Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-09-20 / 18. szám

1900. szeptember 20. szerény tagja, a ki úgyszólván csupán csak pártolója, felkarolója vagyok ennek az ügy­nök, lelkem leghűbb óhajtásának teszek eleget, midőn megragadom az alkalmat, hogy az aradi piuczér egyesület ötven éves jubileuma alkalmából Önöket üdvözöljem. Ötven óv, hosszú idő, s ez az ötven év óriási, fáradhatlan munka árán megszülte az egyesületnek a kívánt gyümölcsöket. Az eredmény csak díszére, dicsőségére fog válni mindannyiunknak. Alig tudom ecsetelni azo­kat a benyomásokat, melyeket úgy énbennem mint Önökben keltenek egy il>en fényes múltnak eseményei. Ezután figyelmezteti az egyesületet, hogy csak egyedül a nemzeti nyelv az, a mely összetartja az egyesület tagjait, hiszen hazánknak oly sok nemzetiségű polgára van, de ha mindnyájan az édes magyar nyelven beszélnek, úgy szent és elválaszthatlau lesz köztük a kötelék. Idézi a költőnek azon szavait: — Nyelvében él a nemzet. Majd igy végzi beszédét : Most pedig mélyen tisztelt díszközgyű­lés, eleget tettem kötelességemnek, midőn az egyesület ötven éves múltját szerény tehetségemtől telhetőleg ecseteltem s azt hiszem, hogy feladatomnak ezzel eleget tettem. Mégegyszer figyelmeztetem az egye­sületet, hogy magyar voltukat el ne feled­jék, még ha idegen emberrel állanak is szemben, mert eg}redül a pinczér az, a ki első sorban van hivatva az idegenek között nyelvünket megismertetni. Általános helyeslés és éljenzés közt fejezte be beszédét s Isten áldását kéri további munkájukra. A nagyhatású beszéd után Gunclel János szólalt fel. A budapesti vendégek és a maga ne­vében üdvözli a szónokot. A társadalom legalsóbb rétegébe tar­tozónak tekintenek bennünket — mondá többek közt — de ez ne tegyen bennünket csüggedőkké, mert tudatában vagyunk an­nak, hogy hazafias feladatot teljesitünk. Még ötven év előtt a magyar sző ritka volt a vendéglőkben, de ma már büszke önér­zettel mondhatjuk, mint a nagyságos szónok ur is megjegyezte, hogy csak hazánk édes nyelvén beszélnek mindenütt az országban. Ezután a dalárda a Szózat eléneklé- sével fejezte be a szép, lélekemelő ünne­pélyt.. Kirándulás Gyorokra. Kevéssel egy óra előtt érkezett meg a különvonat a fellobogózott gyoroki állo­másra. Nagy csapatokban gyalog ment be a Fábián László főispán által vezetett csa­pat Gyorokra, a mely külsőképen is kifeje­zést adott ünnepi hangulatának. A házak fel voltak lobogózva s a csapatokba verő­dött nép megéljenezte a vendégeket. A pompásan feldiszitett Nádasdy Fe- rencz gróf kastélyának homlokzatán a kö­vetkező felírás volt olvasható : Az Aradvármegyei gazdasági egyesület borkóstolója és szőlő- kiállitása. A kapuban Vásárhelyi László a gaz­dasági egyesület érdemekben gazdag elnöke fogadta a vendégeket a következő be­széddel : Örömmel üdvözlöm, az aradvármegyei gazdasági egyesület nevében, Magyarország vendéglőseit s köszönetemnek adok kifeje­zést az országos kongresszus intézőségének, I hogy szives volt az ünnepélyek program in­jába az itten rendezett borkóstolót és sze­rény szölőkiállitásunkatfelvenni, igy alkalmat nyújtván arra, hogy őstermelésünk egyik legfontosabb ágát, közvetlen összeköttetésbe hozzuk a fogyasztókkal, mi által van remé­nyünk arra, miszerint egy üdvös kapocs fog létesülni e két közgazdasági tényező között. Nem kicsinylendő ez a közvetlen összeköttetés, mert bizalommal fordulhat a vendéglős a termelőhöz szükségleteinek köz­vetlen beszerzésénél s ezzel egyúttal önma­gát is megnyugtathatja. A magunk részéről mindent el fogunk követni, hogy tisztelt vendégeink jól érezzék magukat. Munkál­kodásunk eredményét ime megtekinthetik s örömmel bocsájtjuk rendelkezésükre termé­sünket a magyar vendéglősök szakavatott kezeibe. Ő Excellenciája a foldmivelésügyi mi­nister ur képviseletében az elnök ur azon megtisztelő felszólítását, hogy a borkóstolót és szőllészeti kiállítást én nyissam meg, köszönettel fogadom. Mielőtt azonban ezt tenném, előzőleg még egy kedves kötelessé­get kell teljesítenem. Ugyanis őszinte köszö- netemet kell tolmácsolnom Elnök urnák s képviseletében a gazdasági egyesületnek s mindazoknak, kik a kiállítás rendezése és összehozása körül fáradoztak. Nemkülönben köszönetemet fejezem ki a magyarországi vendéglősök ezen kongresszusa rendező­bizottságának, továbbá Nikolics Döme ügy­véd urnák is, hogy itteni munkálkodásuk programmjába, a tőlük megszokott tapintat­tal ezen borvidék megtekintését és terme­lőinek megismerését is felvenni szívesked­tek. Mert meglehet, hogy e borkóstoló és szőllőkiállitás még nem nagy jelentőségű, de a közvetlen érintkezésnek ezen módja, mint arra az elnök ur reámutatott, minden­esetre sokat ér s reményiem, hogy belőle a termelők és fogyasztók egymásnak köl­csönös és alapos megértése származik. Mint ilyet, üdvözlöm a kiállítást s kívánom, hogy rendezéséből mindkét félre igaz haszon háramoljék s a ma még szerény kezdet a kívánt sikerre vezessen. Ezek után a bor­kóstolót és kiállítást megnyitódnak nyilvá­nítom. Hatalmas éljenzés zúgott fel a beszéd után. Az éljenzés csillapultával még Gumiéi János válaszolt az üdvözlő beszédre. A magyar vendéglősök kongresszusa nevében üdvözli a gazdasági egyesületet s annak elnökét Vásárhelyi Lászlót s szintén annak a reményének ad kifejezést, hogy a legszebb emlékekkel fognak a kiállításról eltávozni. ígéri, hogy az itt töltött idő hasznos tapasztalatokat fog a vendéglős­karnak nyújtani, amely a magyar bort min­denkor megtudta a múltban is és meg fogja a jövőben becsülni. Ezután a czigányzenekar hangjaival bevezették a vendégeket a szeretetreméltó házigazdák, akik közül igazán elévülhetlen érdemeket szereztek maguknak gr. Zselinszky Róbert, Vásárhelyi László, Vancsó Gyula országgyűlési képviselő, Laehne Hugó titkár, Adamovics Lázár, Tagányi Sándor, Tagányi István , és báró Bohus László. Ők kalauzolták szives vendéglátással a vendégeket, e kiváló szakférfiakat. Borkóstoló. A leglátogatottabb terem az volt, ahol a hires arad vármegyei hegyaljai borok vol­tak kiállítva. Itt a legfontosabb szerep a dugóhúzóknak jutott. Általános volt a vélemény, hogy a borminőséget tekintAe, ilyen gazdag kiálli- tést az ország ritka helyén tudnának ren­dezni csupán. Igazán uem lehetne eldönteni, hogy melyik kiállító cora mellett foglalt állás­pontot a közel négyszáz vendég és szak­értő. Egyformán Ízlett az mind s egyik jobb volt a másiknál. Szőlészeti kiállítás. A másik teremcen volt a szőlészeti kiállítás, a mely csodálatraméltóan szépen sikerült. A sok fajszőlő inycsiklandoztató látványt nyújtott. Éhez járultak a pompás gyümölcsök. Br. Bohus István István (Világos) remek szőlőfajain kívül gyönyörű baraczk- példányokat és aszalt gyümölcsöt állított ki, báró Bohus László pedig több mint száz fajta szőlőt. Sok fajú szőlő terméséből lát­tunk Halmay Andornak, Hermann Gyula pedig mintaszőlőin kívül baraczkot is állí­tott ki. Sulkovsky F. M. herczeg szintén közel százhúsz fajta szőlőt, a magy. kir. vinczellériskola pedig szép gyűjteményes kiállításával tűnt ki. Gyönyörű szőlőt és gyümölcsöt állítottak még ki : báró Bohus Lajos (Világos), özvegy Hartmann Jánosné (Ménes), Kaufmann Ignácz (Pankota), Kauf­mann Jakab (Gyorok), Kaufmann'Mór (Győ­rök), kevermesi uradalom, Korbuly Cabdebó Kornélia (Kuvin), özvegy Laczay Józsefné (Gyorok), Magyary Alajos (Gyorok), Marschall Lajos dr. (Kuvin), Nádasdy Ferencz gróf (Gyorok), Papp Elemér (Arad), Sárinezey Ákos (Gyorok), Sontagh Gyula (Kuvin) stb. A kastély folyosóin pedig hosszú asz­talok voltak felteritve, mindenféle hideg ételekkel. A kiállítás megtekintése után a kas­tély udvarára is asztalokat teritottek fel s fehér abroszra került a sok kiállított bor, csemegéül a rengeteg sok remek szőlő. Kitűnő czigány zenekar mellett mula­tott itt együtt a közönség, a vendéglősök és szakférfiak pedig kocsin bejárták és meg­tekintették a környék hires borpinczéit. A hangulat mind magasabb fokra há­gott s nemsokára a fiatalság, a szép hölgy vendégek tánczra perdültek. Folyt a táncz a kiállítás termében, mig a nép kint, az udvaron táncsolt. Visszautazás Aradra. Gyorokon egész esti 7 óráig maradt együtt a közönség igen kedélyes hangulat mellett. Este 7 órakor külön vonat hozta Aradra a kiállításon és a borkóstolón részt- vett vendégeket, akikre a Központi szálloda nagytermében újabb szórakozás várt. A pinczér-egylet estélye. Az aradhegyaljai kirándulásról haza­érve, társasvacsorára gyűltek össze a Köz­ponti szálloda szépen díszített termeibe. Egyik része a Kossuth-asztaltársaságot ke­reste fel. A banketet hamarosan tánczmulat- ság követte, úgy hogy a pohárköszöutők leszorultak az estély sorrendjéről. A pom­pásan sikerült vigalmon a következő hölgyek vettek részt: Asszonzok: Fritz Józsefné, Gobi Ferenczné, Gilg Antalné, Gruber Lajosnó, Grünwald Simonné, Haiumold Jánosné, Herczegh Györgyné, Kováts Istvánné, Kassai Adolfné, Klein Gyuláné, Karner Gyuláné, Kánya Gézáné, Kolb Lipótnó, Löwy Ig- náczné, Lübeck Hermanné, Propper Lajosné, Singer Henrikné, Mayer Károlyné, Spitzer Frigyesné, Tö- zsér Józsefné, Taczán Lajosné, Ungár Ferenczné, Wohlgemnth Sándorné, Valinger Józsefné, Varga Istvánné. Leányok: Andradi Mariska, Fritz Ilonka, Czencziger Ida, Grünvald Józsa, Hudák Paula, Kis Juliska, Lengyel Józsa, Mairanovszky Janka, Pla- ringér Mariska. A kongrosszisták érdekes és mozgal­mas csütörtöki napjának rendezője Huzó István, az aradi pinczér-egyesület érdemes diszelnöke volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom