Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
41. szám. Rákos Vidéke 7. kön, vérző szivü, önfeláldozó hazafiakra. Emlékezzünk hát a magyar nemzet nagy fiairól, emlékük ne homá- .lyosodjék el soha ; munkájuk, áldozatuk ereje ne gyengüljön soha. Oda menjenek tanulni minden idők férfiai, az aradi golgota tövébe ! Mint kell szolgálni a hazáért l Mint kell szolgálni a hazát minden erejével; tehetségével, földi javával, lelki kincsével ; legjobb tudásá\al és lelkiismeretével s mint kell lemondani minden földi adományról, még a legnagyobbró! : az életről is — néma méltósággal, martiri önfeláldozással a hazáért, a haza üdvéért, a haza javáért ! De ne legyenek ez országban se pártok, se szabadalmazott hazafiak. Egységes, erős, hatalmas legyen közös egy munkájában az egész magyar társadalom. — És ne legyenek a függetlenségi jelszavaknak se parazitái, élösdijei! Ne legyen szédelgéseknek fedező jelszava., takarója, a hazafias szellem, a vérrel pecsételt függetlenségi eszme. Tiltakozunk ellene, hogy egyesek vagy csoportok a hazafiságot maguknak kisajátítsák s a hon- mentök oroszlánbörébe bújva űzzék romboló játékukat. Az ország színe előtt éppen úgy, mint ami kis helyi társadalmunkban találkozunk olyan eléggé nem jellemezhető törekvéssel, hogy a legszentebb hazafias jelszavakat és elvek köpenyegát használják fel egyéb czélok takarására. Községi életünknek is egyik csúf kinövése, hogy pártczélokra igyekeznek némelyek lefoglalni a függetlenségi színezett tetszetős palástját. — A községi életben, a községi politikában szállnak harczba egyesek azzal a jelszóval, hogy függetlenségiek vagyunk. Mi más lehet ez, mint áltakarója a nemlétezö programúinak ? Porhintés a tetszetős jelszóval, a mellékczél elpalástolására ? Szomorú jelenség, de mindennapos kórtünet ebben az országban, hogy nem csak pártoskodunk, hanem a nagy, a megszentelt eszméket is proíanizálják s lérangatni igyekeznek az út sarába a szenteket és mártirokat is. Nem valók a keserű gondolatok a mai nap magasztos ünnepére. De nem lehetett teljesen szabadulni tőlük, midőn áldozatukról emlékezvén meg, lelkiismeretünkkel kell számot vetnünk, hogy láthassuk, vájjon a nekünk hagyott nagy tőkét kamatoztattuk-e vagy pedig hiába omlott az aradi tizenhárom hősnek és sok ezernyi honfitársának ártatlan vére? Az aradi vesztőhelyen a babér örökzöldje díszük, a mártír sírokon virág nyílik. A magyar nemzet kegyelete, hálája örökre megszenteltnek tartja azt a darab földet s bucsujáró helye lesz mindörökké, mig magyar ember és becsületes ember él e földtekén. De a vértanuk müvét akkor fejezzük be, ha egységes, erős, szilárd magyar^nemzet áll, közös egyakarattaí mindig és mindenütt a szent eszmék szolgálatában. A hősök munkáját akkor fejezzük be, ha minden magyar férfiban tiszta szív dobog, ha tiszta jellem, tiszta erkölcs, tiszta, érzékeny lelkiismeret lesz küzdelmeinkben a vértünk és megpróbáltatásainkban örök talizmánunk! Akkor újra kivirul tavaszra a hősök sírján a piros rózsa, honszerelmünk égő, piros virága ; hóditó illata szerteszáll az országban, — betölti a lelkeket csudás erejével s egységes, erős nemzet ellenállhatatlan ereje fejezi be a nagy müvet, a nagy, erős, magyar nemzeti állam kiépítését. Betegemnek. Azóta, hogy keblemről elragadtak, Nyugalmam, álmom nincsen énnekem, Aggódó szivem minden dobbanása Utánasir most, én kis betegem! Ha testet Öltnc mindenik fohászom, Mely érted száll most mindig ég felé : Nagyobb gárdája nem volna a földnek, Mely lázálmodban ágyad örzenél . . . Mire fölépülsz, tartott lesz a lomb már, Lábunk alatt sárgult avar zörög, A nap is korán nyugovóra hajlik, 8 az éjszaka lesz hosszú, mély, örök. Oh, de minekünk tavaszunk lesz akkor, S egy-egy nap az éj minden csillaga, Sárgult levél: frissen hullt rózsa szirma, És perzselő a hűvös éjszaka! Az lesz a perez, ha keblemre repülve, Elringatod karom között magad, És vágytól, szomjtól oly régen gyötörve Először nyújtod csókra ajkadat! . . . Balla Miklós. mulattak a megható jeleneten. Újabb csalódás érte hát Palkót! Az a kis toló-kocsi volt Bot Péter hires gyümölcs nagykereskedése, ehhez bizony társ, vagy üzletvezető nem igen kellett! A bácsi egyelőre felajánlotta Palkónak, hogy lakjék nála. Szívesen megosztja vele szerény lakását, azonkívül megígérte, hogy egyébként is lehetőleg segítségére lesz Palkónak. A lakásán kérdezte azután : — Mennyi pénzed van? — Van még vagy ötven koronám. — Csekély összeg nagyon, A közös háztartás költségeihez természetesen neked is hozzá kell járulnod, és ezért dolgoznod kell. Mire vállalkoznál szívesebben ? Gyümölcsöt árulni, kintornázni, vagy czi- pőket tisztitani az utczán ? — Legszívesebben kintornáznék ! Nagyon szeretem a zenét és egyébként a nehéz munka megárt az egészségemnek! — Aha! — Nevetett a bácsi. Megismerlek, kis- kunmajsai legény vagy te is! Vegyünk hát egy kintornát ! A pénzt kölcsönözöm neked. Két nappal később megvolt a kintorna. Kiszolgált volt szegény, már csak minden második hangja szóllott. • — Ezzel aligha lehet pénzt szerezni! — sóhajtott Palkó. — Ehhez te nem értesz! Megfizetnek szívesen csak odébb állj vele! Palkó megértette, Furfangos esze volt a bácsinak. Másnap végig járták a várost. Amidőn a Rákóczi- uton egy férfiruhakereskedés elé értek, onnan egy hatalmas alakú férfi rohant ki és Palkó arczára két csattanó pofont mért Közben dühösen kiáltott: — Megcsíptelek végre gazember! Azt mondta aztán az odasiető rendőrnek, hogy Palkó két héttel ezelőtt egy öltönyt lopott el üzletéből. Palkót heves ellenkezése mellett is lecsukták és reggelig fogva tartották. Addig ugyanis Péter bácsi bebizonyította, hogy öcscse két napja van Pesten. Erre rögtön szabadon bocsátották. Amikor a ruhakereskedővel együtt hagyták el a kerületi bíróságot, a bácsi igy szólott a kereskedőhöz. — Ön uram megpofozta és ártatlanul becsukatta az öcsémet. Jobb volna, ha békés utón ajánlana fe neki ezért megfelelő kárpótlást, ellenkezőleg kénytelenek leszünk önt perelni! A kereskedő szabadkozott, hebegett, dadogott, végre 25 koronát fizetett az ügyes bácsinak. Palkó boldog volt. _ Nagyszerű, — mondotta — bárha naponta meg— Bizony, bizony bölcsek a törvények ! — mondta aácsi. — Ha valakinek a kutyája megharap, a tu- donosa köteles fizetni. Ha valami vihar folytan [la hull a fejedre, a háztulajdonost itéI,k fizefesre, télen megcsúsztál a lépcsőn, a hova valami buta
