Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-13 / 19. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. május 13. vasárnap, 19. szám RÁKOS VIDÉKE Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÖLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Kutyák, ha találkoznak. A két kutya a Határ-utón találkozott. Ott megállapodtak, mert egyikük sem akarta átlépni a demarkációs vonalat. Az egyik ugyanis szentmihályi kutya volt, a másik meg sashalmi. Nem tudtam pontosan megállapítani, melyik a nagyobb kutya: a sizeintmi'háLyi-e, avagy a sashalmi? Óvatosain viselkedtek, mert egyikükön se volt póráz és felügyelet nélkül merészkedtek az utcára, holott jól hallották, amikor a szigorított ebzárlat kidobóitatott. — Bizony, kutyavilág járja most, nemcsak az emberekre, hanem még a kutyákra is, — morogta az egyik. — Már nem is érdemes figyelemmel kísérni, hogy mikor van ebzárlat. Egész egyszerűen: mindig ebzárlat van. — Én azt mondom, elvtárs, hogy Pillér az oka mindennek, — felelte a másik. — Ö a kutyák legnagyobb ellensége. Egyszer bele kellene harapni a lábikrájába. — Miért? Akkor talán jobban fog szeretni minkéi? Akkor, mint felelőtlen, közveszélyes elemek, még nagyobb üldözésnek lennénk kitéve. Pedig hát mi éppen a köz- biztonság őrei volnánk, vagy mi a szösz, ámbár utóbbi időben a rendőrség erősen belek on tárkodik a szakmánkba. Mostanábapn annyi sikerült fogás emeli a rendőrség presztízsét, hogy a mi dicsőségünk egészen elhomályosul mel*- lette. — Persze, hogy elhomályosul. És az a legbosszantóbb, hogy az emberek már közöttünk is kiélezik a társadalmi különbséget. Mindenféle stréber német juhászkutyákat kineveznek elsőosztály u rendőrkutyákká, inig mi becsületben lesoványodott házi ebek, afféle rokkant vagyonőrzőkké degradálódunk. — Már a gatzdáink se nagyon becsülnek bennünket. Sokallják az adót. Panaszkodik a gazdám, hogy Sashalmon tiz pengőt kell fizetnie értem, mintha vajanui mi- haszna pesti lukszuskutya volnék. A sógorom gazdája! pedig, aki két házzal arrább lakik, már csak egy pengő ebadót fizet. Mert az már külterület. Hát ezt én sem értem, pedig sokan mondják, hogy okosabb vagyok a gazdámnál. — így van ez nálunk, Szenbinihályon is. Ott is kétféle ku yaadó van. Ott is kü ombsóget tesznek külső és belső terület között, mintha bizony a belterületen nem volna éppen olyan szükség a házőrző kutyára. Ez már afféle emberi bölcseség, — ne is törjük rajta a fejünket. Csak az a szomorú, hogy sok szegény ember nem bírja megfizetni a magas ebadót s inkább B-listára helyezi a hűséges kutyát. Nyugdíj nélkül, végkielégítés nélkül kiteszi az utcára. Az ilyen kivert ehet aztán nem fogadja be sem a jótékony nőegylet, sem az állami lakótelep. — Mindig mondtam én, hogy mégis csak legjobb dolguk van azoknak a semmire se használható, parádés lukszuskutyáknak, akiket tejben-vajban füröszlenek, tányérból etetnek, paplannal takarnak be és nem sajnálják értük azt a pár pengő adót. — Tévedés. Azoknak is kutya életük van. Ismerek egy nagyon finom, arisztokrata pedigréjü pinc&i-kisasz-1 szonyt. Előkelő lipótvárosi származású. A gazdájának nyaralója van idekint, és a kedves kutyáját egyenesen azért hozta ki ide a jó levegőre, hogy megrendült egészségét helyreállítsa. Ö kutyasága ugyanis sziv-elzsirosodásban szenved és több mozgásra, szaladgálásra lenne szüksége. A gazdájával együtt azt hitték, hogy itt majd napestig! szaladgálhat póráz nélkül, vidáman, mint előkelő nyaraló- vendég. De kiderült, hogy itt még tűrhetetlenebb a helyzet, mint Budapesten. Azóta a sziv-elzsiirosodás melankóliával is komplikálódott. Ebben a pillanatban megjelent a sarkon a hatósági állatorvos, aki a kutyák szerint egyedüli oka az állandó ebzárlatnak. A kutyák vegyes érzelmekkel néztek utána, amig joviális alakja ismét eltűnt a láthatáron. —- Milyen kár, — mondta az egyik, — hogy ez a nagyhatalmú ur olyan ellenszenvvel viseltetik a szegény kulyatársadalom iránt. Pedig máskülönben milyen szimpatikus ember... Mindezt pedig azért tudtam ilyen részletesen feljegyezni, mert a két kutya közül az egyik az enyém. Tőle tudom az egészet, de viszont a felelősséget is reá hárítom. Dr. Kárpáthy László. Egy év iöviéneie. A Rákosszentm i hályi kereskedők egyesülete minap megtartott közgyűlésén Horváth József elnök a következő nagyérdekü és széleskörű figyelmet érdemlő beszédet mondotta, amely feltárja az egyesület egész közhasznú munkásságát: Az egyesületek életében mindig fontos határkő a közgyűlés. — Ilyenkor áttekintünk a végzett munka fölötti, számba vesszük az elért eredményeket, mérlegeljük, hogy jól végeztük-e a ránk rótt feladatokat megfeleltünk-e mindenben a vállalt kötelezettségünknek? Tanulságot vonunk le az elmúlt évek elért eredményéből, és a vezetők a jövőbe tekintenek, biztató jeled keresve arra, hogy lehel-e reménységük az egyesület ügyét és igy pestkörnyékének ezen az őrhelyén a kereskedők ügyét előmozdítani. Megállapíthatom, hogy egyesületünk az elmúlt évben a kellő irányban haladt; abban az irányban, amely a vezetőség kialakult véleménye szerint legjobban megfelel a magyar kereskedő célkitűzéseinek. A vezetőség mindent megtett, hogy eredményes munkát végezhessen, és itt elismeréssel és köszönettel kell megemlítenem azt a jóindulatú támogatást, amelyben az elöljáróság részesített bennünket.Említést érdemel az az eredmény, amit a forgalmi adó leszállítások terén sikerült tagjaink részére biztosítani. Hogy az elgondolásunknak és készségünknek megfelelő nagyobb lendületet nem vehetett
