Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-05 / 6. szám

6. szám. RÁKOS VIDÉKE 5. oldal. HÍREK. Gyertyaszentelő Boldogasszony. Február 2 án volt Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Jézus bemutatá­sának napja a jeruzsálemi templomban. A boldogságos szűz Mária Mózes törvényeinek engedelmeskedett, midőn isteni gyermekét — születése után negyvenedik napon — hála áldozattal kapcsolatban fölajánlotta Istennek a templomban. Ekkor történt, hogy az agg Simeon isteni kegyelemtől áthatva fölismerte a kis Jézusban a meg­ígért Messiást. Örömében karjaiba vette a gyermeket és őt a világ világosságának nevezte, kinek hivatása lesz megvilágositani minden e világra jövő embert. Azért szentel e napon az egyház gyertyát, mely a mig egyrészt megvilágítja a templomot, másrészt Krisztust, az örök világosságot jelképezi. — Másnap e megszen­telt gyertyákkal kapnak áldást a hívek ama könyörgés kíséretében, hogy sz. Balázs püspöknek és vértanúnak közbenjárása szabadítson meg bennünket minden baj­tól, különösen pedig a torokbetegségtől. Pejacsevich Albert gróf. Pejacsevich Albert gróf az Irinyi-puszta ura, szerdán este részt vett a Rákos- szentmihdlyi községi kaszinó kabaré estélyén, hol több helybeli úri család társaságában vidám kedvben végig nézte az előadást s a késő éjjeli órákig szórakozott. A népszerű gróf, ki ez alkalommal első Ízben tisztelte meg a helybeli társaságot jelenlétével, belépett a köz­ségi kaszinó tagjai közé, ami érthető lelkes örömet kel­tett a kaszinó közönségében. Fazekas alispán vőlegény. Fazekas Ágost, Pest vármegye népszerű alispánja február elsején tartotta eljegyzését özv. Fazekas Kálmánná, született Fazekas Fannival. Kitűnő alispánunk boldog örömében igaz szívvel osztozik az egész közönség, mely kivétel nélkül őszinte tisztelője ez igaz hazafinak, talpig jellemes férfiúnak és jóságos és nagyeszű főtisztviselőnek, — kinek élete boldog harmóniájából eleddig csakis a szerető hitves hiányzott. A községi választók névjegyzéke. A rákosszent­mihályi községi választók névjegyzékének odisszeája még mindig nem ért véget. A héten volt az igazoló választmány ülése Kopa Pál szolgabiró elnöklete alatt és a választmány a felebbezéseket, Krenedits Sándor főjegyző előadói javaslata alapján egyhangúlag elutasí­totta. A szolgabiró bizonyos elvi kérdésben más véle­ményen volt s ezért elnöki jogánál fogva felebbezett a határozat ellen. Bizonyára feíebbeznek az elutasított érdekeltek is. Az ügy tehát ismét a vármegyére kerül, hol a közigazgatási bizottság dönt benne. A községi kaszinó kabaréja. A rákosszentmihályi községi kaszinó február elseji kabaré estélyén községünk java közönsége valóságos bucsujárást rendezett a kaszinó messziről világos épülete felé. Kegyetlen, zord téli nap volt, a maga jószántából ember nem hagyta el hajlékát a metsző, hideg szélben, a fővárosban telelő tagok nem is jöttek ki — de ez csak csupa szerencse volt, mert a kaszinónak minden zuga szinültig megtelt közönség­gel s többen már igazán nem férhettek volna el. A kaszinót felszerelték ez alkalomra bőségesen mindenféle készlettel, jellemző tehát, ha a látogatottság leírása ked­véért megemlítjük, hogy hajnalfelé kincsért sem lehetett volna kapni se ennivalót, se czigarettát, mert a közön­ség száma minden előleges várakozást meghaladott. A valóban válogatott és diszes közönség teritett asztalok­nál foglalt helyet, a nagyterem végén pedig kis dobogó állott és igen szép délszaki növények között a zenekar helye és felszerelése tömörült. A virágdíszt Kiss Ferencz gazda engedte át szívességből — a pompás példányok az ő kertészetének produktumai voltak. Alig hogy be­népesültek a termek, kezdetét vette az előadás, melynek rendezésében és összeállításában az érdem oroszlánrésze Polner Ernő zenetanárt illeti. Ritka sikere volt neki is, a műsornak iS, melynek minden egyes számát viharos tapssal és éljenzéssel jutalmazta a közönség, nem győz­vén eléggé dicsérni annak magas színvonalát és az elő­adás tökéletességét. A gazdag programm nagyobbik részét a Polner Ernő öszeállitotta, máris hires szalonzene- kar foglalta le. Már hallottuk precziz és művészi játé­kukat, de most, ezen az estén olyan tisztelőket szereztek maguknak, a kik hírüket messze földre elviszik. Rövid két-három hónap alatt egybeforrtak tagjaik, tökéletes, művészi összjátékot produkálnak és értékes, gazdag, bő műsort tanuhak be. A Polner Ernő művészi ízlésének és szakavatott dirigálásának nyoma minden taktuson vissza­tükröződik. Nagy kaliberű művész ez a mi fatal zene­tanárunk s amellett csodásképességü oktató.Vaiázslatos eredményt produkál; zenekarával ma kiállhatna bármely dobogóra Polner Ernő dirigált és zongorán játszott, Wayand Ilonka harmoniumon játszott kitünően ; Metzger, Duda, Bognár hegedűn, Szamosy tárogatón, Herein nagy­bőgőn szerzett külön érdemeket a zenekar minden egyes tagjával egyetemben. Mendelsohn gyönyörű nászinduló­jával kezdték meg a hangversenyt, melynek műsorán volt többek közt: Rama Sutra indiai szerenád, Carmen egyveleg, Bumler japán induló, a Czigányszerelem ki­vonata, a Dollár királynő, és Jola induló. A zeneszá­mokon kívül fénypontja volt az estének a Herodek: Magyar dal czimü melodrámája, mely a régi Népszín­ház műsorán szerepelt sok sikerrel. Krenedits Sándorné adta elő zenakarkisérettel, az énekrészeket pedig Krenedits Sándor énekelte. Gyönyörű, megindító, lelkesítő, magával ragadó mü, mely az igazán hivatott, művészi előadásban a legapróbb porczikájáig érvényesült és frenetikus hatást kel­tett. Krenedits Sándorné gyönyörűen szavalta a költeményt, előadása színes, lelkes, megindító, érzéssel teli volt és haza­fias tűz lobogott minden ízében. Mesteri és tökéletes volt a tündöklőén szép előadó munkája. Krenedits Sándor éneke nem kevésbbé lelkes és szívből fakadó volt. Sokat dicsért és élvezett szép hangját művészettel és pazar bőkezűséggel használta a gyönyörű zsolozsmák és kurucz dalok s végül a Szózat előadására. A zene­kar tökéletes művészi munkát végzett Polner Ernő oda­adó, mesteri vezetésével és közreműködésével. Ő is tanította be a nehéz melodrámát, úgy, hogy jobban le­hetetlen lett volna. Tóbiás Annuska a Polner zeneis­kola első vizsgálati előadásán tűnt fel. A Polner ér­deme ennek a tehetségnek a felfedezése is. Egy hónap múlt el az első lépés óta s már a műkedvelők dobogó­ján hull elé az elismerés tapsvihara. Igen szép hangja, kiváló énektalentuma vans a mester keze ízléses és köz­vetlen előadásán máris megnyilvánul. Kétszer lépett fel; csinos és eléggé nehéz dalokat énekelt, rendkívül nagy hatással. Azt hisszük, sokat fogunk még Írni róla itt és egyebütt. A közönség igazi kabaré módra, alig tudott betelni a produkcziókkal. Krenedits Sándornénak is közkivánatra újra fel kellett fáradnia a dobogóra, hogy a Heten vagyunk czimü bájos költeményt elszavalja. Sikerét megsokszorozta vele, a közönség végtelenül élvezte a gyönyörű előadást, a kedves, megindító meleg­séget és distingvált tónust, mely a szavalatot jellemezte. Krenedits Sándor ugyancsak közkivánatra elénekelte a Hulló falevél és Ninon czimü népszerű dalokat, olyan szépen és odaadóan, ahogy azt már tőle megszoktuk. A közönséget könnyekig megindította. Perczekig ünne- ünnepelték. Herein Imre jókedvvel, nagyon ügyesen és jóizü humorral mondott el egy tréfás versegyveleget. Keresztes István dr. pedig nagyon lelkesen, kitünően és frappánsul jellemezve mondott el egy nagyobb lélekzetü, igen szép költeményt Zugó taps hálálta meg szereplését. A közönség hangulata általában kitűnő volt. A bejelentő tisztét hagyományos módon Balázso- vich Zoltán töltötte be, kinek két jóizü tréfa ügyes elő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom