Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-10 / 37. szám
37. szám. RÁKOS VTDEKE 5. oidai. a veszélyen, bár még több heti szanatóriumi ápolásra szorul. — Ehhez a történethez nem kell magyarázat. Még a nyár folyamán első czikkben tettük szóvá a mentőegyesület nem jellemezhető eljárását és kértünk orvoslást, de úgy látszik, a helyzet csak még rosszabb lett. Ez már az idén a harmadik gyönyörű humánus cselekedete a mentőegyesületnek mináíunk. Először a Hauser Gyula bíró édes anyja lett nagy beteg s a költséget felajánlva, biránk kórházba akarta velük beszállittatni. Akkor azt mondták, hogy előbb keressen helyet számára valamelyik fővárosi kórházban. Mig ez után járogatott, a szegény beteg meghalt. Kalmárné fővárosi tanítónőt borszesz- lámpa égette össze. Két napig könyörögtek a mentőknek, hogy szállítsák be. Akkor meg az volt a kifogás, hogy a dijat előre kell lefizetni, addig nem lehet. Még az orvos kezességét se fogadták el, hiába mondta, hogy a boldogtalan nő pokoli kínok közt haldoklik. Meg is halt, mielőtt a mentők segítettek volna rajta. A mostani eset azonban a legsúlyosabb. Itt pénz nem játszott szerepet, rendelkezésükre állt, amennyi kell; kórházat se kellett keresni, mert előkelő szanatórium várta a beteget, akire nézve életkérdés volt a szállítás, még pedig megfelelő szállítás. Még sem jöttek, pusztán és lelketlenül a szabályokra hivatkozva. Holott van annál fontosabb, erősebb szabály is: az emberszeretet törvénye, mely kötelezi a felebarátot, hogy embertársán akkor is segítsen, ha ez nem rendes feladata. Micsoda baromi szabály az, mely bennünket nem akar elismerni fővárosi publikumnak. A fővárosi tanítónőt, meg a bpesti többszörös háztulajdonos leányát. De bezzeg a mentők napján megtalálnak bennünket duplán is. Egész nap a fővárosban foglalatoskodunk. Megsarczolnak a hivatalban, a vendéglőben, a íővárosi lakásunkon, az utczán. Ha hazamegyünk: ott vár a gyüjtőiv, a gyűjtő tarsoly. Ugyanannak a Hauser bírónak a felesége kiült az Andrássy-útra, a mentők perselye mellé és egyik legszebb rekordot érte el. A rákos- szentmihályi urinők százakat gyűjtöttek csak az idén a mentők javára odakint de dolgoztak bent a városban is. Akkor jók voltunk! Tudjuk, hogy a mentőegyesület . egyik legnemesebb humánus intézményünk. Nem sajnáljuk tőle az áldozatot, de áldásait egyenesen követeljük a mi határszéli fővárosi közönségünk javára is. Eddig kértük panaszos szép szóval. Most már követeljük. Eljuttatjuk panaszunkat minden illetékes tényező elé, de ezt az állapotot tovább nem türjük el. Halálozás. Székelyudvarhelyi Ágotha Aladárné, született Windisch Róza szeptember elsején harminckét éves korában meghalt Rákosszentmihályon. Közlekedésünk. A szentmihályi munkálatokat a jövő hét végére befejezik a helyi érdekű vasúttársaság emberei. A Melaunn-íéle sinkapcsolásokat már mindenütt felszerelték s ezzel eleget tettek a kereskedelmi minisztérium követelésének és a kocsik zökkenéstől mentes, sima haladását is biztosították. A kövező munkálatok most folynak, a keresztezéseknél újdonság is jelent meg Rákosszentmihály utczáin: koczkakőburkolat. Mint várva- várt vendégeket üdvözli lakosságunk ez első fecskéket, a szebb jövendő tavaszának hirmondóit. Nagy erővel haladt előre a Széchenyi-telep-palotai kettős sínpár lerakása is mely különösen sok útépítő munkálattal kapcsolatos. A Vén fiuk tekeversenye. A „Vén fiuk társaságának" második tekeversenye a népszerű társaság jó hírnevének megfelelő sikerrel zajlott le vasárnap, a Biróné vendéglőjében. Sok résztvevő és jó kedv, e két fontos kellék, épenséggel nem hiányzott s ezzel meg volt minden, a mi a mulatságot kellemessé és sikeressé tehette. A tekeverseny eredménye a következő: I. Stanek Lajos, díszes dohányzó készlet; II. Prickler Lajos, likőr készlet; III. Tabak Frigyes, óra ; IV. Kreisz József, neczeszszer; V. Schwimmer Alfréd, szivardoboz; VI. Király László, czigaretta tárcza; VII. György Sándor, cziga- retta doboz. Ez adatok is bizonyítják, hogy a társaság dijakban nem fukarkodott, ami a versenyző kedvet erősen fokozta. A Vén fiuk ezentúl is minden ünnep- és vasárnap délelőtt tartják összejöveteleiket a Biróné vendéglőben. A gödöllői gimnázium. Ma nyitották meg Gödöllőn a magyar minoritarend vezetése alatt álló gimnáziumot. A megnyitás ünnepén ott volt egész Gödöllő és azonkívül számos meghívott vendég a fővárosból és máshonnan. Podhorányi József plébános szentmisét celebrált, majd üdvözölte Lakatos Ottót, a minoriták rendfőnökét, a ki szintén megjelent a megnyitáson a rend képviseletében. Lakatos Ottó hosszabb beszédben vázolta az újonnan létesült intézmény nagy hivatását, s átadta a gimnázium vezetését Koch Sándor igazgatónak. Az ünnepről távirati üdvözlést küldöttek a királynak, Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternek, Csáky Károly gróf váci püspöknek és Chotek Rezsőné grófnő- nak, a kinek a házában a gimnáziumot ideiglenesen elhelyezték. Ö felsége kabinetirodájától még az ünnep alatt a következő távirat érkezett: „Ö császári és apostoli királyi Felsége legfelsőbb megelégedését kifejezni méltóztatott, hogy a gödöllői főgimnázium oly rövid idő alatt létesült. Szivből kívánja, hogy eme tanintézet hez fűzött remények teljesüljenek." Villamos világítás. Rákoskeresztúron és a hozzátartozó nyaralótelepen már felállították a Phöbus-társaság villamosvilágitásának vezetékoszlopait. A közönség nagy örömmel lálja a munkálatok előrehaladását, amelyek reményeinket egyre fokozzák, hogy az idei télen már nem kell világítás nélkül átvergődnünk, ami egyebekben még nem egészen eldöntött kérdés. Mulatság a kecskemétiek javára. Sok a jóból is megárt. Annyi mindenféle mulatság járja mostanában Rákosszentmihályon, hogy igazán csuda, ha a legszebb mulatság meg nem bukik, s i'yenkor szeptember elején, I a beírásokkal és egyéb őszi költségekkel agyongyötört közönségnek még jut újabb mulatságra kedve és pénze. A ki e körülményeket mérlegeli, az becsülheti meg
