Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-26 / 39. szám
XXXVIi. évfolyam. Rákosszentmihály, 1937. szeptember 26. vasárnap* 39. szám. RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihály nagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona utca 103. Telefon: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2,50 P Egyes szám ára 24 fillér Postatakarékpénztár- csekksz. sz; 764, Egyenlő elbánást a fővárossal! A Rákos Vidéke szerkesztője a, következő indítványt nyújtotta be Rákosszentmihály képviselőtestületéhez..: Tekintetes képviselőtestület! Tisztelettel kérem, szíveskedjék jelen indítványomat elfogadva, az illetékes hatósághoz felterjesztést intézni, hogy a rjákös- sztentmi bátyi borbély- és fpdr;ászüziletek rnun kaszünetét megváltoztassák és rendeleti u- ton ugyanúgy szabályozzák, ahogy az; Budapest székesfőváros területén történt. A főváros területén a. borbély- és fodrászüzleteket vasárnap egész napon át zárva kell tartani, hétfőn pedig azok már reggeltől kezdve a közönség rendelkezésiére állnak. Ezzel szemben a vidékén a 24 óra- szünetet ezek az üzletek vasárnap déltől hétfőn délig tartják. A imjegkülönböiztetésl árra szolgál, hogy a mezei munkával foglalatoskodó lakosság falun vasárnap délelőtt is találjon nyitott üzletet. A mi közönségünk azonban ^zonos a fővároséval, itt mezőgazdasági munka nincs, a,zi ipari és egyéb munkálkodás pedig szombaton mindenütt mjár korán délután véget ér, tehát senki sem szorul arra, bogy vasárnap vegye igénybe a nevezeti iparosok szolgálatait. A közönségnek léhát: a [mai rend fen tartása egyáltalán netm érdeke. A valláserkölcsös és sziociális szempontok ellenben kívánatossá teszik, bogy a borbély és fodrász; iparosok és alkalmazottaik ;a vasárnapi munkaszünetet élvezhessék és hatósági rendelkezéssel ne gátolják meg ő- két az: istentiszteleteken való részvételükben. Semmi értelme sincs tehát annak, hogy minélunk, sőt az. egész’ főváros környékén a. faluk számára esetleg hasznos rendelkezést fen tartsák. Nekünk minden téren arra kell törekednünk, hogy közönségünkéit a fővárosi lakosságával azonosnak és egyenlőnek tekintsék Úgy vélem, hogy minden lépés, amit ezen a téren megtehetünk, fontos és komoly érdekeinket mozdítja elő. Tisztelettel: Balázsovich Zoltán, képviselőtestületi tag. Az indítványhoz nem kell sok pótma- gyarázat. Nincs főbenjáró dologról szó, de annál fontosabb a kérdés elvi részié. Mindenben arra kell törekednünk, hogy lakosságunkat egyenlőnek ismerjék el a főváros közönségével és megszabaduljunk a falvak számára megállapított közig|áz!gatás nyűgjétől. A legnevezetesebb lépés ezen az! utón miár mégtörtént, amikor a közlnuhkfatanács hatáskörét a főváros környékére kiterjesztették. Nem sziabad azonban tétlenül várnunk, míg ennek gyakorlati haszna is megérik számunkra. Le kell feszegetni magunkról minden apró abroncsot, amelyet a falvaknak szánt megrendszabályozás tesJ tünkre rakott. A vendéglői és kávéházi záróóra-csatát jó harminc évvel ezelőtt a Rákos Vidéke vivta még diadallal és nyitotta meg azl első rést az elismertetés felé. Akkoriban tizl érakor akartak becsukafcni nálunk is minden vendéglátó üzletet és a Rákos Vidéke szerkesztője győzte meg Fazekas alispánt a helyziet tarthatatlanságáról. Azóta már sok mindenben megkülönböztetett elbánásban részesülünk , de még mindig nem érkeztünk el a teljés egyenlőséghez, A telefon éjjel-nappali szolgálata volt legutóbb ismét ugrásszerű lépés a haladásban. A borbély- és fodrászüzletek munkaszüneti beosztása nem .életbevágó kérdés, Sashalmi Péter legendája. Irta: Kárpáthy László, dr. Első találkozásom akkor esett vele, amikor a Mátyásföld felett köröző repülőgépeket néztük. Péter a (főmbon .állt, Sashalory és Szientmihály között, a református kultur- ház: felső szögleténél. Bütykös ujjaiból ernyőt formált a szeme íöljéj, s míg tekintete az; reget kémlelte, őiszes bajusza a föld fjeié hajladozott. A ruhája valamikor úri lehetett: immár zöldesbe játszó, hosszá fekete ka.bát, ,amilyent a falusi tanítók viseltek hajdanában. — Nem igy gondoltam1 én ezt valamikor, — mondotta Péter. — Amikor gyermekkoromban olvastam, hogy Blériot átrepülte a csatornát: azt hittem, ennek most már az lesz a vége, hogy az emberek oda fognak röpködni, ahová akarnak, a rminkahelyükre, be Pestrje, vagy vasárnap rokoni látogatásija T.ápiószelére. De ezeknek megszabott útirányuk van, mintha csak síneken járnának. Menetrend szérint közlekednek és a. szegény ember csak alulról nézheti őket, amíg a dereka, belefáj dúl. Nem az. emberiség; közkincse ez, csak a kiválasztottak szórakozása. No meg harci eszköz lett belőle. Ette volna meg a fene! — Kár ezért annyira haragudni, — vetettem közbe békítőiéig. — Ug’y vagyok ezzel is, mint a mozival, — folytatta Péter. —; Az! is rossz útra tévedt. Ahelyett, hogy Isten viiágának szépségeit mutogatná, ostobán kiagyalt kistór riáka.t ad elő, szinészekkel és színésznőkkel, többnyire ugyanazokkal a sztárokkal. Hát kiváncsi vagyok én ezeknek a kjomiédiázhsára? Ezért kellett kitalálni a mozgófényképezést? Vagy ott van a rádió? Micsoda felséges találmány volna, ha azt hallg’athat- nám, amit ép akarok, nein pedig azt, amit a, műsor bizottság engedélyez. Ezt sémi igy gondoltam]. — Úgy vésziem észre, hogy semmivel sincs meglelégledve. Ez pedig bem jói a,z e- g|ész!ségre. — Hát bizlony, én az egésk életet nem igy gondoltam!. Az egész életet agyojikom- plikálják, menetrendekkel, müsorplkkal, tilalmiakkal és1 engedélyekkel, s az egyszerű ember érthetetlenül áll sok mindennel szemben. Azonkívül sók mindenféle doktrínákkal csavarják el a szegény ember fejét és zagyva jelszavakkal uszítják egymásra. a tömegeket. -És kik komplikálják azl életet? Az egyszerű ember békében és megelégedésben szeretne élni. Uram, én voltam hadifogoly Oroszországban. Higyje de bosszantó mOgkülöub-özt d.éj s a melleit céltalan és ok nélkül való. Bizonyára csak azért van ma is igy, mert senki sem törődött vele. Nem járhat nagy nehézséggel a megváltoztatlsa, nekünk azonban jgeii fontos nemcsak az indítvány ban érintett gyakorlati szempontok miatt, hanem ,elsősorban azért, hogy ezzel is közelebb jussunk ahhoz, hogy egyenlő feleknek ismerjenek el. el nekem, hogy a jámbor oroszok milliói néni bolsevisták, csak eszközök a vezetők kezében. A világ valamennyi polgárháborúját néhány ember kezdeményezi, s az együgyü tömeg elvérzik. — Nos, mit akar mindebből kihozni ? Hová lyukadunk ki a repülőgépről meg a moziról ? — Haligásson meg, kérem. Ha az egyszerű emberek nem hallgatnának az uszi- tókra, .hanem szeretettel és megértéssel közelednének egymáshoz, mindjárt megyáHoz- hiá a viliág, Meg: kellene alakítani az. egyszerű, jó.akaratu emberek világszövetségét, a- mielyet a, szeretet kormányozna Tudom, hogy ez: utópia,, mert hiszen vezetőkre megint csak szükség volna, s ha valaki vezető polcra kerül, annak többnyire megváltozik a világnézete is. Ugyanannak az iem- bernek más a világnézete, ha autóban ül, vagy ha gyalogkutyagol, rétek tőle, hogy az emberiek sohasem fogják szeretni egymást. Pedig.én.... — Tisztelt uram, — szakítottam félbe, engedje meg, hogy én is szóhoz jussak, Fel akarom világosítani ho;g‘y a szeretet világszövetségét már igen régen megalapitotta Jézus Krisztus. Én is tagja vagyok s úgy hiszem, ön is tag ja.i Be kell ugyan ismernem, hoig'y a munkánk kissé, lassan halad ie- lőre, — Me itt nem a, mii arasznyi, létünk mértékével kell mérni a,z, időt. S ha az „talán egyelőre utópia is, hogy az egész világ szere betben egyesüljön, — azt talán mégis elérhetjük, hogy majd a helyreállított Magyarországion az emberek szeretetben és megelégedetten éljenek, jó akaratú és bölcs vezétés alatt. Úgy hiszem, egyelőre ön is hajlandó lenné ennyivel is megelégedni. Péter megragadta a kezemet. A szemében valami különös fény csillogott. — Uram, ön a szivemből beszél. Boldog leszek, ha ezt megérhetem Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Sashalmi Péter vagyok. Magyar vagyok, uram, magyar! — Örvendek. Ön határozottan érdekes ember. Nem mondana valamit magáról? — Itt lakom; a sashalmi barakkban, ahogy az! állami lakótelepet hívják röviden. Özvegy ember vagyok. Egy fiam él, Erdélyben oláh katona. Sajnos. — Ön talán menekült? Mi a foglalkozása?? Hölgy került a sashalmi barakktelepre? — Azl én életem legész regény. De a múltamról nemi szívesen beszédek, — felelte kissé elborult arccal. — Remélem, elhiszi nekem, hqgy a, jlellemJemben semmi folt sincsen. Szeretném, ha egyszer meglátogatna engem, ha éppen arrafelé jár. Én bízom önben és valami nagy titokba szeretném beJdtSiü -jBrin iS^?aü
