Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-09-20 / 18. szám
1899. szeptember 20. Vendéglősök Lapja. 5 sokszor hallunk panaszt a miatt, hogy a termelők nem tudják eladni boraikat, vagy pedig kénytelenek azt olyan áron eladni, a hogy azokra épen vevő akad ; viszont a fogyasztók meg alig bírják a jó bort megfizetni Mindezeknek a bajoknak megszüntetése vagy lehető orvoslása vegett ajánljuk mi különösen a kis és közép szőlőbirtokosoknak azt, hogy alakítsanak maguk között vidékeken pinczeszövetkezeteket. Nagyon jó volna, ha ennek az egyesülésnek a nagy fontosságát jól eszébe véshetném minden olvasónak. E kis füzetnek épen az a föladata, hogy megismertesse az érdeklődő szőlősgazdákkal ezeket a szövetkezeteket, tanácsokat adjon a megalakításra és vezetésre vonatkozólag, végre pedig kimutassa, hogy miképen segítenének a pinczeszövetkezetek a bortermelők égető bajain. K—t. A nyugdíjintézet közgyűlése. A „Szállodások, vendéglősök, kávésok, pinezérek és kávéssegédek országos nyug- dijegyesülete“ aug. 29-én, délután 3 órakor tartotta Nagyváradon II. évi rendes közgyűlését. Bokros Károly alelnök üdvözölte a kongresszust, kijelentvén, hogy a nyugdíjintézet ügye a legjobban áll, tagjainak száma folyton szaporodik. Készséggel hinnők ezt a buzgó és érdemes elnök urnák, mert szívből óhajtjuk hogy a nyugdíjintézet ügye igy álljon ; ámde ellenmondást látunk az elnök eme s a kongresszuson használt kifejezése között. Ott ugyanis, a mikor az országos szövetségről tett előterjesztést, azt mondta, hogyha a vendéglősök az országos szövetséget is csak úgy karolják fel, mint a nyugdíjintézetet, jobb, ha végleg elejtik a szövetség eszméjét. Ebből azt látjuk, hogy anyugdijintézet ügye, ha rendben van is, nem áll olyan jól, mint a hogy állhatna, ha a viszonyok alaposabb számbavételével szervezik. Ezt mondottuk és mondjuk ma is s a további fejlemények ismét igazat adnak nekünk, ha csak idejekorán nem gondoskodnak a nyugdíjintézet reformjáról ; mert igy nincs összhangban a pinezérek kereseti viszonyaival. Dr. Solti Ödön, az intézet jogtanácsosa, terjesztette be az intézet múlt évi működéséről szóló jelentést, melyet a közgyűlés elfogadott; Frangois Lajos pedig a felügyelőbizottság jelentését adta elő, mire a közgyűlés megadta a felmentvényt. Minthogy a jelentések egyike sem jutott kezeinkhez, véleményt az intézet állásáról ma még nem mondhatunk. Erre a választások következtek. Elnök lett Bokros Károly, alelnök Kommer Ferencz. Igazgatósági tagok : Burger Károly, a „Hungária“-szálloda igazgatója és Berger Leó kávés. Ezután kimondotta a közgyűlés, hogy a jövő évi közgyűlést a kongresszussal kapcsolatosan, Aradon tartja meg. Dr. Solti Ödön, Stern Hermann, a kassai választmány, Seress Márton kassai vendéglős, Rendes iSzidor nagyváradi kávés és többek indítványainak letárgyalása után elnök bejelenti, hogy a nyugdijegyesület részére Francois Lajos promontori p ezsgő- gyáros, felügyelő-bizottsági tag 2000 (kétezer) koronát, Reiner Adolf, a Törley-czég képviselője, 1000 koronát, Törley József pezsgőgyáros táviratilag 5000 (ötezer) koronát és a kőbányai Polgári Serfőzö 500 (ötszáz) koronát ajánlott fel évenkinti arányos részletekben való folyósításra. A közgyűlés éljenzéssel és tapssal fejezi ki elismerését és köszönetét a nemes adományozók iránt. Grundel János ipartársulati elnök köszönetét szavaz a nyugdíjintézet vezetőségének, hatásos és mély érzelmű szavakkal méltatja a vezetőség buzgó működését. Szavait háromszoros ,,éljen“-nel fejezi be. Bokros Károly köszönő szavai után a közgyűlés 5 óra 50 perczkor véget ért. kotnyeleskedik mindenütt ? s micsodajogon szerepelnek ezek az urak a korcsmárosok között ? Mind a kettő valami alkalmazott, tehát alárendeltek és ezeknek az uraknak találtak jogezimet, hogy szerepelhessenek? Szakmánkkal ez a két ur épp annyi összefüggésben van. hogy tőlünk élnek, de a kávéházban a pinezéreket per „pszt“ hívják. Hanem a független szaklap-szerkesztőt, ki ebben a kérdésben csak józan gondolkodását és szent meggyőződését követi, nem engedik beszélni. Gyümölcséről ismerni a fát! Lassanként az „Újkor“ is rájön Gundelek basáskodására. (D.) Egyröl-másről. A nagyváradi kongresszuson a vendéglősök saját érdekükben tanácskoztak. A sok szó, ami ott esett, mind az ő javukra szólt, pedig nem ártott volna a közönségre is gondolni ! Sok az adó, sok a kontár, nem éL hetünk meg, ezek mind régi frázisok. Sajnos, hogy igazak, de ezekhez még hozzá kellett volna tenni s pedig a publikum érdekében, hogy orthodox zsidó ne lehessen korcsmáros. { Antiszemitasággal nem vádolhatnak, mert | magam is zsidó vagyok. Azért bátran jelenthetem ki a fentieket, annál is inkább, mert számtalan példával, mit indokolásul fel tudnék hozni, bizonyíthatnám állításaimat; de hogy e lapnak más érdekes czikke ki ne szoruljon, csak egyet hozok fel. A minap egy felsőmagyarországi mezővárosba tévedtem, épp hetivásár volt. Mivel hossza utat tettem egy modern jármüve], szomjas, fáradt és éhes voltam Nyotcz vendéglő volt abban a nagy községben, a legnagyobbikba akartam menni az éhségem és szomjúságom csillapítani, de csak részben lehetett, mert italon kivtil nem adtak semmit, mivel Rasch- liasona volt. Elmentem egy másikba, ott kaptam inni s sok könyörgésem után libát is, de egy darab újságpapírra csapva, kés, villa, tányér nélkül. Még fapálczákkal sem ehettem, mint a régiek, hanem mint egy kis csemete: ujjaimmal. Azt mondta a korcsmáros, hogy nem adhatja hozzá a kelléket, mert tréfe lesz. Keresztény korcsmáros egy sem volt abban a mezővárosban. Ez történt szeptember 6-án 1899. évben. Szeptember 9-én, megint 1899. évben, egy nagy tót faluba érkeztem, két korcsma volt, inni lehetett kapni, de enni — ezer forintért sem, azon okból, mert mind a két korcsmáros orthodox és ünnepelték a Sabbath tesuvot. Nem folytattam utamat, vasútra ültem és siettem haza, mert elgondoltam, hogyha falun töltöm a Jomkipurt és a Szukkoth ünnepet, úgy éhen halok. Most kérdem, törődi«: az az orthodox-zsidó korcsmáros a publikum érdekével ? Tanácsolom tehát, hogy ezen szektabelieknek, ha mindjárt tanult korcsmárosok volnának is, (dehogy azok), italmérési engedélyt ne adjanak ? A zsidó reczepczió áldását élvező, éhes Wieder József. * * * A Szegeden megjelenő „Újkor“ egy nézeten van lapunkkal a borértékesitő szövetkezetekre vonatkozólag; s mint részvevő, a nagyváradi kongresszuson nem engedte dr. Solti ur ezen nézetét élő szóval elmondani. Miért nem engedték a szólásszabadság hazájában beszélni Flór urat? Minden bizonynyal, mert alapos okuk van az ellenvéle- \ ményt elnyomni. Azt mondják, hogy nem volt joga ott felszólalásra jelentkezni; jól van, de akkor fogadjuk el ezt az okoskodást és vonatkoztassuk Fellner Kiss Lajos és Barta Bélára is. Ez a két úri ember mit A nagyváradi pinczéregylet története. A nagyváradi pinczéregylet, a mely a mostani kongresszus alkalmával rendezte zászlóavatási ünnepélyét, 1873-ban alakult Mezey Mihály elnöklete alatt. Az egyesület tanulságos történetét a zászlóavatás alkalmából szépen megírta és díszesen kiállított emlékfüzetben kiadta Sar- kadi Ignácz, az egylet titkára. Az érdekes könyvből, hogy ifánta a pinczéregyesületek érdeklődését fölkeltsük, néhány mutatványt közlünk. A díszes és becses művet Nagyságos Glück Frigyes urnák, a Ferencz József rend lovagjának, a következőkép ajánlja a szerző: „E szerény munkát, mely a fiatal nemzedék buzdítását czélozza, Nagyságodnak ajánlom azért, mert hazánkban a szakipar és társulási szellem fejlesztése érdekében vezérfér fiaink között nemcsak méltó helyet kért és foglalt el magának, de nagy anyagi áldozatokkal is elősegítette a vendéglői alkalmazottak szakszerű kiképeztetését ......... Na gyságodnak a szállodaipar fellendítése és a közjótékonyság terén kifejtett áldásos tevékenységét elismerte Ő felsége a király is, midőn a Ferencz József rend lovagjává nevezte ki; ebből a ragyogó fényből kérek szerény egyletünk számára néhány sugarat.“ A szerző tapintatát s felfogásának a helyességét dicséri ez az ajánlás; mert a nagyváradi pinezéregyesület, a melynek immár saját háza is van, nemcsak megérdemli a kért néhány sugarat, hanem minden részről figyelmet is érdemel. Az ajánlást tapintatosnak és ügyesnek különösen azért találjuk, mert érdekes s buzdító párhuzamra ad alkalmat. A király kitünteti az egyszerű iparost, a nevét viselő lovagok sorába emeli, a mivel annak akarta jelét adni, hegy a magyar király szemében a tisztes munka nemesít. Ezen a királyi tényen fellelkesülve^ más buzdító példára is találunk, még pedig a nagyváradi pinczéregylet történetének mindjárt az elején. Itt nem mulólag egy név ragyog felénk, Mezey Mihály neve. Ez a férfiú nem készült iparosnak, hanem tudományos pályára. Több évig vo't Nagyvárad főjegyzője s mint ilyen tisztelt
