Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-22 / 16. szám
2. oldal. WÄKOS VIDÉKE 16. szám. felé, Sashalomra,. No, nem akarom én a kitűnő magyar postát bántani. Isten őrizz, nehogy valami vizsgálat következzék ezekre a sorokra,. Azt meg pláne nem birnám elviselni, hogy a postahivatalban működő kedves hölgyek megharagudjanak reám,. De azért mégis jobb volna, ha ilyen tévedések nem történnének. I i * Első dolgom, hogy ünnepélyesen visszavonjam azt a panaszt, amelyet a minap többek sugalmazására a Piákos Vidéke ellen emeltem: hogy tudniillik Sashalmot mostoha- gyermekként kezeli. A legutóbbi számból is láthatja mindenki, hogy sashalmi rovatvezetőd figyelme mindenre kiterjed, de természetesen nem irhát mindenről hasábokat. Nagy tetszést keltett Sashalmon a portalanításról, szóló közleményetek. Lám, már ennek is hogyan örülnek a Thököly-ut porban fulladozó szerencsétlen lakosai. Hát még, ha valóra is válnának a közleményben felvetett javaslatok! Nem, — Sashalmot ma már igazán nem lehet mostohagyereknek tekinteni,. Évekkel ezelőtt még az volt a helyzet, hogy Sashalmot némi joggal lehetett — önálló községi mivolta mellett is mintegy Szentmihály küllőikének tartanik. Szentmihálynak már volt múltja, voltak hagyományai, voltak patríciusai, volt helyi színezetű, egybeforrott társadalmi élete, — inig a Sashalomra sodródott heterogén elemeket nem igen fűzték össze mélyebb kapcsolatok. Nem igen éreztek közösséget, nem ismerték a lokálpatriotizmust, idegenül álltak szemben mindenféle hagyománnyal, a társadalmi élet ,is csak lassan kezdett kialakulni,. (Mellesleg megjegyezve: Szentmihályon is fel voltak találhatók ezek a nehezen asszimilálódó, többnyire frissen bevándorolt elemiek, ak,ik értetlenek és érzéketlenek a lokális szellem hagyományai iránt, és a község életéhez csak annyi közük volt, hogy minden áron csomót kerestek a kákán is,.) De most már más a helyzet. Ma már Sashalomnak is van szépen fejlődő társadalmi és kulturális élete. Fölösleges ez irányban példákra hivatkoznom. Hiszen a Rákos Vidéke hétről-hétre híven beszámol a sashalmi élet eseményeiről, amelyek mind azt tanúsítják, hogy Sashalom kultúrája igenis méltó az elismerésre. Vannak már törzsökös polgáraink, és — akárcsak Szentmihályon — az; indigé- nákból is lassankint öntudatos községi polgárok lesznek. Társadalmi egyesületeink vállvetve munkálkodnak nemes és szép célok érdekében, s csak a rosszakarat mondhatná, hogy eredmény nélkül. Egy szégyenfoltja volt Sashalomnak majdnem a legutóbbi időkig: a barakktelep. De most már nyugodtan el lehet mondani, hegy az odaadó, lelkes, szociális és kulturális munka olt is megteszi a hatását. Az állami lakótelep vezetősége, — önzetlen munkatársaival együtt, — minden elismerést megérdemel. i * Ha már valaki mindenképen külteleknek akarná, minősíteni Sashalmot, akkor sem Szentmihály, hanem inkább Budapest külvárosának volna mondható,. Hiszen a lakosság nagy részét Budapesthez köti a foglalkozása és — sajnos — az ízlése ,is. (Annyi dicséret után egy 'kis megrovási kaland következik.) Az alábbi eset egyik nőegyletünk összejövetelén történt. Jó érzésem tiltja, hogy az egyletet megnevezzem, mert ez az egyesület gyönyörű hazafias munkát végez, s kár volna nimbuszát ilyesmivel kisebbiteni. Az esetben szereplő hölgy nevét meg annál kevésbbó hozhatom nyilvánosságra. De minden hódolatom mellett, amit általában a hölgyek iránt érzek, magát az esetet mégnem bírom elhallgatni.. Az elnökség még nem gyűli össze, s az egyik hölgy unalomból bekapcsolta a rádiót. Magyari Imre muzsikált, de olyan szépen, ahogyan csak ő tud, és valami gyönyörű nótát húzott, hogy az ember szive megmozdult tőle,. A hazafias hölgy pedjg elbiggyesztette a száját, elzárta a rádiót és azt mondta: — Már megint ez az unalmas cigányzene! Még ha dzsessz volna... Elképedtem. Azt megértem, ha valaki esetleg jobban szereti Beethovent, mint a Bihari kesergőjét. Még azt is megértem valahogy, ha valaki szívesebben hallgat egy jó dzsiessz-bendet, mint például a mucsai malacbandát. De hogy a Magyari Imre magyar nótáját egy magyar honleány ennyire lebecsülje, hát azt igazán nem hittem volna.* Akkor nem tudtam semmit se szólni, annyira el- busultam és felháborodtam. De most, utólag, ezúton üzenem neki: — Nagyságos asszonyom, ha már csakugyan olyan élvezhetetlennek találja a szép magyar nótát, hogy még a dzsesSz-bendet is jobban szereti: hát legalább tartsa ezt titokban és ne dicsekedjék vele hangosan. Mert igy aztán én hiába Írom és hirdetem, hogy Sashalmon igenis van magasabb kultúra; <— nem fogja nekem elhinni senkisem,. * Bocsáss meg, kedves szerkesztő uram, hogy megint ennyi helyedet elvettem. ígérem, hogy máskor tömörebb leszek és kevésbbé udvariatlan. Szeretettel üdvözöl régi hived: Dr. Kárpáthy László. 9aeasm»ízssmBsma^msfsssam i in ^ wiMMMMMMMMBaaBBa—— «sül«* HÍREK no||iB Krédó gyűlés Az elmúlt vasárnap tartotta a Krédó egyesület rendes havi gyűlését. A gyűlésen Csehy Gyula ny. máv. főintéző, lakostársunk tartott előadást »Ut, igazság, élet« címen. Gondolatait eme három szó körül csoportosította. Beszélt az élet útjairól, melyek az élet céljához vezetnek. A szegények útja tövises, gondokkal terhes, de egyenes, a gazdagoké kanyargós, pihenő helyekkel megrakott. Mindkét utón a szülőre óriási felelősség hárul, hogy mikor az emberpalánta az élet útjára megindul, kitartson a helyes útvonalon, s arról ne kanyarodjék le a különféle útvesztőkre. Vájjon igazságba, hogy a vagyon nem egyformán oszlik meg, s hogy az Isten még a szegénység utján haladó embernek is kétféle mértékkel mér? Azt kell hinnünk, hogy az Isten úgy méri az igazságot ezen a földön, hogy még a vagyon ilyen megoszlása mellett is legyen megelégedettség, boldogság, sőt sokszor Gyógyszertárban kapható.
