Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1987-10-20 / 20. szám
1897, október 20. Vendéglősök Lapja. 3 S mert nem szégyelhetem a múltat és nem elégedetlenkedhetem a jelennel, nem félek a jövőtől sem, Mert így érzek, mert iparunkat megtanulva, az önképzés utján iparunk szellemi munkásává közdöttem föl magam, ezentúl is jogot formálok 'arra, hogy szakmánk mozgalmairól s e mozgalmak embereiről véleményt nyilvánítsak. Ön kétségbe vonta ezt a jogomat, a mivel ön tudatlanságát árulta el, mert ez a jog minden polgár joga és a sajó szent kötelessége. Én ezt a kötelességet rendíthetlenül fogom teljesíteni önnel és mindenkivel szemben. Megértett engem ? Hogy jobban megértsen, hát még arra figyelmeztetem, hogy olvastassa át lapom mai számát. Talál benne egyet-mást, a mi csak azért íródott, hogy láthassa, mily kevéssé válhatik hasznára önnek s még soknak az, ha a személyeskedés áldatlan terére kényszerítenek. Ne személyekért, hanem az ügyért viaskodjunk! Ihász György. * Mi az igaz? Privári, a szegedi ipartársulat alelnőke, „szimpla hazugságnak“ mondja azt az állitá- sunkat, hogy a társulat úgy pártolt bennünket, hogy majdnem egy évi előfizetései hátralékos. No, ha ez az állításunk szimpla hazugság, akkor Privári tagadása dupla hazugság. Tessék csak kiszámítani. A lap rendes küldését 1896. május havában Juranovics Ferencz a szegedi ipar- társulat érdemes s előttünk nagy tiszteletben álló elnöke, rendelte meg tanú előtt úgy hogy, az a társulat részére önnek czimezve küldesék. Ön azt mindig el is fogadta. Éhez képest küldőtök a lapot, a minek 18 hónapja, azaz másfél esztendeje. Erre az időre kapnunk kellett volna 9 Irtot, de — saját beismerése szerint — csak 4 for. 50 krcárt. küldött. Ez tehát hátralék volt. Ezt csak azért hozzuk föl, hogy a párto- tást Privári nem igen hányhatta föl. Néhány szó magyar hazám fiaihoz! A ki fájdalmas emlékeit őrzi lelkében, az a múltban él s nem gondol arra, — hogy a fájdalmak a jövő reményeit rejtik magukban- Sokáig nem tudtam fölocsudni az érzelmek lesújtó erejétől és fölemelkedni ama gondolatra, hogy az én nagy hősöm s a többi nagyok nem a hitvesé, nem a családé csupán, hanem az egész nemzet jövő sorsát befolyásoló szent áldozatok. De immár érzem, hogy úgy kell lenni, mert látom a nemzet megizmosodását s tudom, hogy ezen megizmosodás forrása az 1848-ban kivivőt s 1849-iki véráldozatokkal megpecsételt alkotmányos szabadságnak. Ezért a legigazabb öröm és a legmelegebb hálaérzete szállta meg lelkemet, a mikor személyesen meggyőződtem arról hogy az aradi Kölcsey-Egyesület áldozatokat és fáradságot nőm kiméivé, dicső szabadságharczunk ezernyi és ezernyi emléktárgyát egybegyüjtötte és megalkotta Aradon az egész nemzet méltó büszkeségét: Szabadságharczunk emléktárgyainak országos múzeumát. E múzeumban helyeztem el én is dicső- emlékű férjem Damjanich János tábornok után fennmaradt és birtokomban volt emléktárgyakat. E derék egyesület a szabadságharcz szétszórt emléktárgyainak egybegyűjtésével nem elégszik meg, feladatául tűzte ki azt is, hogy a szabadságharcz vértanúinak méltó és a nemzet kegyeletét kifejező mauzóleumot állít, templomot a vértanuk hamvaival falai között, hogy legyen szivet betöltő, hazát megoltalmazni tanító példa a haza minden gyermekének. Az aradi Kölcsei-egyesület a szép terv megvalósitására nem alamizsnát koldul, hanem megvételre ajánlja Zichy Mihálynak „1848 és 1867“ feliratú remek allegorikus képeit, hogy ez utón is gyarapítsa alaptőkéjét s igy a szabadságharcz ötvenedik évfordulója alkalmából a mauzóleum alapkövét letehesse, a mely mauzóleum szentélyében a vértanuk hamvai — termeiben pedig a szabadságharcz idejéből fen- maradt ereklyék lesznek méltó módon elhelyezve. E vállalat sikere érdekében közbenjárásomat kérte ki a derék Egyesület. Mit mondhatok egyebet, mint azt, hogy az aradiak magasztos tervét szivem mélyéből üdvözlöm, — helyeslem a czélt s a megvalósításnak épp oly szép ízléssel, mint a czéllal egybehangzólag megválasztott eszközeit Zichy Mihálynak remek szinnyomatu képeit minden hazafinak figyelmébe és pártfogásába melegen ajánlom. Budapest, 1897. október havában. Damjanich iános özvegye. Kinek a szive maradna illetetlenül, mikor a mártír özvegye szól! A mártír gyászos hitvese szól ahoz a nemzethez, melyért dicső férje életét áldozta, ő pedig véghetetlen gyászában e nemzet árváinak édes anyjává avatta magát. Kérjük a vendéglősöket, hogy egytől egyik tegyenek eleget a legtiszteltebb magyar asszony felhívásának, hadd álljon a magyar Golgothán vértanúink mauzóleuma, a hazaszeretet és szabadság országos temploma ! Az ipariskolák. Lapunk mult számának vezérczikkelyé- ben méltattuk azt az intézkedést, mely a székesfőváros területén az ipariskolák tanitási idejét szabályozza. Czikkünk nagy feltűnést keltett az iparoskörökben szakkülömbség nélkül. Mi helytelenítettük az iparosoknak azt a mozgalmát, hogy a tanítás idejére maradjon meg a régi rend. Több iparos fordult hozzánk, részint személyesen, részint levéllel, melyben a maguk álláspontját védik. Azt mondják, hogy az uj rend majdnem fél napra vonja el tanulóikat a műhelytől, Ez pedig szinte elviselhetlen teherként sú- lyosodik a mesterekre. Ennek daczára is meghoznák az áldozatot, ha nem tapasztalták volna, hogy a az ipariskolák a mai rendszer mellett meddő munkát végeznek. A tanulók, a mi mesterségüket illeti, az iskolában mit sem tanulnak s egyéb imeretekből is vajmi keveset sajátítanak el. Egy tekintélyes iparosnak az a véleménye, hogy az ipariskolák mostani alakjukban eltörlendők s az egyes szakmák keretében szigorun a szakmák követelményeinek megfelelőleg szervezendők. A mai ipariskolák tanítói és tanárai a kik a sokféle mesterséget még elméletileg sem ismerhetik, tanulóik szakképzettségét elő nem mozdíthatják. Ellenben, ha az iskolák szakma szerint lesznek szervezve, szakemberek fogják a speciális tantárgyakat előadni, igy az áruismét, rajzot, géptant, mely tárgyak minden szakmánál más és más tekintet alá esnek s csak oly egyén adhatja elő, a ki az illető mesterségben jártas. Ily módon az iskola sikeres kiegészítője lenne a műhelyi gyakorlatnak. Az igy szervezett tanoncziskolák az egyes szakmák ipartestületeinek kebelében volnának fölállitandók a kormány és a törvény- hatóságok anyagi támogatásával. Törvénynyel kellene szabályozni a ta- nonczok kvalifikáczióját, úgy hogy tanonczul csak [oly gyermek volna fölvehető, a ki SILLÁR-GYÁR-RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, VII. Ilka-utcza ^Csömöri-uttól jobbra, a Stefánia-ut mögött). Közlekedés a zuglói lóvasuttal. Az összes világitó rendszerek részére (úgymint: villanyos, gáz, acetylen benzin, borszesz és gazolin) csillárok szállítására ajánlkozik. Honi gyártmány. — Stylszerü kidolgozás. -- Dús választék — Olcsó árak. Téljes vendéglői, kávéházi és szállodai berendezésekre, eredeti tervezetekkel és költség vetésekkel díjmentesen szolgálunk. Régi csillárok aranyozása tisztítása, átalakítása jutányosán eszközöltetik.
