Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-10 / 45. szám
t5) j Ára 5000 kor. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926. november 10. 45. szám rbiigoi^miimiiiaBiiöysoyiQ8iiOiíiion8aiNO§saa»m5iioiBgamoiÍ30ijjai»giaiaisig3íiiBOHsai8ioy80»8iaigiEii88Diii£is: ELŐFIZETÉSI ÁDAK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Eélévre . . lO pengő (125.000 K) Állandóan : GAZDASÁGI ÉDTESÍTÖ Városi, poIiiiUcii és Icöszgasztla&ági í)eiilap Felelős szerkesztő: JSACZSÓ EMIT Megjelenne minden szerdán Szerkesztőség és leiadófjivaíal: Hudapest VI, Szív-ucca 18. szám Postaiak. csekkszámla 40.424 Telefonszám: Teréz 137—15 A végállomás felé közeledik a tisztújítás, hiszen szerdán már azoknak a tisztviselőknek választása kerül sorra, akiknek állásában keresve sem lehet többé politikát találni. Remélni kell, hogy elül mindaz az izgalom, amely a restauráció eddig lezajlott szakaszait körül vette. Nagyon szükséges ez, mert hosszú idő óta a főváros törvényhatósági bizottságának produktív tevékenységét kikapcsolta a tisztújítás, amely még egyszer — reméljük utoljára — erőteljesen felkavarta a politikai ellentéteket. Szerdán megválasztják a főjegyzőket és a tanácsjegyzőket, azután a következő szerdán már a kisebb tisztviselők választására kerül a sor. Szeptember 29-től november közepén tálig tart a tisztújítás, tehát csaknem teljes két hónapot vesz igénybe. Ennyi vesztegetni való ideje annak a Budapestnek, amely új életre, rekonstrukcióra, mulasztások pótlására, a leromlottság kiküszöbölésére vár, aligha van. Az izgalmak javarésze elmúlott fejünk fölül és így hinni kell azt, hogy szerdán már, miközben a választás folyik, nyugodt megfontolással intézik tovább a közgyűlési teremben Budapest ügyeit, így is másfél hónap telt el a legtökéletesebb tétlenségben és boldogan kell köszönteni, hogy szerdán, bár még a választások folyamatban lesznek, a rendes közgyűlési tárgyalások is megindulnak. Ha nem jutottunk is el még a végállomáshoz, 'na a kisebb tisztviselők soraiban még mindig a választás nyugtalansága uralkodik is, befejezettnek kell mondanunk a restauráció ama részét, amelynek mozgatója a politika lehet. Budapest székesfővárosnak ma már újból van polgármestere, alpolgármesterei, tanácsa és főtisztviselői. A küzdelem, amely ezeknek a felelősségteljes állásoknak betöltése körül lefolyt, komoly és méltóságteljes volt. Szebbnek, okosabbnak, célravezetőbbnek tartottuk volna, ha küzdelem és az erők megfeszítése nélkül lehetett volna a választást elintézni, ha a politikai vezérek, akik a városházán számos esetben adták tanujelét higgadt bölcseségiiknek, leülhettek volna a zöldasztal mellé és megegyezhettek volna a választás kérdésében. Olyan érzelmi momentumok játszottak azonban közre, a közvélemény előtt hónapok hosszú sora alatt annyira lekötötték magukat a harc, a küzdelem, a végső leszámolás gondolata mellé, hogy a békés megegyezés lehetetlenné vált. Előre tudni kellett tehát, hogy a harcban győzők és legyőzőitek lesznek. Meg kell állapítani, hogy úgy a győzők, mint a legyőzőitek úgy viselkedtek és úgy viselkednek, ahogy azt Budapest érdekei megkövetelik. A győzők nem kérkednek, a legyőzőitek nem szégyenkeznek. Harc volt, becsületes, tiszta fegyverekkel: nincs tehát akadálya annak, hogy a küzdő felek az eredmény létrejötte után a méltó ellenfélnek baráti kezet nyújtsanak. Nincs semmi akadálya annak, hogy a választások lezajlása után az a harmonikus együttműködés, mely a törvényhatósági bizottság pártjai között már eddig is kialakult, még szebbé, még tökéletesebbé, még gyümölcsözőbbé érjen. A fővárosnak- ma olyan tanácsa van, amely mindenkinek bizalmát megérdemli. Erre a tanácsra többé nem lehet azt mondani, hogy egy párt ültette őket a városkormányzás élére. Törvényes, alkotmányos formák között a többségi elv tiszta érvényesülésével kerültek magas pozíciójukba azok a férfiak, akik Budapestet kormányozni hivatottak. Még ennél is nagyobb garancia azonban Budapest népe számára az, hogy ezeknek a férfiaknak egyénisége, jelleme, múltja, munkássága messze távol fog állni minden politikai vonatkozástól. Határozott és kötelező ígéreteket kaptunk Budapest újonnan megválasztott főtisztviselőitől és tanácsától, hogy a legteljesebb mértékben távol akarják tartani magukat minden párpolitikától és minden erejükkel, minden akaratukkal Budapest egész lakosságát kívánják szolgálni. A tanács, amely száműzi a pártpolitikát, a közgyűlés, amelynek pártjai békés együttműködésben kívánnak dolgozni, megérdemlik Budapest lakosságának teljes bizalmát, mert csak ilyen eszközökkel töltheti be mind a két fórum nemes és nagy hivatását. Eljutottunk tehát megint ahhoz a ponthoz, ahol nincs többé akadálya a törvényhatósági bizottság alkotó munkájának. Nemcsak eljutottunk idáig, de messzebbre jutottunk, mint ahol voltunk, mert a tisztújítás előtt állandó ütközőpontként szerepelt a polgármesterkérdés, a tanács kérdése, amelyet a pártok csak kikapcsoltak, de el nem ejtettek. Ma ezen a kemény akadályon túl vagyunk, ez a kérdés többé nem lehet gyúlékony anyaga a törvényhatósági bizottság tárgyalásainak. Kezdődjék meg tehát a munka, kezdődjék meg annyival is inkább, mert óriási feladatok állanak a törvényhatósági bizottság előtt. Amit az 1925 májusában megválasztott közMindenki abban a Íriszemben volt, hogy a tanácsnokválasztás nyugodt lefolyású lesz, mert hiszen a pártok az eddig való választásokon eléggé meg- küzdöttek elveikért. Senki sem- gondolt arra, hogy hadjárat induljon meg a régi tanács egyes tagjainak kibuktatására. Ez annál inkább valószínűtlen volt, mert hiszen a baloldal számtalan nyilakozatban hirdette, hogy bosszúáilás őket senkivel szemben sem vezeti. Mégis az történt, hogy egyes favorizált személyek kedvéért olyan régi tanácsnokokat akartak kihagyni, akik a blokknak ezt az állásfoglalását igazán nem érdemelték meg. A blokklistáról ugyanis kimaradt Bérezel Jenő, Édes Endre, Purébl Győző és Lobmayer Jenő tanácsnokok neve. Purébl Győzővel és Lobmayer Jenővel szemben még fel tudták hozni saját párthíveik előtt azt az argumentumot, hogy ez a két tanácsnok a kurzus ideje alatt került be a tanácsba, bár senki sem tudta megtagadni tőlük azt az elismerést, hogy sohasem űztek párt- politikát, hanem becsületes, szorgalmas és tehetséges munkával látták el hatáskörüket. Semmiképpen sem tudták azonban megérteni a blokk tagjai az intézőbizottságnak azt az elhatározását, hogy két olyan kiváltságot, mint Bérezel Jenő és Édes Endre tanácsnokok, akik a főváros adminisztrációjában ma a legteljesebb mértékben nélkülözhetetlenek, szintén kihagyták a listáról. Hiába volt a magyarázkodás, hogy ennek a két tanácsnoknak a megválasztása amúgy is bizonyos, a blokk tagjaiban elementáris erővel tört ki a felháborodás a méltatlan intézkedés miatt. A négy kihagyott tanácsnok ne- lyére Vita Emil ny. tanácsnokot, Bucsánszky Bertalan dr., Gallina Frigyes és Szendy Károly főjegyzőket jelölték és mindent elkövettek, hogy ezeket, a különben nagyon érdemes tisztviselőket, be is hozzák. Meg kell állapítani, hogy nagyon súlyos percek játszódtak le, mert a négy blokklistáról kihagyott tanácsnok reményei a megválasztásra nagyon meginogtak. A blokk polgári tagjai közül azonban az utolsó pillanatban igen sokan feleszméltek és talán a pártfegyelem megsértésével, de a méltányosság követelő parancsára önként beírták, különösen Bérezel Jenő és Édes Endre nevét. Mialatt a blokk kebelében a legélesebb ellentétek ütötték fel fejüket, végbement a választás, amelynek feltétlenül kielégítő eredménye az, hogy a régi tanács tagjait végig megválasztották. így a főváros tanácsának kilenc jogi képzettségű tagja lett: Csupor József, Bérezel Jenő, Édes Endre, Vájná Ede, Lobmayer Jenő, Purébl Győző, Liber Endre, Borvendég Ferenc és Némethy Béla. Egyetlen tanácsnok bukott ki a régiek közül, Barczen Gyula, a városépítési ügyosztály vezetője, aki, miután csak egyetlen szolgálati éve van hátra, az összes pártok elejtették. A két műszaki tanácsnoki állásra ilyenformán Kabdebó Gyula és Soity Lajos műszaki főtanácsosokat választották meg. Kerületi elöljáró lett Hamvasy István helyettes elöljáró, árvaszéki elnök- helyettesek: Kovács Jenő dr. és Wurmb Elemér, gyűlés eddig végzett, az csak bevezetése, praelu- diuma lehet annak az alkotó tevékenységnek, amely igaz valójában csak most bontakozik ki. A közgyűlés eddig is takarított már el romokat, eddig is ásott fundamentumokat, de a nagy építkezésnek, a termelő munkának most kell elkövetkeznie. Nem szabad akadályokat ismerni. Legyenek ezek az akadályok akár tárgyiak, akár érzelmiek, valamennyit ki kell küszöbölni. A lelkeket ne irritálja tovább a múlt emlékezete, az akarásokat ne bénítsa meg, hogy ellenkező világnézetű pártok állanak egymással szemben: jövőbenéző szemmel, munkára bontott karral álljon mindenki posztjára, hogy a közgyűlés be tudja váltani mindazt az ígéretet, amelyet Budapest népének tett és megfeleljen mindannak a követelésnek, amelyet az idők állítanak eléje. tisztifőügyészhelyettes: Inna Béla és tisztiíőorvos- helyettes: dr. Demkó Béla tisztiorvos. A régi tanács megválasztása feltétlenül megnyugvást és megelégedettséget fog kelteni, mert hiszen ezek a főtisztviselők számtalanszor súlyos próbáját adták tehetségüknek, munkakészségüknek és pártatlanságuknak. Akik a tanács tagjai között újak, azok csak komoly nyereségei lehetnek Budapest adminisztrációja eme vezető testületének. Hatalmas nyereség Lamotte Károly tanácsnok-főjegyző mellett, akit már a múlt közgyűlésen választottak meg, Némethy Béla, aki már hónapok óta, mint behelyettesített tanácsnok, közmegelégedésre működött. Régi tartozását rótta le a székesfőváros közgyűlése akkor, amikor tanácsnokká választotta meg Kabdebó Gyulát, aki azonban hétfőn este hirtelen ef- húnyt. Üj tagja még a tanácsnak, de régi kitűnő munkása a fővárosnak, Soity Lajos tanácsnok, aki a kiváló Fock Ede tanácsnoknak volt hosszú időn át első munkatársa. A kijelölő választmány ülése Ezután még két választási nap van hátra. November 10-én 12 I. osztályú főjegyzőt, 20 II. osztályú főjegyzőt, 29 I. osztályú tanácsjegyzőt, 29 lí. osztályú tanács jegyzőt, 8 árvaszéki ülnököt, 7 tisztiügyészt és 21 kerületi orvost, valószínűleg a következő szerdán pedig az árvaszéki jegyzőket, tiszti- alügyészeket és a tíz kerületi városbírót választják meg. A szerdai választás valószínűleg most már csendben folyik le. Erre vall az is, hogy a kijelölőválasztmányi ülés is teljes egyetértésben ment végbe. A főjegyzői és a jegyzői állásokra mindenkit jelöltek, kivéve Hamvasy Istvánt, aki közben elöljáró és Véssey Edét, aki közben gázgyári igazgató lett. A jelölés rangsor szerint történt, de első helyre sorolták az _ összes városházi pártok előtt népszerű Wirnhadi Ágoston nyugalmazott főjegyzőt és Beke Hugó tanácsi fogalmazót. A második helyen jelöltek között szerepel dr. Günther Tivadar fogalmazó, aki jelenleg a főpolgármesteri hivatalban teljesít kiválóan eredményes szolgálatot, továbbá Kabdebó Miklós árvaszéki főjegyző és Mártonffy Márius ny. tanácsjegyző. Az idegen pályázók között vannak: Bordán Oktáv njmg. karánsebesi polgármester, dr. Dezsőffy Jmrenc szentendrei aljegyző, dr. Hubert Kamilló külügyminiszteri sajtóelőadó, vitéz Kqposy Miklós dr, miniszteri segédtitkár, dr. Kiss Jenő pest- hidegkuti községi aljegyző, dr. Krizsán Livius rendőrsegédtiszt, dr. Molnos-Kovács Béla nyug. miniszteri titkár, dr. Pasek Viktor ítélőtáblái tanácsjegyző, dr. Tímár Miklós ügyvéd és Schweiz Ernő közélelmezési nyug. tisztviselő. A nyolc árvaszéki ülnöki állásra első helyen jelölték az ezidőszerinti árvaszéki ülnököket, második helyre az árvaszéki főjegyzők és jegyzők közül a rangsor szerint idősebbeket, végül a harmadik helyen a rangsor szerint következő öt árvaszéki fogalmazót. A nyugdíjasok közül jelölték: dr. Zoltán Menyhért nyug. árvaszéki ülnököt, dr. Tímár József statisztikai tisztviselőt és -dr. Tímár Miklós ügyvédet. A pályázók közül itt Mariam Zoltánt hagyták ki. A hét tisztiügyészi állásra jelölték: első helyen az Befejezéséhez közeledik a restauráció A szerdai közgyűlés nyugodt lefolyásúnak ígérkezik
