Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-07 / 48. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 48.- szám. SZÍNHÁZ. Nemzeti Színház. A Jövevények két előadás után letűnt a műsorról. Olyan nagy bukás ez, a milyent sem érdemes szei- zője, Jakab Ödön, sem pedig a magyar levegőjű, érdekes részekkel bővelkedő darab meg nem érdemelt. Vígszínház, A Molnár Ferenc „Doktor úr“-ja volt a \ íg színház e heti újdonsága. A fiatal írónak ez az első darabja a Vígszínház művészeinek jó előadásában szép sikert aratott és ezzel alkalmat adott rá, hogy legalább magyar szerzőnek francia módon készített darabja is szerepeljen a lipótvárosi szép színház műsorán. Népszínház. A Népszínházban a Nióbe, a Ilit és az Anyós egyértelműi eg sietve tették meg az utat az első előadástól — az utolsóig. A Hit -— Rózsa Miklós darabja — népszínmű volta mellett sem dicsekedhetett magyar színekkel, az előadása pedig — Hegyi Aranka szerepét kivéve — olyan rossz volt, a milyent csak a Népszínházban lehet látni. A rendezés gyatra, az előadás nem egységes. így bizony még a Hitnél jobb darabokat is köny- nyü megbuktatni. Az anyós ízléstelen tréfáival „nyári“ jókedvével szolgált rá a jól megérdemelt bukásra és ha e liefen a „Hektor kisasszony“ be nem üt — a mi könnyén lehetséges — ugyancsak állandóvá lesznek az üres házak az agyonigazgatott Népszínházban, Pest vármegye közgyűlése. Pest vármegy törvényhatósági bizottságának 1902. évi november hó 24-én, Benicky Ferenc főispán elnöklése alatt tartott illésén a következő főbb ügyekben határozott. A vármegyei virili- seknek 1903. évi jegyzékét a belügyminiszterhez fölterjesztették, a keresztúri munkás otthon-telepnek „Rákoskeresztúr-liget elnevezését tudomásul vették, Újpest község szervezési szabályrendeletét azonban nem hagyták jóvá. Isa- szeg földjeinek haszonbérbe adását jóváhagyta a közgyűlés. Leírták a Csömör, Újpest és Isaszeg községekben behajthatatlanná vált megyei és községi pótadókat. Levették a napirendről a vármegyei t. főorvosának jelentését a cin- kotai körorvosának székhelye tárgyában, a gödöllői kört pedig olyan formán osztották meg, hogy Gödöllőt Szadá- val egy körré, Csömör (Róikos-Szent-Mihály betudásával), Kerepes és Kis-Tarosa egy másik körré alakultak, Mogyoródot a fóti körhöz csatolták. A nagytarcsai jegyző fizetését fölemelték. Cinkóta szervezési szabályrendeletét jóváhagyták, valamint Mogyoródot és Nagy-Tarosáéi is. Benicky Attila pénztári ellenőr nyugdíjaztatását elhatározták, végül pedig elfogadták az állandó választmánynak lapunk múlt számában közölt előterjesztését a pestvidéki kerületi törvényszéknek és ügyészségnek a megye székházából leendő kitelepítése tárgyában. Gyászrovat. Rákosfalvának egyik általános tiszteletnek örvendett lakosa Kada István, okleveles gyógyszerész, gyógyszertár-tulajdonos elhunyt 1902. november 28-án, hajnali 3 órakor, 43 éves korában, gyászba ejtve a Kada, Gerlóczy és Schlammadinger családokat. Az elhunytat neje, Schlammadinger Ilona és négy leánya gyászolja. Temetése november 29-én volt a X , Külső kerepesi-út 104. számú gyászházból. Id. Ziska Józsefnó sz Banm Hermina december 1-én déli zii 12 órakor, élétének 56 ik, boldog! házasságának 37-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Idősebb Ziska József szentmihályi háztulajdonos nejét, Glatz. Géza anyósát gyászolja a megboldogultban. Gödöllői hírek. A gödöllői fejlesztő és szépítö-egyesület elnöke révén a királyhoz segítségért folyamodott és azt — hír szerint — el is nyeri. Gödöllő község képviselö-testülete legközelebb foglalkozhatik már a villamos világítás kérdésének megoldásával. A Ganz és Társa cég ugyanis tervet készített a villamos világítás berendezéséről és most gyűjtik a magán aláírásokat, hogy a berendezés a lehető legolcsóbban legyen keresztülvihető. miatt élethalál közt lebeg. Pár nap múlva azután a boldogtalan férj és apa szive egy mélyen elszomorító hírtől vérzett, melyet a kezei között remegő telegrammnak e néhány gyászos szava jelzett: „Berekyné Füzér Jolán meghalt“. Nem nagyot öregedett az idő Jolán halála óta s Ernő tizszer-huszszor is megtelegrafálta jószágkormányzójának, hogy a kocsi ekkor, meg ekkor az úrbereki vasúti állomáson várja, de mindannyiszor visszavonta rendelkezését. A bécsi virágos temető képe, a hol Jolán beteg idegzete végre örök nyugalomra tett szert, erősen szivébe vésődött s a temető költészete egész erejével a hatalmába kerítette érzékeny kedélyét. Az a csöpp tin is, a kit reszkető gonddal látott a dajkája karján ficánkolni, gyönge két kezével oly erősen kapaszkodott a leikébe, hogy a szenvedélyes honvágy sem tudta elszakítani tőle. Ernő borzadva érezte, hogy nincs maradása a stájer faluban, de ereje sincs elszakadni a temetőtől, meg a fiacskájától, arra meg, hogy legalább azt magával vigye az édes hazai földre, nem tudta elszánni magát, nem akarta gúny- és gyalázatnak kitenni magát és fiacskáját; elrejtőzve élni is képtelennek érezte magát, mert üldözőbe vette volna az a nemes arcz, melyet csak önfeledten tudott lelkiismeretfurdalás nélkül emlékébe visszavarázsolni. Iszonyú kétség tépte a lelkét, a fejét látszott veszteni, azon töprenkedett, hogy ne adassa-e el otthon mindenét, hogy azután Bécsben telepedjék meg, midőn egy szép napon előkelő asszony-látogatót jelentett a szolgája. Ernő az ablakon át látta s meg is ismerte a látogatót az illatos névjegy nélkül is: nagy ványai Ványay Kornélia volt. Gyengébb idegzetű ember ily meglepődés közben elejti a karján gőgicsélő fiúcskát, de Ernő rezis- tens idegzete animál erősebben szorította szivéhez, a kis jószág pedig megenni való kedvességgel bukdácsolt a tündéries, légies alak felé, nagy igyekezettel gagyogva feléje : — Mám áj mámá, má .... — Ernő, — én vagyok, — Kornélia. Berekv nem sokat hallott e szavakból; arcát elfutotta a vér s az a nagy szégyenérzet, a mi ezúttal férfias öntudatát s önuralmát leszerelte, meg is ölhette volna, ha éppen a szive fölött nem fickándozik az a nagy elevenség abban a csöpp gyermekben. Akaratlanul a szivéhez szorította fiacskáját, mintha soha ki nem akarta volna adni a kezéből. (Folytatás kövj HÍREK.
