Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-13 / 41. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 41. szám. mint különösen a vértanú halált szenvedett Batthyány Lajos gróf életének és szenvedéseinek megindító méltatásával minden jelenlevő magyar érző szivét a köny- nyezésig meghatott. A felolvasás után a Hymnus eléneklésével a szép ünnep véget ért. Az iskola statisztikája. A rákösszentmihá- lyi állami elemi iskola kilencz osztályába a legutóbbi hivatalos kimutatás szerint 308 fiú és 295 leány, ösz- szesen tehát 603 gyermeket Írtak be. Alább közöljük a tanulóinkra vonatkozó kimutatás igen érdekes részletes adatait, melyek a 603 gyermekre vonatkoznak, de megjegyezzük, hogy ez a szám a kimutatás ösz- szeállitása óta 615-re emelkedett, amihez a gazdasági ismétlő iskola 49 tanulója járul, úgy, hogy iskolánk létszáma jelenleg 664 gyermek. Ehhez a horribilis számhoz nem kell kommentár. Az egyes osztályok népessége : 60, 86, 75, 61, 82, 72, 70, 47, 50 és 49 gyermek. Az anyanyelv adatai végtelenül örvendetesek. Nyólcz gyermeket kivéve valamennyi tanuló magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A nyolcz idegen közül 6 német és 2 román anyanyelvű. Vallás szerint: 499 lóm. kath. 5 gör. katln, 31 ág. hitv. ev., 79 ev. ref., 1 unitárius, 37 izraelita. Osztályok szerint I. oszt.: 164, II.: 129, III.: 120, IV.: 106, V.: 60, VI.: 24, gazdasági ismétlő: 49. Rákosfalva fényárban. Nem túlzás ez: Rákosfalva esténként valóságos fényárban úszik, A pislákoló kőolaj lámpások halvány világosságát tündöklő A u er-égő k k e 1 felszerelt gázlámpák váltották fel. A főváros valóban atyailag gondoskodott Hamupipőkéjéről a fényes, uj világítással, melyre valósággal gőgösen büszke Rákosfalva lakossága. Nem hiába a főváros tartozéka Rákosfalva, de le is főzte az egész Rákos vidékét a szépséges világításával. Ezelőtt húsz esztendővel egy árva olaj lámpa busult a főállomás előtt, a viaszkos vászonnal betakart ócska omnibusz utasai valóságos sártengeren gázoltak keresztül a kerepesi országúton, ahol hire — Magyar népdalokat. Őrnagy ur Krupkovics megsemmisítő pillantást vetett a filozopterre s kapitány ur Komorovcsákhoz fordult: — Kapitány ur, ért Ön magyarul ? — Parancsára, őrnagy ur ! — Ön együtt jött velem a lépcsőn. Az egész utón minden szót világosan lehetett hallani, aki magyarul tud, kell, hogy meg is értette légyen. Mondja meg ön, mit énekeltek ezek ? A kapitány ur ránézett az önkéntesekre. A fiuk ott álltak egy csomóban, ki sápadtan, ki pirulva. Szemeik mereven rászegeződtek és tekintetükből azt .olvasta ki a kapitány ur, hogy bíznak benne. Mit mondjon, mit feleljen most az őrnagynak ? Ha megmondja az igazat, valamennyit tönkreteszi. De nem is hazudhatik ! És hátha az őrnagy mégis tudja, hogy mi volt az a dal ? Hátha ismeri ? Az őrnagy eközben elővette jegyzőkönyvét s firkálni kezdett. Aztán be sem várta a kapitány ur feleletét, a kétéves önkénteshez fordult: — Hányadika van ma? — Október hatodika, őrnagy ur! Október hatodika! A kapitány ur agyában egyszerre világosság támadt. Hát azért énekelték azt a szerencsétlen dalt azok a gyerekek?. . . Nos hát akkor legyen ! Az őrnagyhoz fordult és szilárd hangon szólott: sem volt a mai padimentumszerii jól ápolt burkolatnak; átázva-fázva bandukoltak a Zöldikébe, melynek füstös söntését egy-két bús milligyertya világította meg. A poetikus múlt immár feledésbe merült; ideges, nyűgös utasaink megvetik már a gőzviczinálist is és a modern, Auerégős Rákosfalváta távolabbi községek és telepek avval akarják maholnap lepipálni, hogy villamos világításon törik a fejüket. Bár ne törnék hiába ! Iskolaszéki ülés. A gödöllői községi iskolaszék e hó 5-én d. u. 3 órakor ülést tartott, melyen a folyó ügyek intézteitek el. Az ülésen szóba került, hogy a közs, iskola már is túlzsúfolt. Különösen a sok Fehérkereszt beli gyermek okoz sok gondot az iskolaszéknek. Elhatároztatott, hogy az iskolaszék felír a Fehérkereszt vezetőségéhez aziránt, hogy egy felállítandó harmadik osztály költségeihez egy nagyobb, állandó összeggel hozzájáruljon. Budapest—Ausztria. Nem újság, de mindig elég érdekes. Alig néhány napja történt az eredeti okmánynyal igazolható eset, melyet a Rákosszentmihályi Kör október 6-ikí ünnepén szerkesztőnk ékes például mondott el, nagy konsternácziót keltve az érdekes adat közlésével. Egy rákosszentmihályi fiatalember hivatalos levelet kapott a párisi magyar-osztrák nagykövetségtől. A boríték balszélén ott áll a hivatalos nyomtatott felirat «Consulat General» Autriche-Hongrie, Paris.» Majd irvá a czim : Wohlgeboren, Herrn . . . Budapest, Antriebe. — Nem újság. Csak még mindig úgy van, hogy a magyar-osztrák főkonzulátusunk B u- dapestet Ausztriában tudja. És még ezen csudálkozik valaki ? ! Mulatság Rákosfalván. E hó 5-én rendezte a «Rákosmezei Önmüvelődési Kör» minden tekintetben jól sikerült őszi tánczvigalmát, melyet műkedvelői előadással kötött egybe. Színre került M o 1 - n á r Ferencz «A doktor ur» czimü 3 felvonásos bo— Őrnagy urnák alássan jelentem: egy régi betyár nótát énekeltek! Az őrnagy fürkésző tekintete belemélyedt kapitány ur Komorovcsák szemébe. Az állta a kémkedő nézést, amely szeméről lesiklott a kard bojtjára. Az őrnagy kardjára támaszkodott és igy kérdezte : — Bizonyos ön ebben, kapitány ur? — Igenis őrnagy ur. E pillanatban elsötétült előtte a világ. A .füle zúgott, csak tompán hallotta, mintha valaki nagyon távolról kiálltott volna, amint az őrnagy mérgesen vágta oda : — Nem kellene tűrni, hogy jövendőbeli katonatisztek ilyen betyárnótákat énekeljenek. Jó éjt! Elsietett, hogy a kapitány ur alig tudta utolérni. A kapuban hivatalos tisztelettel ajánlotta magát s rohant vissza a kantinba. Az önkéntesek izgatottan várták, mi fog most történni ? A legkevesebb, amit hittek, az volt, hogy a kapitány ur most sorba vala- mennyiüket fel fogja falni. Nem falt fel egyet sem. Még csak nem is szitkozódott. Kardját haragosan a padlóhoz ütötte, szemöldökeit haragosan összevonta s csak ennyit mondott: — Senki egy szót ne merjen szólni erről a dologról. És most mars aludni ! Jó éjszakát!
