Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-23 / 38. szám

RÁKOS VIDÉKÉ 38. szám Mátyásföld uj birtokosa. M á ty á s f ö 1 d lakossága uj villatulajdonossal gyarapodott. A néhány éve ott zsellérkedő Haidekke r Sándor, sodronygyáros, ki ez idő óta egyik legkedvesebb tagja lön a mátyás­földi társaságnak, a napokban megvette az egyik Pa u 1 h ei m-féle nyaralót s ezzel a lakosság rendes tagjainak sorába lépett. Haidekker úgyis, mint egyik legkiválóbb magyar gyárosunk, úgyis mint kiválóan szimpatikus, szeretetreméltó úri ember, nagy nyeresége a Rákos vidékének s barátai­nak sokasága a múlt csütörtöki társasági összejövetelt ragadta meg, hogy Haidekk er vég­leges beiktatásának meleg ünnepévé avassa. Számta­lan, lelkes és szeretettel teljes felköszöntőben üdvö­zölték s az uj birtokos, ki ügyes szónok is — meg- indultan mondott köszönetét a kitüntető szerétéiért. Haidekker Sándort most már minden kötelék hozzánk fűzi; hírneves gyártelepét csak nemrég he­lyezte át a külső kerepesi-uti hajdani »Legyes csár­dába«, melyet megvásárolván, alakíttatott a nagyszabású gyár üzeme számára. Halálozás. S p ett Vincze ügyvéd, a régi ügyvédi gárda egyik kiváló tagja, szombaton hajnalban meg­halt .Budapesten, életének 64-ik évében. Az elhunyt ügyvédi klientúrája, a gróf Almássy, Apponyi, Cziráky, Károlyi, Keglevich, Szapáry családok, továbbá a báró Wenckheim, gróf Bolza, Blaskovich, Inkey, Oeist, Kégi családok sorából került ki. Halálát gyermekein kivül előkelő, nagy rokonság és tisztelőinek sokasága gyászolja. Hétfőn d. u. fél 4 órakor temették a Kecskeméti-utcza 14. sz, gyászházból. Az elhunyt ügyvéd illusztris tagja volt a fővárosi társaságnak és közéletnek s halálát gyermekei : dr. Spett Ferencz és neje Pecháta Andrea, dr. Gobbi Károlyné Spett Vilma és férje dr. Gobbi Károly, dr. Bálint Ernőné Spett Rózsika és férje dr. Bálint Ernő, dr. Spett Elek, Spett Mária Gizella és vőlegényét dr. Fellner Frigyest fájdalmas gyászba borította. Közöttük Spett Ferencz dr. ügyvéd. Mátyásföld uj birtokosa rövidesen melegen megkedvelt kitűnő tagja a rákos­vidéki társaságnak, mely őszinte részvéttel osztozik bánatában. A czínkotai függetlenségi kör. Nagy napja volt a czinkotai függetlenségi körnek múlt vasárnap, disz- gyülést tartott a községháza üléstermében, A disz- gyülés tartalmas programmján kívül emlékezetessé teszi a szép napot az a határozat, a mely a kör jövőjét egy csapással megalapította. Ott volt Czinkota minden épkézláb embere s a környékből számos vendég is. A körtagjainak száma újabban redkivüli módon megso­kasodott és ez a szép és nagy publikum élvezettel hallgatta Jezovits ág ev lelkész hazafias lelkesedéstől áthatott nagy sikerű ünnepi beszédét, valamint nagy tetszéssel fogadta A d á m f f Károly magvas tanul­mányát a magyarosítás helyes irányáról és módjairól. A kör örökös védnöke Batthyányi Ilona grófnő a körnek szép telket ajándékozott, hogy azon saját helyiségét berendeztesse. A nemeskeblü grófnő honleány áldozatkészségéért a diszgyülés alig tudta háláját kifejezni s elhatározta, hogy atelekre csinos és praktikus házat építtet s ott rendezi be a kivánal­maknak megfelelő helyiségét. A költségek egyrésze már megvan, a tő!* bit mulatságok rendezése és gyűjtés utján s más alkalmas módokon szerzik meg. Sachs Edgár. Ezzel a névvel adósok vagyunk a mi tisztelt közönségünknek. Valami kis nyomdai hiba következtében nagy sajnálatunkra kimaradt egyik múlt heti hírünkből, amelyben a rákosszentmihályiak kedves kőbányai kirándulásáról számoltunk be. Sachs Edgár, egyik rákosszentmihályi újabb társunk, ki már is belekerült a társaságunk szimpátiájába. A kőbányai polgári sörfőzőnek buzgó pénztárosa, az ő meg­hívása szerezte a múlt héten azt az élvezetet, hogy a modern sörgyár nagyszerű berendezését apróra megszemlélhettük s ugyencsak ő volt az a szives házigazda, aki a kiránduló társaságot olyan magyaros vendégszeretettel látta szívesen. Kedves kötelességet teljesítünk, midőn nevét e helyütt pótlólag feljegyez­zük s örömünket fejezzük ki, hogy községünkben végleg megtelepedett. Elhunyt gyáros. Kriegler Dávid ösmert fő­városi ékszerész, gyáros és háztulajdonos, hosszú szenvedés után, életének hatvanadik évében meghalt Budapesten. Az elhunyt nemesen gondolkodó, derék tagja volt a fővárosi ékszerész testületnek s mint gyáros maradandó érdemeket szerzett, Halálát igen nagy és közismert rokonság gyászolja. Panaszok. Egy állandó rákosszentmihályi lakos aláírással kissé epés hangon megirt panaszos levelet kaptunk a héten. A panasz két dologra vonatkozik. Az egyik rész azt kifogásolja, hogy miért kell a ló- vasuton a Paróczay-vendéglő előtti szakaszhataron gyakorta átszállói a második kocsiról az elsőre. Sáros időben ez nagyon kellemetlen és kényelmetlen. A levélíró ezt a dolgot egyoldalulag fogja fel, mert egészen méltányos dolog, ha a vasúttársaság az egy kocsin elférő utasokat nem szállítja két kocsin az Almásy P ál-telepre, hanem a feles­legessé váló második kocsit a szakaszhatártól vissza­dirigálja a helyiérdekű vasút állomására. A ló drága, a szolgálat nehéz, a pazarlás bűn lenne. Az átszállást azonban könnyű igy is elkerülni, ha a t. publikum meghallgatja a vasúti személyzet figyelmeztetését és aki a József f ő h e r c z e g-telepre igyekszik nem kapaszkodik az első kocsira s nem foglalja el a he­lyet a tovább utazók elől. Akkor majd minden A 1- mássy telepi utas elfér az első kocsin, s nem kell átszállói. Csak egy kis jóakarat s nem csupa méreg tisztelt utasok. Káromolni nem nehéz, A másik pa­nasz sokkal jogosultabb. A község útmutató tábláját támadja, amelyet a Rákosi-ut és Remény-utcza sar­kán állítottak fel a minap, hogy a községháza felől tájékoztassa a közönséget. Azt mondja a levél, hogy a tábla oszlopa az ut közepén disztelenkedik és Íz­léstelen, durva, fatörzs. Ennek is a fele igaz. Az oszlop nincs az út közepén, hanem annak legbelsőbb szélén, mert a magántelek határa addig terjed. Csak mivel nincs kerítés még körülötte, az utat szélesebbre taposták, ezért látszik rossz helyen állónak a község oszlopa. Az azonban való igaz, hogy dísztelen. Az elöljáróság — mint értesülünk — el is határozta, hogy megcsmosittatja s ha csak lehet, alkalmasabb helyen, praktikusabb módon állíttatja fel. Az orvoslás tehát nem késik. A tanítótestület ünneplése. A rákosszentmihályi pol­gári Kaszinó Lukács István indítványára, a rákosszent­mihályi állami elemi iskola tanitó-testülete és T ó t h Kál­mán uj lelkészünk tiszteletére társasvacsorát rendezett. A vacsorára a teijes számban megjelent tanitó-testüle- ten kivül nagyszámmal gyűlt a közönség aHausvater- vendéglő helyiségébe s ott lelkes hangulatban, kitü­nően sikerült estélyt tartott. Magvas, szép beszédben fejtette ki az est jelentőségét Képessy Imre és Lukács Jstván, nemkülönben hatásos volt a Gaál Pál dikcziója is. Az ünnepeltek nevében Tóth Kál­mán lelkész gyönyörű beszéddel köszönte meg a megtiszteltetést. Tóth Kálmán rendkívül intelligens és széles tudásu férfiú s kiváló szónok. A beszéde külsőségeiben, férfias hangjában és dikcziója eleven­ségében is roppant megnyerő. Éles elméjéről és tiszta jó szivéről pedig tartalma tett tanúbizonyságot. A szeretet és igazság apostolának vallotta magát s mindenütt a legmelegebb rokonérzésre tett szert. A pompásan megalapozott jó hangulatot a Hausva- t e r-vendéglő feltűnően jó ellátása és jóféle tiszta magyar borkészlete feltüzelte a legfelsőbb fokra. A tanítók és közönség között a jó viszony és közvetle­nebb érintkezés ápolására a társasvacsora jeles esz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom