Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-09-05 / 17. szám

1900 szeptember 5.

Vendéglősök Lapja

3

Jól lehet a hozzánk későn küldött meghívóban foglalt ügyrend szerint mint csakis a napirendre tűzött ügyek tárgyalhatok, mégis bátrak vagyunk felkérni Uraságtokat, hogy a mennyiben lehetséges, szíveskedjenek az italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t.-cz. első §-ának végrehajtása tárgyában szót emelni és felkérni a kongresszust, miszerint felhívás intéztessék a Pénzügyminiszter úrhoz, hogy a korlátolt kiméréseket a legszigorúbban ellenőriztetni szíveskedjék. Ipartársulatunk ugyanis sajnosán tapasztalja, hogy a kereskedők és szatócsok, daczára annak, hogy a szesz és abból készült közönséges pálinkát egyáltalában áruba nem bocsáthatják, nevezett kereskedők és szatócsok nemcsak hogy az ily közönséges pálinkát bocsájtják áruba, hanem a kereslő közönséget tévútra vezetve, őket rutul becsapják, épen a hivatkozott törvényczikre hivatkozván, az ily közönséges olcsó pálinkát jó minőségű pálinka gyanánt árusítják magasabb árért, miután nekik a törvény rendeleténél fogva olcsó pálinkát árusítani nem szabad.

Ipartársulatunk már választmányi üléséből megkereste a székesfehérvári Pénzügyigazgatóságot, hogy a kereskedőket és szatócsokat az irányban szigorúan ellenőriztesse: a törvény szigorú betartása szempontjából pénzügyőri közegei által időszakonként vizsgalatot tartasson, miután azonban ezen kérvényünkkel semmiféle eredményt elérni ez ideig nem sikerűit, a kereskedők és szatócsok hasonló visszaélései nemcsak nálunk, hanem az egész országban előfordulnak, — az ország összes vendéglőseinek érdekeit látva a kereskedők és szatócsok visszaéléseivel megtámadva, látjuk szükségesnek, hogy a magyar vendéglősök országos congresszusából intéztessék felirat a a nagymélt. m. kir. Pénügyminiszteriumhoz, a törvény ezen kijátszásának megakadályozása és a magyar vendéglősök érdekeinek megóvása czéljából.

Midőn szives képvisel tetősünket újólag kérjük, fáradozásaikért már eleve is köszö- netünket nyilvánítva, a székesfehérvári vendéglősök, kávésok és italmérők megbízásából adjuk jelen megbízásunkat.

Kelt Székesfehérvárott, 1900. aug. 29. Krónhoffet' Antal, Trümmer Sándor, ipt. jegyző. ipt. alelnök.

Az aradi Kongresszus pro- grammja.

Indulás 11-én d. u. a keleti pályaudvarról gyorsvonattal, melyre a kongresszuson résztvevők kedvezményes jegyeket kapnak.

Aradon a szabadságharczi emléktárgyak országos múzeuma egész nap nyitva áll.

1900. szeptember 11-én.

1. Az összes vonatokon érkező vendégek fogadtatása és elszállásolása. Rendező: Gavrilet Miklós.

1. Este 8 órakor: ismerkedő estély a „Fehérkereszt“-szálloda téli kertjében.

1900. szeptember 12-én.

1. Reggel 8 órakor: a „Hungária“ kávéházból indulva, testületileg felvonulás a szabadság-szoborhoz.

2. A magyar vendéglősök V. országos kongresszusa megkoszorúzza a szabadság-szobrot. Ünnepi beszédet tart Gundel János végrehajtó-bizottsági elnök. (A budapesti vendéglősök jpartársulata küld koszorút).

3. Délelőtt 9 órakor: A magyar vendéglősök V. országos kongresszusa a „Központi-szálloda dísztermében.

4. Délután lÍ23 órakor : A szállodások, vendég

lösök, kávésok, pinczérek és kávéssegédek országos nyugdijegyesiiletónek III. évi rendes közgyűlése a „Központi“-szálloda dísztermében.

5. Délután 5 órakor: A magyar vendéglősök kongresszusa megkoszorúzza a vértanuk vesztőhelyét. Emlékbeszódet tart: Glück Frigyes. (Kivonulás kocsikon a közgyűlés befejezése után. — A budapesti vendéglős ipartársulat koszorút küld).

6. Este 8 órakor: Összes vendégeinket tisztelettel moghivjuk a „Fehér Koreszt“-szálloda téli kertjében tartandó társasvacsorára.

1900. szeptember 13-án.

1. Reggel 9 órakor-. Az aradi pinczér-egylet 50 éves jubeliuma alkalmára az egylet díszközgyűlése a Központi-szálloda dísztermében: a) megnyitó az arali dalárda által; b) ünnepi beszéd, tartja: Dr. Barabás Béla; Záró ének. Rendezők: Kovács István és társai.

2. Délelőtt 10 órakor: Összes vendégeinket tisztelettel meghívjuk a „Millenium“-sörcsarnokba villás-reggelire.

3. Délelőtt 11 órakor: Külön vonattal kiindulás Gyorokra. Délután: Az aradmegyei gazdasági egyesület által rendezezendő borászati és szőlőszeti kiállítás Ménes, Gyorok és Kulvin szölőbirtokainak megtekintése. A kirándulás vezetője : Nikolics Döme aradi ügyvéd. (Azon tisztelt vendégeinket, kik a 3 egymásba folyó hegyközség szőlőgazdaságát szeptember 14-én bővebben megismerni óhajtják szívesen kalauzoljuk. Ezt azonban augusztus 30-ig külön levélben kérjük bejelenteni, hogy az egyes szőlősgazdáknál elhelyezésükről gondoskodhassunk). Este 8 órakor visszaérkezés Aradra

4. Este 9 órakor: Tisztelettel meghívjuk ösz- szes vendégeinket a Központi-szálloda nagytermében tartandó egybekötött társas estélyünkre. Rendező : Huzó István.

1900. szeptember 14-én.

A város és. nevezetességeinek megtekintése.

1. délelőtt: 8 órakor gyülekezés a Központiszálloda kávéházában.

2. Az aradi vár és történelmi helyeinek megtekintése.

3. Az Uj-Aradi sörgyár megtekintése.

4. Az aradi vendéglösökjszódagyárának megtekintése.

5. Kremmer József (Andrényi utóda) borkereskedő pinczéjében villásreggeli.

6. délután: 2 órakor gyülekezés a í'iume- kávéházban.

7. Dományi József borkereskedő pinczéjénck megtekintése ; — onnan

8. Kirándulás az aradi waggongyár : — ezután

pedig

9. Neumann testvérek szeszgyárának megtekintésére.

10. Este 8 órakor búcsú Iiass Béla sörcsarnokában.

Délelőtti rendezők: Földesi Lajos, Gavrilete Miklós. Délutáni rendezők: Löivy Ignáez, Garai Sándor.

Jubileum.

Megindult a lakozás fényes püspöki aulában s Isten háta mögötti parókián egyaránt. Kilencz százada, hogy a szüz- tiszta — a mint a Teremtő kezéből kikerült, — nemes magyar Géniusz örök törhetetlen frigyre lépett a kicsiny Bethlehembeii testet öltött Istennel, aki azért szállott alá a magas mennyégből, hogy békét és szere- tetet leheljen a pártos s önmagával meg- hasonlott világba, a mely versenyt húzta a szegényt az ággal és Ínség, nyomorúság béklyóiba verte, hogy aztán a kétségbeesés tárpéji sziklájáról letaszítsa az örök pusztulás kárhozatos örvényébe.

A frigykötés áldás volt a magyar nemzetre. Nyomában béke, öröm és megelégedés virágai nyíltak. Az egy törzsökből szakadás, az egy lágyékból eredés gyümölcseit tern.ette, szóval az egyenlőség, testvériség rózsaláncza fűzte össze a kebleket a hármas halom s négy folyam árja által öntözött tejjel mézzel folyó Kánaán áldott téréin. Kilencz század múltán a boldog aranzsüeszi napokat a feledés fátyola takarta el. A testvériség büszke jelszavát felváltotta ez a csengő fohász: a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Ez szövi be magát álmainkba, ha ébren, vagy alva álmodunk. Ez hajt bennünket, ha muszájból tétlenkedünk, vagy kedvteléssel dolgozunk, mikor egy-egy bus magyar betéved hozzánk, hogy sörös hordónk ragyogó rézcsapjának leikébe szive tenger-bugondjá- nak Oczeánját — mert borra nem telik, eltemesse.

Első koronás királyunk, első koronás nemzeti szentünk, kihez a papság és katonaság hő imája mostanában nap-nap után száll, ha tudta volna, hogy kilencz század múltán az ő jóhiszemű és jóakaratú tanítása ily áldatlan gyümölcsöket terem, — sohasem mondotta volna, hogy . . . nam unius linguae, uniusque moris Regnum: imbecille et fragile est (mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és törékeny). Különösen akkor nem, ha látnoki szeme megláthatta volna azt az időt, midőn az érdemes, önérzetes és szerény benszlilött szakemberek rovására és határozott mellőzésével az idegen ég alól, idegen földről ide szakadt emberek legfelsőbb kitüntetésben részesülnek, merthátgerinc nélkül szerencsésen szülöttek. Nem liiu szereplési viszketeg, csak szivem mérhetetlen keserűségének kiáradása ez. hogy a Katona Bánk Bánjának Tiborczává lettem. Mert volna üzletem, de- nincs vendégem, volna családom, de nincs kenyerem, volna hitelem, de nem használhatom, volna boldogságom, de nincs alkalmatosságom. Tiborcznak születtem, Tiborcz vagyok én.

Kilencz százados jubileum van, az egyéni érzésnek el kell némulnia, mikor a történelem által megszentelt városokban a dúsgazdag főpapság magasztos Te Deuma s a fényes katonaság dobpergése, trombitaharsogása, puska és ágyúropogása, a kormány fülébe recsegteti az anti-Szemere szózatot : Boldog a magyar ! Mert még a kilencz század reményei és csalódásai után is a sivár puszta jelenben egy jobb jövő édes reményével kecsegtetheti magát s a jelen sajgó sebére a menyországból hozhat magának gyógyirt és balzsamos tapaszt, mert hinni és tűrni megtanult. Ez elég lehet az üdvösségre, de kevés a megélhetésre. A kilencz százados jubileumnak iparunk szempontjából a szignaturája ez: egy pár vendéglős kiáll s aléltan összerogy a nehéz munkában, mig a vidékről beözönlött s fel- tarisznyázott vendégeket ellátja itallal, addig a sok ezerre menő többi a fogát szíjjá, s talán örül is magában, hogy a jubileumra nem kell ráfizetnie se pénzben, mert ilyenkor a blicczelés divatos, se egészségben, ami ilyenkor természetes.

Jubileum van, már is megeredt a rend* jel-eső, boldog és boldogtalan oda tartja mellét, hogy egy két csepp reája’is hulljon. De jut-e nékünk csak egy biztató, bátorító szó? A keresztény nagy szeretetből és áldott könyörületből marad-e nekünk csak egy morzsalék, egy cseppecske, mely erőt adna a további küzdelemre? Jut valakinek eszébe a nemzeti nagy és szent napon, hogy szent István király, aki vendéglátásban messze kimagaslott, a vendégek ellátásában fáradozókról sem felejdkezett meg, ha a mostani sanyarú állapotokat megálmodhatta volna, hogy a magyar vendéglős még a saját családját is csak nagy ritkán vendégelheti meg. És ha eszébe jut, vájjon tesz-e lépéseket az iránt, hogy a nagy király dicső emlékezetét még dicsőbbé tegye az