Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-02-05 / 3. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LÄPjÄ 1914. február 5 É Temesvári Polgári Serfőzde R.-T. TELEFON: „József“ 6-34. Hazánk legnagyob, teljesen átalakított, legmodernebb ujberendezésü vidéki sörfőzdéje ajánlja a legjobb nyersanyagból gyártott, legfinomabb világos (dupla korona, márciusi, udvari, dupla márciusi) és barna bajor söreit. Különlegesség: a dupla maláta Corvin-sör. Budapesti főraktár: IX., Gyep-utcza 58. ZÁNTÓI savanyúviz főraktára: TELEFOX: 40-97? PÉCZELY ANTAL KERESKEDŐNÉL BUDAPEST, II., K. MARGIT-KÖRUT 50-52. SZ. ily horribilis vám mellett hogy is lehetne? hiába minden jutalom. Egyetlen mód, mely czélravezetne, ha okos politikával 1917-ben kedvezőbb vámszerződést köthetnénk, vagy a magyar bornak újabb piaczokat keresnénk. Mindkettő nehéz feladat, de kivált az utóbbi, nem éppen lehetetlen. A borkereskedelem szervezésének szükségét igen helyesen hangsúlyozza az előadói javaslat. Annak, hogy a külföldi vevő sohasem tudja előre, milyen bort kap, ezerféle hátránya van. Az állami pinezészet talán némileg segit ezen is. Végül a filoxera- pusztitás is káros gazdasági ok gyanánt szerepel. Hála Istennek, e veszedelem ma nem olyan nagy, mint ahogy egyszer már ránk jött. Van azonban más baj ezer is. Meg kell szoktatni szőlősgazdáinkat a helyes kezelésre s eltűnnek e bajok fokról-fokra. Az az indítvány is, mely ünnepélyes alkalmakkor pezsgő helyett a hegyaljai borok használatát akarja ajánlani, csak sovány ma- laszt. A pezsgő-divatot meg nem akadályozza. A mulató ember t. i. vagy azt iszik, ami jól esik, vagy azt, amivel gavallériáját mutathatja. Csakis a vendéglősök révén lehetne némileg rászuggerálni a közönségre boraink használatát. Ám a hegyaljai bor- kereskedő ritkán űzethet jutalékot a pin- ezérnek a pezsgődugó után! Az indítvány 6. és 7. pontja a fogyasztóközönség Ízlésének megfigyeltetése és a kivitel szervezése igen életrevaló gondolatok. Úgyszintén a bizonytalan eladásra való kereskedés is. Nem volna azonban megvetendő, ha Oroszországon és Németországon kivül figyelmet fordítanánk a többi északi államra s délen a Balkánra is. Reméljük, hogy a körkérdések beérkeztével a borászati szakosztály elé sok életrevaló indítvány kerül, melyek közül beható megvitatás után sikerül a legjobbakat kiválogatva, helyreállítani régi jó hírünket. Ha ez sikerül, akkor a bortörvény, melynek ma a terhei nyomnak, valósággal áldássá válik reánk nézve, mert kedveltté válik a hiteles, törvényszerű védelemmel biró tokaji bor. T—a. Hz »Adria« pinczárei. A belügyminiszter — mint Fiúméból jelentik — rendeletet bocsátott ki, melyben kimondja, hogy az Adria Tengerhajózási Társaság hajóin alkalmazott pinezérekre és egyéb hasonló alkalmazottakra az 1909. évi II. törvényezikk intézkedéseit nem kell alkalmazni. A miniszter ezeket nem minősiti kivándorlóknak és igy felmenti őket azon kötelezettség alól is, hogy az útlevél váltásánál biztosítékot helyezzenek letétbe. R husinség következménye. Még élénk emlékezetünkben él annak a szemfüles angol riporternek a czikke, aki az európai általános drágaságot és a husinséget tanulmányozva, eljutott Berlinbe is és itt orientálódva a magyarországi állattenyésztési és hustermelési viszonyok felől, egész elszörnyülködve hallotta, mikor a megintervjewolt berlini mészáros arra a kérdésére, hogy ha a magyarok minden megehető húst exportálnak Bécs és Németország felé, vájjon mit esznek akkor ők maguk? — azt a fölényesen kicsinylő és büszke feleletet kapta, hogy »Nix, wie Hund«; amiből az okos angol egy hatalmas czikket kanyaritott s megrázó és megvető módon irta meg ebben, hogy a magyarok kutyahust esznek, s hogy nálunk a legkedveltebb csemege a kutyapecsenye. Hogy a németek ebből az esetből kifolyólag mennyi sü- letlen vicczet faragtak, azt könnyű elképzelni; a »Fügende Blätter« ngomán belekerültünk még a francia lapokba i^, s a s!z|ajnamenti metropolisban a »Rire« csinált szánandó figurát a kutyahust evő büszke magyarokból. Most azután fordult a koczka. A drágaság és az ínség tudvalevőleg azóta sem csökkent, de sőt inkább növekedett és pedig annyira, hogy manapság az élelmiszer-drágaság lett a világ legnagyobb és legfontosab problémája, ami alól Németország sem vonhatta ki magát, sőt talán épen náluk — tekintettel óriási iparukra és az ipari munkásság nagy fogyasztására — legégetőbb a drágaság és a husinség problémája. Am I a német genialitás ezt a problémát is megoldotta, még pedig úgy, hogy a németek immár — hivatalos megállapítás szerint megeszik a kutyahust s amióta a kényszerítő szükség nyomására erre a húsra is ráfanyalodtak, azóta náluk a lóhus bizonyos előkelő és magasabb fokú poziczióra jutott, a lópecsenye pedig fashionable-ételsorba emelkedett. A szigorú tény az, hogy Németországban is óriásilag felszökött a vágóállatok ára s a szarvasmarha és a sertés olyan drága lett, aminő még sohasem volt, úgy hogy a mai állat- és húsárak nincsenek megfelelő arányban a termelési és előállitási költségekkel, hanem valóságos uzsora-áron kelnek. A még nagyobb baj azonban az, hogy nincs is elég kínálat. Az állatvásárokra alig hajtanak fel a szükségletnek csak fe'.ét-egyharmadát fedező vágóállatot, mert a mezőgazdaság ebbeli produkeziója hihetetlenül csökkent. Külföldi behozatal pedig nincs, mert a magas vám és az átkos husvizsgálati rendszer miatt sem állatokat, sem húst nem le- I hét importálni. Amig tehát a mai viszonyok fennállanak, addig a husinség is állandó lesz, a hús ára pedig folyton csak emelkedő irányzatot fog mutatni. Ezt mutatja a hus-árstatisztika is, amiből kitetszik, hogy az 1900-ban 1.20 márkás marhahús ma 2.30 márka és a 2 márkás ser- ; téshus ma 3 márka kilogrammonként. Ily viszonyok mellett állandó a panasz és nagyétkű németek, akik szeretik a jól megrakott asztalt, különösen sinylik az élelmiszerek s főként a hús drágaságát, annyira, hogy egy pángermán újság ezt az Ínséges husdrágaságot a Németbirodalomra nézve valóságos nemzeti csapásnak jelenti ki. Ez a kényszerhelyzet vezetett rá a kutyahus evésre és a hivatalos német statisztika szerint ma már oly nagy mennyiségben vágnak le Németországban kutyákat, hogy a dolog szinte kezd már aggasztó mérveket ölteni. Érdekesen ir erről egyik utóbbi számában a »Gazette de Francfort«. »Szászországban — irja a nevezett lap — fogyasztanak legtöbb kutyahust, még pedig a statisztika szerint Chemnitz városában vágják le a legtöbb kutyát. Ámde a statisztikai adatok nem éppen a legmegbízhatóbbak, mert hisz ezek szerint Szászországban mindössze 69.000 darab kutyát vágnak le és fogyasztanak el, holott ez igen messze áll a valóságtól, minthogy az újabb időkben nagyon gyakori a kutyalopás és ezeket mind levágásra lopják el gazdáiktól. Szászországban ma már alig van kutya; mind felfalták a húsra éhes szászok. Chemnitzben egy kilogramm kutyahus ára megközelíti az egy márkát — és éppen a kutyahus nagy áránál fogva a szászországi gyári munkásnak valóságos ünnepnapja van, ha véletlenül ingyen juthat egy kutyához. Az ínség és az éhség szentesíti az eszközöket. Manapság bizony mindent a húsos fazékba tesznek, feltéve, hogy az valami — hús.« így fest, ime, a helyzet Németországban, a hol maga a császár se röstell dikeziózni a junkerek közt arról, hogy a mai vámvédelem szükséges és a német agrikultura képes arra, hogy a német népet ellássa — kutyahussal. De csak kutyahussal, mert a drága és nehezen hozzá is férhető marha- és sertéshúst csak a vagyonos és tehetős osztályok vásárolhatják meg, mig a nép s a munkásság vagy megeszi a kutyahust, vagy kivándorol. Tertium non datur. Bezzeg másként fogták fel és kezelik az ügyet Belgiumban, ahol az élelmiszer-drágaság és ínség csaknem kormányválságot okozott. Ott a belga kamara hosszas vita után elhatározta, hogy a munkásság helyzetének javítása és a mezőgazdasági termelés fokozása és a drágaság leküzdése érdekében az ügy tanulmányozására bizottságot küld ki és e bizottság sürgősen el is készült javaslatával, amely oda irányul, hogy a termelés jobb és czélszerübb módját hathatós államintézkedéssel kell sürgősen megteremteni és ezzel a gazdasági munkások tömeges kivándorlását is megakadályozni; az ipari munkásság jobb és olcsóbb megélhetését pedig meg kell köny- nyiteni az importtal és annak korlátlanul lehetővé tételével, nehogy a közegészség legyen fenyegetve. A kutyahus-fogyasztás pedig egész Belgium tér üd étén tilos. Mindenesetre érdekes lenne tudni most annak a német husiparosnak véleményét a kutyahusról, aki az angol riporter révén minket gyalázott meg kutyahusevőkként a világ előtt. Mint asztali Szent Margitszigeti üditőviz A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. —. ■ Telefon utján adott rendelések egész nap felvétetnek. Minden jobb füszerüzietbenés vendéglőben kapható. víz nagyon kellemes, jóhaíásu, egészség ápoló ital. A Budapest Szent-Margitszigeti üdítő és gyógyvíz kezelősége. Bpest,Teréz-körut 22. Telefon 36—52.
