Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-07-04 / 27. szám

Huszonnegyedik, évfolyam "Budapest, 1934. július 4. 27. szám FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIS. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Sierkesifőeég és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon : 13-7-15 — Postacsekk s 40.424 PSciScpciCil tol i síitusrcitűciÉs, anielu a scgeiiogaliiiazöK csifélfestfesével a tanács- iegnzöK és a főjegyzőn szamai Kívánja szaporítani á harmadik alpolgármesteri állás visszaállítása Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .....................24 PENGŐ FÉ LÉVRE................................12 PENGŐ EGY ES SZÁM ARA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavil!on©kb;ssi A harmadik aMftxstiF Tulajdonképen nem is egyedül a harmadik al­polgármesteri állásiból akarunk mi itt beszélni, ha­nem a főváros adminisztrációjának bizonyos, elkerülhetetlen reorganizálásáról. Minthogy azon­ban ennek a reorganizálásnak szinte középpontjá­ban áll a harmadik alpolgármesteri állás vissza­állítása, az egész szervezési reform-komplexumot így kezdik nevezni. A sajtóban több helyen láttuk már azt a lehetetlen és méltatlan beállítást, mintha a kiváló Lamotte Károlyt kellene kártalanítani a harmadik alpolgármesteri állással; de éppen azért, mert nem erről van szó, beszélünk mi a kérdésről. Ha majd a harmadik alpolgármesteri stallumot visszaállítják és a törvényhatóság bizalma azt Lomot te Károllyal fogja betölteni, őszinte öröm­mel fogadjuk ezt az elhatározást, mert ennek a ki­váló főtisztviselőnek méltó megbecsülése közérdek. De tiltakozni kellene, — és ezt Lamotte Károly tenné rneg először — ha csak azért kreálnának új állást, hogy azt vele töltsék be. Éppen ezért beszéljünk hát arról, hogy miért van szükség újból a harmadik alpolgármesterre és miért van rá sürgősen, legkésőbb az ősszel szük­ség? A válasz igen rövid és egyszerű: azért, mert mindig szükség volt rá, mert nem lett volna sza­bad ezt az állást egy évtizeden át szüneteltetni. Hiszen 1920-ban még Buzáth Jánost választották meg harmadik alpolgármesternek, 1928-ban pedig már Petrovácz Gyula a törvényhatósági bizottság- közgyűlésében sürgette a harmadik alpolgármesteri állás visszaállítását. A megszüntetés értelmetlenségét egy perc alatt meg lehet világítani, ha elmondjuk, hogy született meg ez az állás annakidején. Az 1873-iki fővárosi törvénnyel már az első negyed­évben elégedetlen volt mindenki. Mégis megért sántán, bénán, tiidővésszel, szívbajjal, podagrával és aszthmával vagy hatvan esztendőt. A hatvan esztendő kormányai mindig ígérték a reformot, de nem csinálták meg. Végre Bárczy István polgármester 1911-ben a tőle megszokott nyíltsággal bátran ki­mondta: ha nem csináltok nekünk törvényrevi- ziót, majd megcsinálom én a közigazgatási szerve­zet reformját. Ma már senki sem mond ellent, ha azt mondják, korszakalkotó munkát végzett. Ekkor lett ügyosztály a mérnöki hivatalból, ekkor szüle­tett meg a „kistanács“, ekkor létesült a szociál­politikai és közművelődési, a vízvezetéki és világí­tási, az elnöki stb. ügyosztály. De a reformnak, amelyet 1911 július 5-én nagy lelkesedéssel tett magáévá a közgyűlés, sarkpontja a harmadik al­polgármesteri (alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnoki) állás megszervezése és Bódy Tivadar tanácsnoknak harmadik alpolgár­mesterré történt megválasztása volt. Bárczy 1st ván akkor megtámadhatatlan argumentumként azt magyarázta, hogy egy háromszázezer lakost szám­láló város szükségleteinek kielégítésére hivatott közigazgatási szervezet nem felelhet meg a kilenc- százezer lakost számláló nagyváros igényeinek. Ezt 1911-ben mondta és állította Bárczy István és mi, ma 1934-ben azt kérdezzük, elég lehet-e az a köz- igazgatási szervezet egy milliós világvárosnak, amely a háromszázezer lakosú Budapestet elköz igazgatta? Ellenőrizni tudja-e a közigazgatás irgal­matlanul nagy gépezetét az a két alpolgármester, akiknek számát már negyedszázaddal ezelőtt fel­emelték. Vagy bölcs takarékosság-e az, amely nem gondoskodik a kellő ellenőrzésről, amely tizenöt ügyosztály és rövidesen tizennégy elöljáróság mun­kájának revízióját két alpolgái'mester kezében akarja hagyni? Ma már senki, valószínűleg maga a belügy­miniszter sem vitatja, hogy a harmadik alpolgár­mesteri állás visszaállítása nagyon sürgős. Argu­mentum csak egy van ,do az is csak a rövid ha­lasztásra. Az, hogy felszínes emberek, akik han­gulatkeltéssel szeretnek politikai sikereket elérni, azt fogják mondani: ime a szanálás, amely új mél­tóság kreálásával kezdődik. A szanálás azonban olyan mesteri kezekben van, hogy ezek a kezek hamarosan meg fogják mutatni, hol takarítják meg a harmadik alpolgármesteri állásra szükséges összeget. A szanáló főpolgármester azonkívül olyan kemény ember, aki nyíltan meg fogja mondani, ha rá kerül a sor, hogy huszonkilenc közigazgatási szervet és a fővárosnak nagyszámú, hatalmas üzemeit két alpolgármester — legyenek azok a leg­kiválóbb szakemberek — nem tudja kellőképen szemmel tartani. Az utóbbi időben több és nagyfontosságú tanács­kozás ment végbe egyrészt Keresztcs-Fischer Ferenc belügyminiszter és Borvendég Ferenc fő­polgármester, másrészt az autonómia vezetői, va­lamint a belügyminiszter és a főpolgármester között. A tárgyalásokban részivel i egyik személyiség a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt nagyfontosságú közléseket tett elsősorban a státuszrendezés végrehajtásáról Informátorunk szerint a státuszrendezés alapelveinél figyelembevettők azt a körülményt, hogy a fogalmazói szakban körülbelül egy évtized óta a legrosszabbak az előléptetési viszonyok. Vannak negyvennyolcéves fogalmazók és harminc- nyolcéves családos scgédfogelmazók, akik 20—25 esztendeje szolgálnak a fővárosnál. Ezek nagy- részének a mai viszonyok kevés reményük van arra, hogy előléphessenek. Egészen más a helyzet a mérnöki képesítéssel bírók sorában. A műszaki szakban ugyanis az előléptetéseket köny- nyebben végrehajtják és így a közigazgatási fogalmazók a műszakiakkal szemben hátrányban vannak. Kétségtelen azonban — mondotta informátorunk, — hogy a magasabb állások szaporítása, pénzügyi meg­takarítások nélkül, a közönség körében visszatet­A harmadik alpolgármesteri állás szervezésé­ről szóló információink, amelyeket föntebb köz­lünk, teljes összhangban vannak a Fővárosi Hírlap mai vezércikkének állásfoglalásával. Az autonómia körében a legélénkebben él az a meggyőződés, hogy — a fővárosnak tizenöt ügyosztálya lévén, az elöl­járóságok száma viszont rövidesen tizennégyre emelkedik, — merő képtelenség, hogy ennek a huszonkilenc közigazgatási szervnek, de meg az üzemek­nek is a felügyeleti hatáskörét a két alpol­gármester ellátni tudja. Az alpolgármesternek működése a mai túlter­heltség mellett szinte az akták felülbírálatában, tanulmányozásában és aláírásában merül ki. Ez az oka annak, hogy a két alpolgármester szinte éjjel nappal dolgozott, illetve dolgozik hivatalában. A tulajdonképeni igazgatási munkát, az irányítást szinte emberfeletti szellemi és testi megerőltetéssel tudják csak ellátni a kurrens ügyek nagyszáma miatt. Ha valaha szüksége volt harmadik a.lpolgár mesterre a fővárosnak, úgy ez most elementáris erő vei bekövetkezett, amikor ugyanis a főváros közigazgatásának teljes átorganizá- lásáról van szó. Már a szerdai alpolgármesteri választás előtt inter­veniált a belügyminiszternél, mint a főpolgár­mesternél az autonómia több vezető-egyénisége; de mindkét helyen egyelőre azt a feleletet kapták, hogy a szanálást nem lehet megkezdeni azzal, hogy új magas állást kreáljanak. A tanácskozások során azonban tisztázódott több, e problémával összefüggő kérdés és megegyezés történt abban, hogyha az auto­nómia más téren megtakarítást tud elérni, akkor a státusrendezés végrehajtásánál a meg­oldásnak nem lesz akadálya. Alátámasztja ennek a tervnek a megvalósítását az a körülmény, hogy az 1930. évi fővárosi törvény kifejezetten utal a harmadik alpolgármesteri állás szükségessé­gére szést keltene. Ezért merült fel a tárgyalások során az a gondolat, hogy a segédfogalmazók létszámát az új státusren­dezésben csökkenteni kell és ezzel szaporít­ható a főjegyzők és tanácsjegyzők száma. Ennek a megoldásnak kapcsán a jó adminisztráció érdekében megvan a lehetőség a harmadik alpolgármes­teri állás létesítésére is. Arról is tájékoztatott bennünket informátorunk, hogy a belügyminiszter és a főpolgármester részé­ről megvan a hajlandóság arra, hogy a stálnsrende- zés kapcsán megoldják a harmadik alpolgármester kérdéséi, amire nézve a főpolgármester a belügymi­nisztertől a felhatalmazást állítólag már megkapta. Egyidejűleg a Fővárosi Hírlap információt ka­pott a státuszrendezés előmunkálatairól. Közölték vélünk, hogy az elnöki ügyosztályban az erre vonatkozó előmunkálatok elkészültek, de a végleges tervek megszerkesztése még körül­belül háromhónapi időt vesz igénybe. így remény van arra, hogy úg-y a státusrendezés, mint a har­madik alpolgármesteri állás megszervezése legkésőbb október havában a belügyminiszter elé kerül. és gondoskodik, hogy ez a pozició szervesen illesz­kedjen be a fővárosi adminisztrációba. A szanálás munkája amúgy is túlzottan nagy feladatot ró a városházi vezetőségre, amelynek tag­jai felelősségük megoszlása érdekében a legnagyobb örömmel látnák az állás betöltését. Hogy ez az alta­lános óhaj mennyiben válik valósággá, arra a kö­vetkező illetékes helyről származó hiteles információ számol be: — Az 1930. évi XVIII. törvénycikk — mondot­ták a Fővárosi Hírlap-nak — valóban megszerve­zett állásnak minősíti a harmadik alpolgármestersé- get, annak esetleges betöltése körül azonban éles elvi harcokra van kilátás. Emlékezetes, hogy a törvény parlamenti tárgyalása idején ügy a kep- viselőházban, mint a felsőházban helyet foglaló műszaki szakemberek állandóan sürgették a mérnök-alpolgármesteri állás megszervezését, a Mérnökegylet és a Hatósági Mérnökök Szövetsége pedig a memorandumok tömegével mutatták ki, hogy a fővárosnál feltétlenül megokolt egy ilyen vezető műszaki állás létesítése. Scitovszky Béla bel­ügyminiszter annakidején kénytelen volt meghajolni a tárgyilagos érvelések előtt és így történt, hogy a törvény szövegében — ha nem is a műszaki képzett­ségű főtisztviselők teljes megelégedettségére, de részben mégis honorálták a kívánságot. A törvény szerint ugyanis a székesfőváros harmadik alpolgármesteri állását különleges szakképzettségű pályázókkal is he lehet tölteni. Ez azt jelenti, hogy a főváros elismerten kiváló mérnök-főtisztviselői is megpályázzák majd ezt az állást és az elvi viták, az érdekképviseletek harcias felvonulásai ismét előrevetik az árnyékukat. Ilyen körülmények között még hosszú tárgyalá­sok fogják megelőzni a harmadik alpolgármesteri állásra vonatkozó követeléseket és amint a fenti nyilatkozatból kiderül: minden közlés, amely az állás betöltésének terminusáról szól, nem fedi a tényleges helyzetet. A KarrnatiiK alpolgármesteri állás öeföitese Körül elvi Karcon várnaion

Next

/
Oldalképek
Tartalom