Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-10-06 / 40. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. október 6. vasárnap. 40. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP, RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona'utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla; 647. sz. A vértanuk ünnepe. Érdekes, hogy nemzeti ünnepeink a történelmi távlat növekedésével nemhogy veszítenének jelentőségükből, hanem ellenkezőleg: egyre szélesebb tartalmat és elevenebb erőt nyernek. Például az idei Rákcczi-ünnep- ségek soha időszerűbbek nem lehettek volna, mint éppen most, holott már régen nem a kurucok és labancok küzdelmén van a hangsúly. A Rákóczi-féle függetlenségi és szabadság-eszmék egészen uj perspektívába kerültek, hogy még mélyebben szántsanak és még magasabban lobogjanak a magyar lelkekben. A két évszázad óta ha * lőtt Rákóczi ma egyik legtevékenyebb harcosa a magyar irredentizmusnak. Ilyenformán vagyunk az aradi vértanuk ünneplésével is. Ifjú korunkban inkább egyénileg sajnáltuk a tizenhárom hős magyart, — ma bennük siratjuk az elszakított területet, ahol másodszor is vértanuságot szenvedtek azr zal, hogy haló poraikon oláh csizma gázol. S nemcsak p.z ő halhatatlan alakjuk növekedett még nagyobbra, hanem a vértanuk száma is hadsereggé növekedett. Ma már nem elég, ha az aradi tizenháromra emlékezünk. Amikor őket ünnepeljük, eszünkbe jut az a sok magyar vértanú, aki Erdélyben, a Bácskában, a Felvidéken, idegen martaló- cok áldozata lett. Vértanú az is, aki nem végezte bitón, vagy puskacső előtt az életét, hanem börtön mélyén senyved magyarságáért, vagy mindenéből kifosztva hontalanul bolyong apái földjén. Vértanú az is, akit vitás állampolgársága miatt ide-oda tologatnak és toloncolgat- nak a mondvatsinált határok között, amíg' önkezével vet vjéjgiet céltalan életének Sok, nagyon sok a mi vértanunk. Gondőlhunk lkell azokra is, akik a kommunista dső-csélék-uralom alatt szenvedtek mártirhalált. Se szeri, se száma a magyar vértanuknak, s amikor október hato- dikán az aradi tizenhármat ünnepeljük, juttassunk az emlékezés koszorújából egy-egy szálat a neves és névtelen vértanuk ezreinek is. Nem a nagy tizenháromnak emlékét kisebbítjük ezzel1, hanem ;a vértanuk nemzetének hódb- lunk a meglemléke zéssei. ' • Fentebb azt mondottam, hogy az aradi Vértanuk emlékével kapcsolatban ma az elszakított területet siratjuk, ahol ők haló poraikban másodszor is vértanuságot szenvedtek. Nos, ezennel helyesbitek. A mai napon nem siratunk senkit és semmit. Október hatodika ma már nem síita tó-ünnep, halnem a maglyar akarásnak és magyar reménységnek ünnepe. Vértanúi csak az igazságnak Vannak, s amely eszírne ennyi vértanúval dicsekedhetik, az bizonyára az igazság diadalmas útját egyengeti a jövő számára. A történelem számtalan példát mutat erre. Hogy csak a legnagyobbat említsem, : a kereszténység szent feszmjéije ikivánta a legtöbb vértanút, hogy végre is keresztfán, kazamatán, üldöztetésen, Néró égő fáklyáin és Cirkuszi vadállatain keresztül diadalmaskodjék az örökkévalóság elgáncsolhatatlan utján. Valamint a kereszténység vértanúi magukban hordták, ápolták, gyarapították és lebirhatatlanná emelték az igazság erejét, — azonképen a mi nagy magyar igazságunk is a vértanuk erejéből táplálkozik. A mártírok minden csepp vére, a szenvedők minden SjZenvedése, idegen járomban vergődő testvéreink minden könnye egy-egy atomja annak a sziklaszilárd pillérnek, amelyen a magyar jövő épül. Nem ronthatják ezt le még az olykor dúló testvérharcok sem. Hiszen Krisztus egyházában jsj voltak háborúk az »i« betű körül. Fájlaljuk, hogy ;annyi vértanunk van. De másrészt merítsünk erőt és bizakodást az ő emlékezetükből, — tanuljunk remélni, akarni, cselekedni, és — ha kell — akár vértanúhalált halni a magyar igazságért .* Ne gyászoljunk, ne siránkozzunk a mai napon. Hanem inkább fogadjuk meg vértanúink megszentelt emlékére, hogy tántorithatatlanul és fanatikus hittel törtetünk előre azon az utón, amely Magyarország feltámadásához vezet. Számunkra nincs más ut. Ez az ut, az igazság és az élet ! Kárpáthy László dr. Közigazgatási kabaré vagy úgyis mondhatjuk, hogy képviselőtestületi közgyűlés. — Hol tragikus, hol komikus, de mindig unalmas revü, 27 képben. — ’ SZEMÉLYEK: f Az elnök: Schulek Ká;oly biró, A beszélő: Dibusz Sándor főjegyző, A néma kar: a képviselőtestület tagjai. LÁTHATATLAN SZEREPLŐK: A tragédia szelleme: A vármegye. A játszi manók: A pirosceruzás számvevőségiek. (Történik a községháza tanácstermében pénteken d. u. 4-től fél 6-ig.) 1.) Tragédia. (Végbemegy egy perc alatt.) A beszélő: A pótadó több mint 80 százalék, mert a bajls'ikerü burkolás költségét a község nyakába varrták1. Enyhítésül arra kértük a vármegyét, hogy a közmunka-
