Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-07-21 / 29. szám
2 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. julius 21 jogrendszert az osztrák helyett; miért nem lehet odalent állami tisztviselő a magyar ember, aki nem tnd németül, de tudja a szláv nyelveket; miért nem állitanak fel a német mellett magyar tanszékeket is a főiskolákban: mindezen kérdésekre nem is várunk feleletet. Ezek a közjogi kérdések, (talán sérelmek?), amelyek feszegetése nem tartozik lapunk keretébe. Egyszerűen csak rájuk mutatunk, hogy megvilágositsuk az elhunyt mindenható bosnyák miniszterben azt a fajmagyart, azt a magyar nemzeti politikust, a magyar „imperiálisa politikának azt a szilárd energiájú zászlóvivőjét, akit Rákosi Jenő, a mi szeretett elnökünk, „meg nem ■értett“ példakép gyanánt dicsőit. Valóban, mi nem értettük meg. Mert mi csak tények után Ítélünk és a tények azt bizonyítják, hogy Kállay sem a magyar -államot, sem a magyarságot nem képviselte az okkupáit tartományokban. Rendbeszedte és megmunkálta a provincziákat, de nem a mi számunkra, hanem Ausztria részére. Előkészítette a népet, hogy ha majd a tartományok államjogi helyzete véglegesen rendezve lesz és az abszolút uralmat felváltja a parlamentáris forma: beküldje képviselőit az osztrák reichsrathba. Am mondjuk, hog}' nekünk mindez Hekuba. De afölött nem szabad szemet hunynunk, hogy az okkupáit tartományok ólom- súlylyal kezdenek nehezedni nemzetgazdaságunkra. Amig Kállay óriási erőfeszítéssel és csodás energiával vasutakat nem épített és ipart nem teremtett Boszniában, addig a mi kereskedelmünk dominált odalent. Hogy a sok közül csak egyet említsünk: a bosnyák szilvakivitelnek Budapest volt a piacza. Ma az osztrák kereskedelem tartja kezében az okkupáit tartományokat. De nemcsak elvesztettük kereskedelmi befolyásunkat, hanem konkurrenst kaptunk Bosznia és Herczegovina személyében. A magyar fakivitelnek a tengeren át beharangozott Kálla}T Béni, amikor kierőszakolta a bosnyák-dalmát vasútvonalat. Kérdezzék meg a fiumeieket, valót mondunk-e ? Nem jajdultak-e föl és nem könyörögtek-e a magyar kormánynak, hogy akadályozza meg Kállay vasutpoli fikáját, a mely üdvös -a bosnyák és osztrák érdekeknek, de halálos veszedelem az egyetlen magyar kikötővárosra nézve ? Aztán tudakozódjanak a hazai vasbányák tulajdonosainál nem vált-e veszedelmes versenytárssá — Kállay mindenható pártfogása mellett — a bosnyák vastermelés és kivitel? És ha ezekre igenlő választ kapnak, kérdjük: micsoda nemzeti politika az, mely azért czivilizál egy idegen tartományt, hogy saját hazája kárt szenvedjen miatta? A világtörténelemből látjuk, hogy a nagy nemzetek azért folytattak gyarmatszerző és hóditó politikát, hogy magukat politikailag és gazdaságilag erősítsék. De, hogy egy uj terület megszerzése csak közjogi kontraversiákat teremtsen és az anyaországnak nemzetgazdasági károkat okozzon, arra az első példa Bosznia és az egyetlen államférfi, ki ily irányban működött: Kállay Benjamin. A bosnyákok háládatlanok lennének, ha meg nem örökítik emlékét. Ausztria is gyászt ölthet érte. De mi csak szomorkodhatunk afölött, hogy ily nagy tehetség, ily ritka munkaerő és szilárd akarat idegen érdekek szolgálatában aratott sikereket. A Belváros szabályozása. Őszre megnyílik az Eskütéri hid és az uj forgalmi vonal kétségtelenül hozzá fog járulni, hogy ami a Belváros rendezéséből még hátra van hamarosan befejeztessék. A rendezési művelet túlnyomó része már végre van hajtva és a kritika megszólalhat. Közönségünk általában kezdetleges színvonalán áll a művészi érzéknek s kevesen tudják, hogjr a város rendezése, tágabb értelemben: a város építése — művészet. Mert czélozza a szépet és fejleszti az Ízlést. A város alkotásaiban és csoportosításaiban megnyilatkozó művészi szellem és tartalom nagyban elősegíti a város lakóiban a városhoz való ragaszkodás érzetét. De az idegen utazókra is csak a művészi széppel ékeskedő város bir vonzerővel. Sajnos, hogy páratlan fekvésű székesfővárosunkban az emberi kéz alkotta szép városkép még csak elvétve fordul elő. A legújabb és nagy költség árán létesített átalakítás a Belváros területén nem elégíti ki a művészi igényeket. Mint Palóczy Antal helyesen írja a „Művészet“ czimii folyóirat 3-ik számában : Bár az újabb útvonalakon fényesebbnél fényesebb paloták emeltettek — a Kossuth Lajos utcza folytatásában keletkezett uj városrész nem hat a szépnek varázsával, nem ad térbeli arányaival össze- hangzó, vonzó városképet. Térhatása üres és a mint
