Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-08-05 / 15. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. augusztus 5. PÉCZELY ANTAL ásvány viz=nag:ykereskedo A Szántói savanyuviz főraktára BUDAPEST, II., MARGIT-KÖRUT 50—52. TELEFON 40—97. R száraz és nedves meieg fürdők hatása. Régi jó magyar szokás, és követik ugyancsak más népek is, hogy bármiféle megbetegedés esetén a betegség meggátlására vagy gyógyítására legelső sorban az izzasztáshoz fordulnak. Az izzadás tehát az első és fontos, mondhatnók egyetemes háziszer, amely a legtöbb esetben haszonnal is jár s meghozza a kívánt eredményt, káros hatása pedig egyáltalán nincs. A lokális meleggel való kezelés, amit meleg, avagy forró borogatásokkal, meleg, i'letve forró levegővel (Tallerman, Bier-iele vagy nagy- szombati elktrotherm. készülék) végeznek, amint az általánosan ismert dolog, még viszonylag nagyon magas hőmérséklet mellett sem idézi elő a test hőmérsékletének emelkedését. Már az általános, illetve az emberi test egészére kiható melegkezeléseknél, mint a me eg Priessnitz-kuiá- nál, bepakolásoknál előállhat a test hőmérsékletének emelkedése, ami azonban nem érhet el olyan fokot, ami veszedelmet okozna vagy káros hatású lehetne. Az úgynevezett indifferens, tehát 34—35 C. fokos fürdőkben az egészséges ember hővesztesége és hőképzése normális. Ha azonban a fürdő hőfoka emelkedik, akkor a test, a saját hőfokát akarván megtartani, fokozott hőkibocsátással, illetve az izzadás elpárol- gatáS3 folytán beálló hőcsökkenéssel állítja he'yre az egyensúlyt. Ha azonban a hő még tovább emelkedik s az izzadásban jelentkező »fizikai reguláczió« nem elégséges az egyensúly fen- tartására, akkor a test hőfoka is felszáll s beáll az u. n. mesterséges lázas, hyperthermaüs állapot. A test hőfokának emelkedésével szemben azonban az anyagcserében nem áll be lényeges változás s igy a testnek az anyagcsere folyamatát szabályozó »chemiai reguláczió«-ta nincs szüksége. A hőkezelést és a vele összefüggő s az emberi testben végbemenő életi endi folyamatokat és azok eredményeit hosszas tudományos kísérletekkel állapították meg dr. Friedländer és dr. Böttcher wiesbadeni professzorok s ezeket most bocsátották közre a wiesbadeni Frigyes császárról elnevezett városi fürdő megnyitásának alkalmával kiadott ünnepies emlékkönyvben. A professzorok kísérleteiből azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy a gőzfürdő hatása sokkal intenzivebb és fokozottabb, mint a hőlég- fürdőé. Megkülönböztethetünk száraz, forrólég, római (török) fürdőket, elektromos fényfürdőket. Ezen fürdők használatánál az izzadság kiválás, tehát az izzadás fölötte nagy, a test hőmérsékletét azonban ezek a fürdők az aránylag magas hőfokú kezelés dacára is alig befolyásolják. Ha azonban az izzadási folyamat gátolva van, ami például a nedves gőz, viz vagy oroszos gőzfürdők használatánál forog fenn, ez esetben a test hőfoka lényegesen fölemelkedik és pedig a fürdő hőfoka és tartama szerint igazodva. A nedves meleg vagy forró vízfürdő sokkalta nagyobb igényekkel lép fel az emberi szervezettel szemben, mint a száraz, az u. n. izzasztó fürdők. A hőfok emelkedés a testben valóságos mesterséges lázasságot idéz elő és ez hatással van a szívműködésre, amitt elárul az ily esetekben észlelhető érverésemelkedés. Szivgyen- geségben szenvedőknek ezért nagy óvatosság ajánlható a forró viz- és gőzfürdők használatánál; szív- és vérbajosok, idős és gyenge szervezetű személyek pedig leghelyesebben járnak el, ha tartózkodnak az ily fürdők használatától, amely rájuk nézve könnyen végzetes hatású lehet. Bizonyos mértékben gyöngíthetjük a test hőfokát emelő meleg és forró viz- és gőzfürdők esetleges káros hatását olyan módon, ha a fürdőző személy feje hűvös levegőben marad (mint például a szekrényes gőzfürdőkben, ahol a fürdőző csak nyakig' van a forró gőzben)' vagy ha a fejre hidegvizes borogatást alkalmazunk. A dohányzás eltiltása a villamoson. A főváros törvényhatósági közgyűlése tudvalévőén úgy módosította a villámosokról szóló szabályrendeletet, hogy a villámos- kocsikban még a perronon sem szabad dohányozni. A belügyminiszter, kihez ezt a határozatot megfölebbezték, most a következő jóváhagyó leiratot intézte a fővároshoz: Törvényhatósági bizottsága 1912. évi márczius 13-án 367. sz alatt hozott határozatával kimondotta, hogy a géperejű közúti vaspályák közlekedése tárgyában 526— 1693. Kgy. sz. alatt alkotott szabályrendeletnek 8U. szakaszát a következő uj szövegezéssel állapítja meg: Dohányozni a kocsikon nem szabad! Ezt a határozatot úgy a hivatalból, mint a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, továbbá a Szebeny Antal dr. és társai, valamint Bródy Lajos dr. törvényhatósági bizottsági tagok fölebbezése folytán felülvizsgáltatván, a kereskedelmi miniszter úrral egyetertően indokainál fogva jóváhagyom. Megjegyzem azonban, hogy nem volna észrevétel az ellen, hogy ameny- nyiben a közúti kocsikhoz külön dohányzó mellékkocsi csatolható lenne, a dohányzás megengedtessék. Legyünk ellenségei a pálinkaivásnak. Csodálatos, hogy néhány év óta milyen arányokat ölt a pálinka élvezete a munkásosztály körében. Nemsokára ott tartunk majd, hogy nem mi hivatkozunk a tótra s az oroszra, mint utolérhetetlen bundapálinka- és vutkiivókra, hanem majd azok példálodznak mi reánk. Azon a környéken, ahol egyszer ez a veszedelmes szenvedély lábra kap, ott rohamosan terjed s keríti hatalmába tömegesen a még tőle irtózó, de iránta fogékony emberi lelkeket. Ilyen mételyező vidék pedig sok van már az országban a szinmagyar vidékeken s ki is fejtik romboló hatásukat a munkásosztály között. Hogy micsoda nagy károkat okoz a pálinka élvezete, azt már leírták kötetekre terjedő könyvekben, hirdették órákig tartó erkölcsi pré- dikácziókban, de tenni a meggátlására vajmi keveset tettek s tesznek. Pedig a pálinkaivás az oka nagyrészben a munkásosztály elszegényedésének. Igen, mert azt mérsékletesen élvezni nem tudják s igy azonfelül, hogy a munkás keresetének nagy részét felemészti, az embert magát még erkölcsileg is tönkreteszi. Minél gyakrabban elégíti ki szenvedélyét, annál inkább merül el az erkölcsi posványba s lesz a pálinka rabjává. Ez az erkölcsi alásülyedés lesz azután a szülőoka az oktalanul követelődző szoczializmusnak. A pálinka rabja nem tekint másra, csakhogy torkát kielégíthesse. Megvon magától inkább minden ennivalót. Pálinka lesz a reggelije, az a »früstök«-je, azt iszik délben, délután s este. Ennek a gyakori élvezetnek lesz a következménye a család nélkülözése, koplalása, végeredményben pedig egy családi tiagédia. Ha keressük az okát ennek a pusztító, sajnálatos körülménynek, akkor azt magában a társadalomban, magában a munkaadók között találjuk meg, ha nem is mindig, de sokszor. Miért? Azért, mert a mai társadalom, ha meg akar jutalmazni egy munkást, ad neki egy ku- picza pálinkát vagy 10—20 fillért, hogy vegyen rajta azt. Ha a gazda, — s ami eléggé sajnálatos — szőlőtulajdonos munkásait serkenteni akarja, mit Ígér nekik? Nem dohányt vagy bort, hanem egy vagy két pint pálinkát. Ez a meg nem bocsátható szokás pedig sok helyen dívik, szégyenére a hires bortermő vidéknek. Ha itt egy munkást fogad valaki 1 korona 60 vagy 1 korona 80 fillérért, akkor már a decziliter pálinka hozzáértetődik. All ez különösen a szőlőmunkásokra. Ha szorgos munka idején egyik tulajdonos a másiktól el akarja csalni munkásait, nem igér nekik 10 vagy 20 fillérrel többet, hanem ráígér a napszámukra még egy decziliter pálinkát, jól tudva azt, hogy annak hamarabb meg lesz az eredménye. Akkor, mikor a gazda, a szőlőtulajdonos ilyenformán maga rontja el munkásainak erkölcsét az eléggé el nem Ítélhető pálinkaadással, akkor ne csodálkozzék azon, hogy a munkás követelődző, elégedetlen. Kell, hogy az legyen, mikor a rászoktatás által megrögzött szenvedélyének kielégítésére fele keresetét reá kell költeni. Ennek természetszerű folyománya, hogy nem tud takarítani. A nélkülözni kénytelen ember pedig nem tud megelégedni sorsával s természetesen mindig másban keresi szegénységének okát, nem magában s mi volna más, mint hegy kevés a napszám, amiért vágyik ki Amerikába. Pedig, ha itt annyit dolgozna, mint ott s any- nyira megvonná magától az italt, mint ameny- nyire azt ott megvonja, akkor itt is tudna keresni annyit, mint amennyit ott keres. Ha meg nem megy ki, akkob itt tévelyeg, ődöng a munkástársai között, rontja azokat s szítja közöttük az elégedetlenséget. Ez az elégedetlenség mi mindennek lehet az oka, arról már beszélni is kár, volt abban már része minden munkaadó szőlőbirtokosnak. Ha a kellemetlenségeket el akarják kerülni a szőlőtulajdonosok, szüntessék meg a szülőokot magát. Fojtsák azt meg a csirájában. Irtsák, üldözzék a pálinkát munkásaik közül, tiltsák meg annak az élvezetét amennyire hatalmukban áll, főleg pedig maguk soha munkásaiknak pálinkát ne adjanak. Inkább adja a pálinka árát nekik napszámjavitásban, dohányban vagy borban, ami nemcsak hogy nem hangolja le, tompítja el őket, hanem munkakedvülíet növeli. Az állam — sajnos — nem tesz semmit az elterjedés meggátlására. Szerencsétlen adórendszerünknek érdeke a minél nagyobb pálinkafogyasztás, mert annak emelkedésével a fogyasztási adó is több. Pedig ha akarna tenni, milyen egyszerűen tudna segíteni. Csak tiltaná meg a pálinkának korcsmákban való kimérését, záratná be a »snapszbutik«-okat, egyedül csak az üzleti kimérést engedve meg. Kevesebb volna igy mindjárt a fogyasztás, mert nem volna hely, ahol órákhosszat elülne s egyik j^hár elfogyasztása közben érzett hódító, idegizgató illatok egy másik ivására ösztönzik. A korcsmái kimérés megszüntetésével pedig megszűnnék a sokszor duplán irt, családokat tönkretevő hitel. A szőlőtulajdonosok s gazdák úgy üzenhet-
