pedig oly olcsón állít elő tömegborokat, hogy még ingyenesen sem lehetne azon országokban magyar bort elhelyezni. Egyedül a fuvarköltségek magasabbak volnának, mint az illető országokban a bornak beszerzési ára. Angliában finomabb borokban a fran- czia, tömegborokban a kaliforniai, főképen pedig az olcsó és jó ausztráliai borok — melyek fuvarköltsége Ausztráliából a Them- séig nem sokkal magasabb, mint Fiúmétól — uralják a helyzetet. Svájczban a szomszédos Tirol állja ' borkivitelnük útját. Évről-évre visszaeső hazai vörösbortermelésünkkel nem is álmodhatunk arról, hogy a, fuvarköltségek tekintetében is összehasonlithatatlanul kedvezőtlenebb helyzetünkből kiindulva, Tirol jól organizált, magas színvonalon álló borkereskedelmével síkra szálhatnánk. Oroszország beviteli vámja 6 rubel ! pro pud, 1 púd = 16 kg., tehát körülbelül 93 korona 100 kilogrammonként, avagy körülbelül 110 korona hektoliterenként 13 térfogatszázaléknál erősebb borok, tehát hegyaljai borainak szine-java pláne 9 rubelt fizet ami hektoliterenként körülbelül 140 korona megterheltetést jelent. Lehet ily körülmények között nagyobbszabásu kivitelre gondolni? Pedig Oroszország felvehetne, ha a jelenleg érvényben álló prohibitiv vámtételek csak némileg is leszállittatnának. Arra azonban a jelenlegi külpolitikai helyzet mellett még csak gondolni sem lehet. Ha az oroszok egyáltalában valaha eltérnének jelenlegi borvédvám- j rendszerüktől, úgy bizton útját s módját találnák annak, hogy a franczia boroknak juttassanak előnyöket, mint ahogyan azt a jelenlegi 6 és 9 rubeles megkülönböztetés által, még pedig elsősorban hazai boraink kárára már meg is tették. A Balkán-államok felé annak idején eléggé élénk volt a kivitel. Rumániába egész uszályhajókat küldöttünk le a Dunán borokkal megrakva, még pedig nagyobbrészt palaczkokban. A vámemelés napjával ezen kivitel megszűnt, azóta pedig ezen államok többé-kevésbbé maguk is átvedlettek bortermelő országokká. Az északi országokban, Svéd-, Norvégország, volna némi kiviteli lehetőség, ha az antialkoholista mozgalom nem terjedne ott olyannyira, hogy ma-holnap bornak, úgymint egyáltalában mindennemű szeszesital bevitelének teljes tilalma várható. Különben is az olcsó viziuton szállító francziák uralják a helyzetet, kikkel szemben már csak földrajzi fekvésünknél fogva sem vehetjük fel a versenyt. Az összes vámkültöldi országok közül marad tehát egyedül Németország, melyet azonban 1908. évben, sajnos, Ausztriának szolgáltattunk ki. Az ez irányban elkövetett mulasztások és elvi tévedések oly közismertek, a tények által olyannyira beigazoltak, hogy teljesen felesleges volna itt ezen tárgyra bővebben kitérni. Pedig kár a német piaczért. Még azon esetben is, ha 1917-ben az elkövetett hibák jóvá tétetnének, évtizedek fognak kelleni ahhoz, amig az időközben befészkelt idegen konkurrencziát sikerül majd ismét ki- i szorítani. Fehérborokkal sokat próbálkoztunk Németországban eredményre jutni, tartány- kocsikban szállítottunk Fiúmén át tengeri utón, a tengerpartról tovább Rajnán fel, mindhiába. Vám és fuvarköltséggel együtt a legközepesebb homok rizling drágábban kalkulálódott, mint hogysem annak bevitele kifizetődött volna. A spanyolok 10 márka, az olaszok 18 márka körüli árban szállítanak olcsó viziuton elég jó házasitásra alkalmas borokat. Reméljük, hogy hazai bortermelőink sohasem jutnak azon helyzetbe, hogy ily nyomorúságos áron legyenek kénytelenek boraikat értékesíteni. Dél-Németországban, különösen a Duna szelte vidékeken van még némi kelendősége a magyar vörösbornak. Sajnos azonban ez- irányban is nagyon érezhető az osztrák verseny. Az osztrák bortörvény a boroknak származásuk szerinti ' helyes elnevezéséről nem intézkedik, amiáltal előáll azon lehetetlen állapot, hogy villányi, szekszárdi, egri, budai stb. vörösborokat nem Magyarország, hanem Ausztria szállítja ma Németországnak. Hogy ezek a borok nagyobbrészt tiroli és dalmát származásúak, azt talán meg sem kell külön j említenünk. A német borkereskedő megkapja az őt iedező, a bor elnevezését viselő számlát, törődik is ő a magyar és osztrák bortörvény közti diszparitás finom nüanszaival. Ami a tengerentúli országokat illeti, úgy borkiviteli szempontból egyedül az Északamerikai Egyesült-Államok jöhetnek tekintetbe, tömegborkivitelről azonban, már csak saját kaliforniai bortermelésünk folytán, mely a Panamacsatorna megnyitása által még kedvezőbb helyzetbe fog jutni, gondolni sem lehet. Indiában csupán egész olcsó palaczko- zott borok helyezhetők el igen mérsékelt kvantumokban. Afrika kultivált része, úgymint Ausztrália maga produkál és exportál sok és eléggé jó bort. Egy emberöltőnyi munka, nagy áldozatok és utánjárás árán sikerült ugyan nekünk a nagy nehézségek daczára hazai borainkat itt is, ptt is a külföldön és tengerentúl némileg bevezetni és mint speczialitást megszerettetni, tömegborkivitelről azonban a fentjel- zett körülmények folytán sajnos, szó sem lehet. Ha az állam, amitől tartanunk kell, borközraktáraiból borkereskedéseket fog csinálni, úgy ő sem lesz képes vámkülföldi kivitelünket emelni, hanem azt fogja csupán eredményezni, hogy meglévő szerény kis exportunk is kárba fog veszni. Teljesen méltatjuk a kormány nemes ambiczióit és teljes tudatában vagyunk annak, hogy a legtisztább szándékok vezénylik elhatározásaikban, végeredményében azonban oly konkurrencziát zudit a magyar borkereskedelem nyakára, mely előbb-utóbb okvetlenül oda fog vezetni, hogy a tisztességes elem, a tőkeerős kereskedelem vissza fog vonulni az egyenlőtlen és odiózus harczbol. Százszor erősítheti és tényleg törekedhetik is az állam borkereskedelmi vállalataival saját adóíizető polgárainak konkurrencziát nem csinálni, végeredményében ügynök, ügynökkel áll szemben élet-halál harezot folytatván egymással. ifj. Palugyay Ferencz, a Palugyay J. és Fiai ezég főnöke. Bor- és pinczegazdasági kiállítás. A nyár folyamán Budapesten tartandó ezen nemzetközi szakkiállítás iránt rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik úgy az iparosok és kereskedők, mint a termelő-, illetve vásárolni szándékozó közönség részéről. A részvételre már eddig is az összes nagyobb magyarországi ezégek jelentkeztek. A koimány által nyújtott támogatás lehetővé tette, hogy nagyobb területek lefoglalása esetén a kiállítási szabályzatban megállapított térdijakból engedmény legyen nyújtható. Miután országos érdek, hogy a kiállítás épen az e téren működő magyar ipar és kereskedelem versenyképességét minél jobban kimutassa, a kiállítás igazgatósága (Budapest, VI., Gyár-utcza 38.) felhívja az érdekelteket, hogy e hó végéig annál is inkább jelentkezzenek, mert azontúl a végleges beosztás megállapítása és a helyek szétosztása újabb kiállítók felvételét kizárja.
