Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-04 / 36. szám

3

Budapest, 1918. szeptember 4.

petrezselyem, cékla, kukorica és para d i c s o m-s o r o k foglalják el bő változatosságban.

A telepet szintén katonák őrzik és csakis igazolvánnyal szabad belépni. Székely igazgató, ki készségesen kalauzol a jól gondozott parcellák között, elmondja, hogy mennyi munka és fáradtság volt az elhanyagolt, homokos földből a virágzó kertet elővarázsolni. Az A) és B) parcellákra osztott, kis táblákkal ellátott parcellák r i c i n u s z ü l t e t v é n y- nyel vauinak szegélyezve, melynek meg- száritott magját évről-évre igen jó áron eladják a gyógyszertáraknak. Helyenként látunk c i r o k- és k ende r-ii 11 e t v é n y t is.

A telepen serényen folyt a munka. Ingujjas férfiak, jól öltözött nők 'és gyermekek -gyomláltak, hordAmikor a már meg is bukott uj villamos rend ellen nem a legtiszteletteljesebben nyilatkozott a budapesti közönség az újítást kigondoló hatóság ellen, aligha gondolhattunk még arra, hogy a Közúti megváltási ügyének aj fázisához jutottunk el. Pedig szóról-szóra ez történt és történt még az, hogy Szterényi József báró, kereskedelmi miniszter a „hátul föl, elől le“-ankéten készségesen felajánlotta közvetítését a megváltás ügyében. Városházi körökben úgy tudják, hogy már legközelebb meg fognak történni ebben a tekintetben a kezdeményező lépések, ha ugyan a kereskedelmi miniszternek az egységes jegyrendszer behozatalára vonatkozó és a városházára szombaton érkezett leirata máris nem tekinthető annak.

A júniusban megszakadt és igen rövid tartamú tárgyalások alkalmával olyan volt a helyzet, hogy a viszonyokkal ismerősek, a néhány beavatott egészen reménytelennek tekintette a kibontakozást. Most azonban újra lábrakapott az optimizmus és erőteljesen hangoztatják a megoldást, remélik, hogy a Közúti kívánsága és a főváros ajánlata között a különbség mindössze két százalékra* tehető, amit azonban, ha az ember egy kicsit gondolkozik, igen jelentős ösz- szegnek lehet mondani.

Annál is inkább kívánatosnak tetszik a milányos megoldás, mert a két fél között ma igen elmérgesedett a helyzet. A főváros kimondta, hogy magánvállalatnak nem ad tarifaemelést, a Közúti viszont azt hangoztatja, hogy őt a felemelt közlekedési adó beszedésére csak országos törvénnyel lehet kötelezni.

Az ankét pikantériája.

A múlt hétfőn a kereskedelmi minisztériumban Szterényi báró miniszter elnöklésével tartott közlekedési ankétnek voltak igen fontos pikantériái, amelyeket ma különféleképpen kommentálnak.

Amikor Szterényi báró az egységes tarifáról beszélt, felszólalt többek között Sándor Pál, a Közúti vezérigazgatója is és amikor az egységes tarifa kérdéséről szólott, kijelentette, hogj^ a Közúti igen helyesnek tartja a felemelt, egységes tarifa behozatalát.

Nagy érdeklődéssel várták ekkor, hogy mit szól ehhez Bódy polgármester. A polgármester azonban inkább közbeszólás, mint felszólalás alakjában csak annyit mondott:

— Tarifaemeléshez a főváros semmi körülmények között sem fog hozzájárulni.

Ekkor történt azután, hogy Szterényi báró szóba hozta a Közúti megváltásának kérdését. Többé nem tarifarevizióról és tarifaemelésről beszélt, hanem nevén nevezte a gyermeket: a megváltás t. Felajánlotta szolgálatait, hogy a kérdést az ő közvetítésével talán sikerülni fog megoldani.

Erre felállt Sándor Pál és rendkívül udvariasan igy szólt:

— Őexcellenciája szives közbenjárását a Közúti nevében köszönettel elfogadom.

Ekkor következett a legnagyobb pikantéria: Bódy polgármester szótlanul ült tovább a helyén. A miniszter ajánlatára nem volt felelete.

Hogy a polgármesternek ez a cselekedete mit jelentett, arról lehetne ma kombinációkat Írni, de a közeli napok fogják csak megmutatni, hogy mit akart hallgatásával kifejezni.

ták a vizet a kert közepén álló kutból. Sok helyeni már szedik a salátát, hagymát, burgonyát s teli kosarakkal indulnak, a város felé.

A polgármester, mint a Városi Villamos elnöke, támogatásul a 30 filléres összes vonalakra szóló villamosjegyet 8 fillérért bocsájtja a kertészkedő tanárok rendelkezésére. V á r o s y Gyula tanácsnok, ki nemrégiben meglátogatta a kertet, szintén örömét fejezte ki a látottak felett és minden lehető támogatást megad a tanítók kertjének. A telek vezetősége különben most jár el a Közélelmezési Hivatalnál, hogy a termésük ne essék beszámításba a jegyrendszer alapján kapott fejadagba s erre igazolványt kérnek a hatóságokkal szemben. Megérdemlik ezt a kis többletet, mert megdolgoztak érte alaposan.

V. L.

A Városival kész a megegyezés.

Amily nehéz a helyzet a Közúti és a főváros között, olyan egyszerű a megoldása a Városi megváltásának. A Városinál a főváros lévén a főrészvényes, ennél a tranzakciónál pénzre sincs szükség. Értesülésünk szerint a Városival már kész is a megegyezés és hir szerint a Városi megváltásának kérdését a közgyűlés már októberben le akarja tárgyalni. A fővárosnak a Városival létrejött megegyezése az, hogy a főváros a koncesszió lejártáig 7.70 százalékot, szóval részvényenkint 15 korona 40 fillért, az élvezet- jegy tulajdonosoknak pedig 5 korona 40 fillért fizet.

Mit mond a Közúti fellebbezése?

A főváros álláspontját a Közúti megváltása kérdésében több ízben kifejtette a nyilvánosság előtt Bódy polgármester. A Közúti azonban egyetlen egyszer sem szólalt meg. A julius 17-ikén tartott közgyűlésnek, amely a közlekedési adó felemelését határozta el, ezt a határozatát a Közúti augusztus hónapban megfellebbezte. Ez a fellebbezés rendkívül sok érdekes adatot és érvet tartalmaz, amely élénk világot vet a főváros és a Közúti harcára. A Fővárosi Hírlap hozzájutott a Közúti fellebbezésének teljes szövegéhez és abból veszi ki a következő érdekes részleteket:

A Közúti kára.

A Közúti felfogása a fellebbezés szerint az, hogy a közlekedési adó behozatala a székesfővárossal 1895-ben kötött területhasználati szerződésben megállapított díjtételek módosítását és ennek folytán a szerződés egyoldalú megszegését jelenti. Már az 1918. évi január 1-én életbeléptetett 2 filléres adó is hátrányosan befolyásolta a szakaszjegyek számát, amennyiben az

1917. évi 10.9 százalékos emelkedéssel szemben

1918. első felében csak 5.1 százalék az emelkedés, vagyis a természetes fejlődés a felére csökkent, holott ugyanezen idő alatt a közlekedési adó alól mentes jegyek közül a 20 filléres útvonalra érvényes jegyek együttvéve 17.6 százalékkal, a 24 filléres jegyek 27.7 százalékkal és a 30 filléres jegyek 23.9 százalékkal emelkedtek. Ilyen csökkenést idézett elő a 2 filléres adó, inig a mostani emelés a menetjegyeket 66, illetve 50 százalékkal, a bérletjegyeket pedig 25 százalékkal akarja megdrágítani.

Mit fizet a Közúti a fővárosnak?

A területhasználati szerződésben — mondta a fellebbezés — gondoskodás történt arról, hogy a székesfőváros a részünkre adott engedélyért bőséges ellenértéket kapjon. Üzleti bruttó bevételeinkből 16 százalék részesedést fizetünk a fővárosnak, a pálya egész hosszában a kövezetét két méter szélességben fenntartjuk és egyéb szolgáltatásokon felül az üzlet után községi adóban is tetemes összeget fizetünk; végül biztosíttatott a székesfőváros részére az ingyenes h á r a m 1 á s i jog, ami egymagában százmillió koronát túlhaladó értéket képvisel.

A bevételekben való részesedés és

községi adóban 1917-ben 3,750,000 K-t

fizettünk a fővárosnak, amely címeken 1918. évre körülbelül 4,650,000 K-t fogunk fizetni, úgy hogy a már érvényben levő 2 filléres közlekedési adóval együtt 1918. évre mintegy 6,650,000 K-t

fog tőlünk kapni a székesfőváros minden befektetés, minden kockázat és minden munka nélkül, holott ugyanakkor nekünk üzleti tiszta h a s z n u n k százmillió koronás befektetés mellett alig lesz. A 8 és 10 filléres adó életbeléptetése esetén ez az arány még rosszabbá válna, úgy hogy túl a jd önképe n azért folytatnánk a közúti vasút ü z e- m é t. h o g y a széke s í ő v á rosnak 2D.—22 m i I- 1 i ó koroa évi bevétele le g y e n.

Kimutatja azután a fellebbezés, hogy a Közúti 1917. évi tiszta haszna 3,500,000 korona volt, a kiadások pedig a bevételeknek 87.7 százalékát tették. Az 1918-ra várható tiszta jövedelem 4,059,000 korona lenne, de ezt az eredményt még meg fogják rontani a panaszbizottságok által megállapított és folyamatban levő fizetési és bértöbbletek, a háborús pótlék megnövekedése, a szén árának és szállításának nagymérvű emelkedése és egyéb üzemi anyagok újabb megdrágulása.

A Közúti megváltásról.

Nagyon érdekes a fellebbezésnek a következő, a megváltás kérdését érintő részlete:

Fel kell hívnunk Nagyméltóságod figyelmét azon körülményre is, hogy a közlekedési adó felemelése a 1 k a I m as arra, hogy vállalatunk beváltása esetén a*részvényesek tízezreinek jogos érdekét vitássá tegye. A részvényeseknek ezt a jogos érdekét, amelyet a területhasználati szerződésre, annak a kormányhatóság által történt jóváhagyására, végre az engedélyokiratra alapított bizalommal joggal szilárdnak hihettek, nemcsak a jogos magánérdek, de a közhitei szempontjából sem szabad megsérteni. Mert ki fogja pénzét vasúti vállalatokba, illetve ilyen vállalatok papírjaiba f e k t e t n i, ha nincs biztosítva aziránt, hogy a közjogi jellegű okmányokban biztosított jogait és érdekeit az érdekelt szerződő fél egi'oldalu intézkedésekkel nem sértheti és nem károsíthatja?

A székesfővárossal a beváltás ügyében eddig folytatott előzetes tárgyalások során a főváros képviselői elismerték ugyan azt, hogy a háborús évek jövedelmi átlaga nem szolgálhat a beváltás alapjául, másrészt azonban azt az álláspontot képviselték, hogy a beváltás az 1907 1913. évek eredményei alapján történjék. Ezt az álláspontot természetesem nem fogadhatjuk el, mert nem lehet elzárni a vállalatunkat attól, hogy a beváltási járadék megállapításánál az 1913. év utáni évek rendes üzleti fejlődése az ö javára szolgáljon.

És ha a háborús évek ezt a folyamatot megszakították, akkor a normális gazdasági és jövedelmezőségi viszonyok beállta utáni megfelelő számú év üzleti eredményei kell, hogy a beváltás alapjául szolgáljanak. A járadék megállapításánál természetesen sem a jelenleg érvényben levő, sem az esetleg felemelt adónak r e árk k áros ered ményei rovás u n k ra nem fognak szol g á Ihat n i.

A Közúti nem szedi be a közlekedési adót.

Tiltakozik végül a fellebbezés az ellen, hogy a Közúti köteles lenne a közlekedési adót beszedni. A két filléres adónál csak a fővárosra való tekintetből vállalkozott erre a feladatra.

— Ezennel tisztelettel kijelentjük — Írja szó szerint a Közúti, — hogy a fölemelt adót beszedni nem fogjuk és a módosított szabályrendelet jóváhagyása esetén természetesen az eddigi adó beszedését is be fogjuk szüntetni. Nem módosítja ezen elhatározásunkat az a körülmény, hogy a módosított szabályrendelet a beszedendő adó 1 százalékéit juttatja a közúti vas- utaknak költségeik fedezésére. Mert eltekintve attól, hogy azon elvi álláspontunkat, hogy mi a közlekedési adót egyáltalán beszedni kötelesek nem vagyunk, ezúttal feltétlenül fenntartjuk és érvényesíteni fogjuk, rá kell mutatnunk arra is, hogy a legnagyobb fokú méltánytalanság a fővárosnak az a kívánsága, hogy mi az ő javára évi 17 millió koronát, vagyis a saját bevételünk 51.5 százalékéit kitevő összeget beszedjünk, nyilvántartsunk, kezeljünk, annak beszedését ellenőriztessük, a beszedésért és beszolgáltatásért a felelősséget viseljük és mindezt 170,000 koronányi nevetséges összegért, akkor, amikor a saját 33 millió koronányi bevételünk elérése, beszedése és kezelése céljából 100 millió komA főváros és a Közúti harca

Szterényi báró közvetítése — Megkezdődnek a tárgyalások a megváltásról ? — A közúti fellebbezése a közlekedési adó felemelése ellen