Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-07 / 45. szám
Budapest, 1934 november 7. A közölt nyilatkozat nagy horderejű megállapítása, hogy a belügyminiszter maga is híve az üzemek racionalizálásának és az igazgatás egyesítésének, amely probléma körül az utóbbi napokban egymással ellentmondó híresztelések és tervezgetések hangzottak el. A belügyminiszter nyilatkozata után semmi kétség sem lehet afelől, hogy az üzemek racionalizálása, illetve a világítási üzemek egyesítése a legrövidebb időn belül megtörténik. Még nincs döntés a Máefiirdő megvételéről Végül a Rácfürdő megvásárlásáról szóló közgyűlési határozatnak a jóváhagyása iránt érdeklődtünk és megemlítettük, hogy a Tabán újjáépítésének a megkezdése azért késik, mert a kormányhatósági jóváhagyás hiányában még mindig nem készülhettek el a végleges tervek. Erről a kérdésről a belügyminiszter a következőkben válaszolt: — A Rácfürdő megvásárlásáról szóló közgyűlési határozat most van előttem j ó v á h a g y á s végett. Mielőtt a fővárosra e nagyjelentőségű ügyben véglegesen állást foglalnék, szükségesnek tartom az összes illetékes szakkörök véleményét is meghallgatni, így többek között a pénzügyminiszter, a kereskedelmi é s f ö 1 d m í v e 1 é s ü g y i m i n i s z t e r urakét is. Az ügyre vonatkozólag a két előbb nevezett miniszter urak véleménye ismeretes előttem, most csupán még a földmíve- lésügyi miniszter úrral folytatok t ár gyal ás okát, de ezek a tárgyalások is rövidesen befejezést nyernek. Ennek megtörténte után haladéktalanul közlöm elhatározásomat a főváros közönségével és pedig oly időpontban, hogy a december 6-ig nyújtott opciós határidő letelte előtt döntésem a főváros birtokában legyen. A belügyminiszternek a Rácfürdőre vonatkozó nyilatkozata megcáfolja azt az értesülést, hogy a Rácfürdő megvételére vonatkozó kormányhatósági jóváhagyás már megtörtént. Nyilvánvaló, hogy a belügyminiszter minden irányban tájékozódni kíván a többi kormányzati szervek álláspontjáról és elhatározását csak ezek után 'fogja véglegesen kialakítani. A Rácfürdő megvásárlása tehát még nem jogerős és erről mindaddig nem lehet szó, amíg a bel- ügyminszteri leirat ismeretessé nem válik, ami azonban soká már nem késhetik. Biiapesti mintára több vidéki vári ’@3 is mui- bába lífjáb a kizsegéiyben részesüket Csal Bitérías moiakerii tagadják aeg a Bankát Hétfőn múlt három hete, hogy a fővárosnál rendszeresített kötelező munkaszolgálatot bevezették. Annakidején vegyes érzelmekkel fogadták a polgármester rendeletét, amely kimondotta, hogy az inségakciőban jövőben csak olyan családok részesülhetnek, amelyeknek fentartója vagy egy-egy munkaképes tagja félévenkint 18 napi, hatóságilag kijelölt, munka vállalásával megszerzi a jogosultságot a hatósági támogatáshoz. A polgármester rendeletében hangsúlyozta, hogy a főváros nem ingyen munkásokat akar, hanem csak a munkakészség igazolását várja el azoktól, akik évek óta részesülnek a közület támogatásában. A munkaszolgálat első turnusának befejezése alkalmából illetékes helyen érdeklődtünk: hogyan vált be az új rendszer és mik a főváros további tervei? — A félévi hatósági támogatásra jogosító 18 napi munkaszolgálat első turnusának lezárásakor azt látjuk — mondotta informátorunk, -— hogy a behívott inségmunkások túlnyomó többsége megértette a főváros jő szándékait. 14 ezer meghívót bocsátott ki az illetékes ügyosztály, és ebből több mint 80% igazolta a készségét és alig 2 ezer em' bér tagadta meg indokolás nélkül a munka teljesítését. A munkáslétszám a három bét alatt állandóan változott. Az első nap 490-en dolgoztak és a turnus vége felé a szám már kétezer fölé emelkedett. Gondoskodás történt arról is, hogy a mun- kábaállók közül azok, akik rászorulnak, meleg ruhát is kapjanak. Kedden a -polgármester rendelkezésére nagyszámú bakancsot, férfi- és női cipőt, nadrágot, szvettert és egyéb holmit osztottak szét a munkások között. — Nem áll az a tendenciózus beállítás, melyet bizonyos oldalról hangoztatnak, hogy ingyenmun- káről van szó. A főváros részéről nyújtott különböző segélyezések értékét véve alapul, napi 5.50—6 pengő munkabér esik egy-egy napra, vagyis 18 napra kereken száz pengő. Körülbelül 100 pengő ugyanis az az összeg, amit a főváros félévenként egy-egy segélyezett családnak juttat különböző formában. A polgármester a rendkívüli közgyűlés intenciója szerint egyébként rendszeresítette a készpénzjutalmat is és már a mostani turnus lezárásakor minden egyes inségmunkás 8 pengőt kapott, annak hangsúlyozásával, hogy ez nem munkabér, hanem jutalmazás a főváros részéről. Változatlanul kapják az inségmunkások a rendes segélyeken kívül a napi élelmiszerutalványokat is, mint rendkívüli segélyt a munkaidő tartamára. Azokkal szemben, akik a munkát indokolatlanul megtagadták, a főváros kénytelen szigorúan alkalmazni a megtorlást és bevonja a segélyekre jogosító inségköny- vecskéket. Utolsó figyelmeztetésül most küldik szét a polgármester véghatározatát, amely közli, hogy a renitensektől megvonja a segélyezést. A fővárosban 50 ezer községéire szoruló család van nyilvántartva, ezek közül mintegy 8 ezer családról állapították meg, hogy nem munkaképesek, tehát 44 ezer munkabíró családfő foglalkoztatásáról kell gondoskodni. — A végleges munkaprogram összeállításán most dolgozik a II. műszaki ügyosztály. Az az elgondolás, hogy az inségmunkások i/3-ad részét a kertészet, 1/3-ad részét a kerületi mérnöki hivatalok és 1/3-ad részét a műszaki ügyosztályok fogják megfelelő módon foglalkoztatni. A tavasszal állandóan négyezer inségmunkás fog dolgozni. A belügyminisztériumban már hetek óta tárgyalják a vidéki városok inségenyhítö tevékenységeinek költségvetését. A folyamatban lévő tárgyalások során ■— amint erről jő forrásból értesülünk — a vidéki városok is felfigyelnek a fővárosban életbeléptetett módszerre. Valószínű tehát, hogy a főváros példáját vidéken is követni fogják. Nem hajlandó a kispesti íeSepeí megvűsáwolmi a főváros Irányadó szempont eiz9 hogy a fővárosnak súlyos terhet felent a meglevő kisS&fctZsos hérházafc fenntartása is Nagymagyarország egyik legkimagaslóbb gazdasági szakembere és fináncpolitikusa: néhai Wekerle Sándor pénzügyminiszter nagyvonalú elgondolása valósította meg az európai hírű kispesti munkástelepet, amelynek létesítésével megoldást nyert a székesfővárosban és a környéken dolgozó állami alkalmazottak lakásviszonyainak 1 kérdése. Annakidején 60 millió koronát igényeltek az építési költségek, amelyeket a pénzügyi kormány nem tekintett sohasem jövedelmező befektetésnek. A lakbéreket szociális érzékkel alacsonyra szabták, úgyhogy a befektetett tökének évente mindössze másfél százaléka térül meg. Kispest város vezetősége bőrében és általában a környék községeinek vezetőségeiben majdnem pozitív bizonyosságot tulajdonítanak annak a hírnek, hogy a pénzügyi kormány a Wekerle-telep értékesítésével foglalkozik. Rendkívüli nagy adminisztrációt igényel a telep fenntartása és mert pénzügyi szempontból sem jelent komoly hozadé- kot a lakótelep fölötti impérium, bizonyosra veszik a környéken, hogy a főváros nem [fog elzárkózni az állami lakótelep átvételétől. Az érdekesen hangzó kombinációkról kérdést intéztünk illetékes helyen ahol a kővetkező felvilágosítást kaptuk: — Meg kell állapítani, hogy a Wekerle-te- lepnek a főváros számára való felajánlása nem történt meg és ebben a tárgyban semmiféle tanácskozás nem folyt le a pénzügyminisztérium és a főváros között. Nincsen tudomásunk arról, hogy a Wekerle-telep fenntartása milyen s mekkora feladatot ró az állami szervekre és nincsen áttekintésünk affelől sem, hogy a békebeli 60 millió befektetést ma mennyire értékeli az állam. A fővárosnak nem áll érdekében, hogy a határain túl fekvő egyébként igen mintaszerűen karbantartott lakótelepet átvegye és^ ezzel bővítse szociális jellegű bérházainak számát. Éppen elég feladatot jelent a főváros szamára a kis'lakásos bérházak, a városszéli telep és egyéb szükséglakások fenntartása, tehát abban az esetben, ha valóban felajánlanák a Wekerle-telepet, a főváros kénytelen volna a legmerevebb elutasítás álláspontjára helyez- 1 kedni. Nem a jövedelmezőség alacsony volta, hanem az a meggondolás vezetné a fővárost erre az állás- foglalásra, hogy elsősorban a határain belül látja szükségesnek a szociális lakótelepek fenntartását és nem vállalkozik arra, hogy Kispesten birtokoljon olyan bérházcsoportokat, amelyek annakidején kimondottam kisjavadalma- zású állami alkalmazottak számára létesítettek. Ezzel a cáfolattal remélhetőleg megszűnik a pestkörnyéki városoknak az a feltevése, hogy a főváros hajlandó a Wekerle-telepet megvásárolni. Újból napir f • &<8 9 0 % eo keml az uj gyűlési ügyrend A főváros utolsó előtti közgyűlésén váratlanul levették a napirendről az új közgyűlési ügyrend tárgyalását. Az ügyrend életbeléptetése, illetve közgyűlési letárgyalása tehát egyelőre elmarad, mert a költségvetést tárgyaló ülések napirendjére a törvény szerint más ügyeket kitűzni nem szabad. A Fővárosi Hírlap munkatársa megkérdezte FARKAS ÁKOS DR. tanácsnokot, az elnöki ügyosztály vezetőjét: mikor kerülhet tárgyalás alá az új közgyűlési ügyrend? —- Nincs semmi akadálya annak — mondotta, — hogy az új ügyrend a költségvetés letárgyalása után, a legközelebbi közgyűlések egyikének napirendjére kerüljön. A közeli le- tárgyalásnak csak akkor lenne akadálya, ha a javaslatot a közgyűlés elutasította volna. Ez azonban nem történt meg, sőt még érdembeli tárgyalásra sem került a sor. Az új közgyűlési ügyrend, szemben a régivel, lényeges változtatásokat egyébként csak annyiban tartalmaz, amennyiben azt az 1934. XII. t.-c. intézkedései szükségessé tették. így például bizonyos fellebbezési ügyek a régi törvény szerint a törvényhatósági tanács hatáskörébe tartoztak. Most, hogy a törvényhatósági tanács megszűnt, ezt a hatáskört a közgyűlés örökölte, így azután a közgyűlésnek külön fellebbezési bizottságot kell alakítani, mert plenáris ülésen kisebb fellebbezési ügyekkel tölteni az időt nem lehet. A most kezdődő költségvetési vita lefolyását az ügyrend hiánya nem befolyásolja; a törvény intézkedik etekintetben, mert kimondja, hogy a tárgyalás csak 14 ülésnapon át tarthat. NEW-YORK KÁVÉHÁZBAN délután és este SOVINSZKY—KARNÖCZY muzsikál a BÁRBAN: Josephine Baker utánzatával Jeanne Lee. Alpár Gitta, Gaál Franciska, Rökk Marika parodizálásával Herendy harséi. Lucienne Boyer dalaival Márkus Mária Jávor—Gero—Goldmann—Horváth hangulatos zenéje. Tánc reggel öt óráig!
