Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-02-03 / 5. szám

Budai Napló

1938. február 3,

A Via Aniica és a Nagyszombat-'utcai amfiteátrum

A rómaikorbeli emlékeknek a cárosrende- zésbe való beillesztéséről ezeket mondotta Ka- nyó mérnök:

— A hídfeljáró környékére kiirt pályázat tál kapcsolatban az Olgyay-fivérek felvették a pályázaton kivüleső területre is kiterjedően a Via Antica gondolatát. Ez a Nagyszoinbat-ut- eai nagy amfiteátrumtól kiindulva, a zsiratoá- ron haladna át Aquincumig és az út mentén helyeznék el azokat a római leleteket, amelyek alkalmasak volnának a 2000 éves múlt hangsú lyozására. A gondolatr.akidegenforgalmi és esztétikai szempontból igen nagy jelentősége van.

— A gondolatot a főváros is felkarolta, de csak a Filalorigát és Aquincum között kívánja azt megépíteni. Ezen a szakaszon a Szentendrei ut bevonásával a helyiérdekű vá gúnyait nyugati irányban tolnák el és így körülbelül 60 méta széles, parksávokkal tagolt útvonal létesülhetne, az utmentén pedig elhelyeznék a főváros rómaikorbeli emlékeit. E helyen sokkal inkább megvalósítható a Via An- iica gondolata, mint a zsiratoár környéken. ...» emeletes bérházak illúzióién te sorfala között.

— Az egész főváros érdeke, hogy ez aj művészi gondolat megvalósuljon és kihasználhassuk azt a propagandaerőt, amit régi kultúránk emlékei az idegenekre gyakorolnak.

— Még egy archeológiái szempont vetődött fel a városrendezéssel kapcsolatban. A főváros a múlt évben megkezdte a Nagyszombat-utcai Királydomb alatt rejtőző amfiteátrum feltárását. Az esős idők beálltáig feltárták a Szőlő- és Viador-utca sarkán az amfiteátrum főbejárata körüli részeket. Hátra var. még a nagyobb munka, a küzdőtér kiásása és az alapfalak többi részeinek feltárása. Körülbelül 70.000 köbméteres földmunka elvégzéséi TŐI van szó s akkor teljes szépségében ki fog bontakozni az elipszis-alaku amfiteátrum,

«melynek hosszabb tengelye 120 méter, a rövi- debb 107 méter. Megőrzése, illetve beillesztései a városképbe rendkívül fontos, hiszen ez Ma- gtjarqrszág legnagyobb rómaikori műemléke.

— Amikor az amfiteátrum környékének szabályozási terve elkészült még nem ismerték az amfiteátrum méreteit. így most az a veszély fenyeget, hogy az alapfálak keleti karéja a Pacsirtamező utca kiszélesítésének esetleg áldoztul esik. Okvetlenül szükséges, hogy \ az amfiteátrum többi részeinek kiszabaditápa 1 előtt, már ez év tavaszán a Pacsirtamező-utcai vonalában próbaásatások kezdődjenek az épít-\ meny keleti, határának megállapítására és ez les

alapon a szabályozási terv módosítására.- Helves lenne a Pacsirtamező utca zsiratoár felőli irányának meghosszabbítása, ahol az két ágra bontva, egyirányú forgalommal kerülné meg az amfiteátrumot, majd újra evyesitve, eredeti irányában futna be a Bécsi útba.

Csodálatos szép kép az, amit Kanyó mérnök a jövő Óbudájáról elénk tárt. Most csak a megvalósulásnak kell bekövetkeznie. Az Árnád-hid építését még ez évben megkezdik es ezzel megindul a városrész a fejlődés amaz utján amely több, mint félévszázadon át el volt zárva előle. Gerti Sándor}

“Growe“ a leeréglbb g|rjen”oKOWE Kalapot

— Alapítási év 1865

Uj református leánygimnázium Kelenföldön

A Budapest—kelenföldi református egy házközség azzal a gondolattal foglalkozik, hogj a mindinkább növekvő igények kielégítésért leánygimnáziumot állít fel Kelenföldön. As ott lakó református szülőknek is régi óhajtása ez, mert ezidőszerint gyermekeiknek igen nagy utat kell megtenniük, hogy az iskoláikba eljussanak. A legközelebbi két leánygimnázium is nagyon messze esik innen. Az egyik a Belvárosban a Veres Páfné utcai, a másik a Szent Imre herceg útján a Szent Margitról elnevezett, leánygimnázium. Az őszi és tavaszi esős, valamint a hideg, zimankós téli napokon aggódó gonddal eresztik útjukra gyermekeiket a szii- lök. *

A református egyházközségnek már megvan a telke is az új középiskolához: a Fehérvári út és Lenke út sarkán, csak a fővárosnak

és a kultuszkormánynak kellene kellő segítséget nyújtania, hogy a leánygimnázium minél előbb felépülhessen.

Az egyházközség addig is hajlandó a telek ' mellett, levő bérházában az első és második osztály számára megfelelő tantermeket és a tanításhoz szükséges egyéb helyiséget a gimnázium céljaira rendelkezésre bocsátani.

A kelenföldi leánygimnáziumot egyébként nemcsak a református szülők, hanem a többi | felekezetekhez tartozók is felkarolnák és így az | a tanulólétszám, amely egy új iskola felállítá- “ sát indokolttá teszi, feltétlenül kialakulna. Ily é körülmények között minden remény megvan e arra, hogy a kelenföldi leánygimnázium első és r második osztálya, egyelőre a református egy- s házközség bérházában, már a jövő tanévben $ megnyílik.

D Söröző és

R Éttere m

E ■

G

hegedűs gyula

I

o

F A

cigá ny zenekara m u z s i k á I

Régi budai tradíciók! Uj modern vezetés

P A c y> A ~ V.

ifj. Wagner Béla

3.

Telefon

Reiber József

vendéglős

152-494

jStMQÁr tiiió.islilái.Irigfi,tnOiirütUliijiimlísisiatniti. ny MÍKIÓS nüllW l| .

Sportuszoda és strandfürdő a Hegyvidéke

A budai hegyvidék napról-napra változik. Aki néhány évtized előtt járt arra, az ugyan nem Ismer az egykori néptelen, úItalian, ösállapotban

maradt vidékre, ahol ma már város vám, még pedig Budapest egyik legszebb és föképen legegészségesebb része. Persze: még sok mindem hiányzik, rengeteg a tennivaló, újabb évtizedre van szükség, amíg ebből a gyönyörű vidékből az lesz, amire a természet bőkezűsége predesztinálja, de a hegyvidék reménykedik, annál is inkább, mert ebben az évben feltétlenül megkezdi működését a XII. kerület uj elöljárósága, élén a kitűnő Czebe Jenő főjegyző-elöljáróval, akinek személye már maga is biztosítéka az új kerület közeli rohamos fejlődésének. Az elöljárósági palota építését kora tavasszal megkezdik és augusztusra — remélhető- I leg — az már beköltözhető is lesz. *

A Hegyvidéki Egyesület, karöltve az Orbán- hegyi Egyesülettel és egyéb társegyesületekkel uj szép és hasznos terv megvalósításán dolgozik, még pedig egytre növekvő kilátásokkal. Uszodát és strandfürdőt kivár, a Hegyvidék és ugylétszik, hogy ez a kívánsága már ebben az évben, .megvalósul. Nagy hiányt pótolna ezen a gyönyörű, nyaralásra alkalmas helyen a sportuszoda, annál is inkább, mert messze esik minden meglévő fürdőtől, már pedig mind egészségi, üdülési meg sport- szempontból elsőrendű érdeke az ottani lakosságnak, hogy uszodához és strandhoz jusson.

A hely kijelölésére eddig még nem történt döntés, de több alkalmas, minden tekintetben megfelelő olyan terület is .akad ott, ahol megvalósíthatják a szép tervet. Bizonyos, hogy rentábilis lesz az uj uszoda .és strandfürdő, hiszen oly

égetö szükség van rá, hogy látogatottsága egyetlen pillanatig sem lehet kétséges. Szendv polgármester annakidején megígérte, hogy készséggel támogatja az erre irányuló akciót és kijelentette, hogy a szükséges területet a főváros ingyen bocsátja rendelkezésre. A terv megvalósításán* támogatásába bekapcsolódott a Testnevelési Főiskola is, amelynek igazgatója, Szuka váthy Imre is teljes erővel dolgozik azon, hogy a budai fedett sportuszoda létnejöhesse,'n. A Testnevelési Főiskola! növendék lel, azonkívül a kőzetben levő egész sor iskola szempontjából is fontos volna az intézmény, nem is szólva általában a nagyközönség érdekeiről.

Ide járhatnának és mentesíthetnék az egyébként is erősen igénybevett egyetlen fedett uszodát a budai sport egy esti letek, az Attila, Márvány, Mészáros utca középiskoláinak, a cisztercita gimnáziumnak, a Horthy Miklós úti stb. budai középiskoláknak növendékei.

Budapest-Fiirdöváros nem képzelhető el a kiépített, modern kultúrájú hegyvidék nélkül. A fürdőváros elnevezés azonban kötelez: ha egyébre nem is, de arra mindenesetre, hogy — fürödni is lehessen. Minden remény megvan rá, hogy rövidesen ez is meglesz.

s

olty László kertépítő

II, Hadapród u 2 Telefon : 164-431

Kerttervezés, építés, karban* tartás — Díjmentes ajánlat Disznóölés

Irta: Kapcza Imre

Gyermekkoromban egy mátraaljai községben laktunk. Szüleim szegény, de takarékos emberek voltak. így sikerült nekik megtakaríto»tt pénzecskéjükből két kis malacot vásárolni. Amint apám mondotta. „Ezek lesznek a mi takarékpénztárunk”. Ez a két kis malac lett azután a család szeme- fénye, nekünk gyerekeknek pedig játszótársunk.

Lévén a disznó igen értelmes állat, hát biz őkelmék igen „elcserepesedtek”, amit máskép úgy is lehetne mondani, hogy elszemtelenedtek. Mert hát ott voltak mindenütt, »ahol nem kellett volna. Beosontak a konyhába, ott mindent fölforgattak, nekirontottak a cicának, amely szőrit felborzolva, farkát dühösen csapkodva fújt rájuk s néha bizony meg is pofozta őket Egyszer betol*odtak a tyúkólba is, ahol friss tojásokat találtak, melyeket rögtön fölfaltak. No, de azért aztán ki is kaptak édesanyámtól, *i büntetésből bezárta őket az ólukba és alaposan összeszídta. „Ilyen., »meg olyan malacai! Tojás kell nektek? Hát nem elég a jó finom szeszgyári moslék, meg az ámpadara, amit kaptok? No megálljaitok bestiák!” A két kis malac bűnbánóan röfögött az ólban, aztán elcsön- desedvén, lefeküdtek, egymásra hajtván fejüket.

Délutánonkint édesanyám az udvaron szerette elkölteni uzsonnáját, azt a „kis kávét”, amint mondani szokta. A malacok ilyenkor a lába elé telepedtek, s rendszerint nem hiába. Mindig kijárt nekik egy-egy kávéba, mártott zsemlye, kenyérdarabka, kis cukor, vagy egy kis tarkó-, meg fül- vakargafás, amiket hálás, apró röfögésekkel h011.0 ráltak. 1 ény, ami tény, édesanyám nagyon szerette és becézte kedves állatait: néha még mi gye rekek is kikaptunk, ha nagyon bosszantott* őket. Nem volt jó falat, amiben nem részesültek volna, így nőttek és gömbölyödtek a malac*, mindnyájunk örömére és mindnyájunk szeretteiében. Már- megközelitették a száz kilót s tekintélyes disznó- formát öltöttek.

Míg édesanyám szeretettel és aggódva nézte őket, mert érezte, hogy kedvencei számára nemsokára elkövetkezik az elkerülhetetlen vég, addig édesapám gyanús, szakértő szemekkel méregette a delikvenseket és melegen érdeklődött az iránt, jó! esznek-e még? Mert hát ameddig a disznó jól eszik, kár megölni. Hadd szaporodjék a zsírja.

Egy szép januári napon anyám megilletödve, mintha valami nagy bajt jelentene, — mondja apámnak:

— Fiam, a malacok nem esznek, csak az ólat rágják.

Egy könnycsepp is jelent meg egyidejűleg széni ecsticskin, de azt hamar letörölte köténye szélével.

— Hátha így van, — mondja apám — akkor beszélni fogok Bálikkal.

Batik bácsi épp olyan Kisgazda volt a faluban, mint a többi, azonban úgy kezelni, miská- rolni, szúrni és földolgozni a disznót senikise tudta, mint ö. Az egész környéken, széles határban híres erről. Azután meg olyan» véres és májas hurkákat, kolbászt, disznósajtot talán az egész országban sem tud senki összefabrikálni, mint ö. Megeheti azt a püspök is! Aminthogy »büszkén mutogat is Baitik bácsi egy levelet a kecskeméti öreg templom plébánosától (aki ugyan nem püspök, de még az lehet), amelyben megdicsért készítményeit és azt írja benne, ilyen finomat még életében nem evett. Hát ilyen híres ember a mi Batik bácsink! Hozzá ment el édesapám megtárgyalni a nagy eseményt. Estére azután kiadta a rendeletet, hogy holnapután ölünk. A hízókat kiereszteni nem szabad és többet enni se kapnak. Mert hát az nem úgy van a halálraítélt disznóknál, mint az embereknél, akiket agyonetetnek kivégzés»* előtt. Elei get zabáit* életükben. Én ugyan láttam, hogy édesanyám kioson az udvarra és valamit szorongat a köténye alatt, dehát sohase voltam árulkodó természetű és nem mondtam el édesapámnak.

Másnap a nagy »előkészülettől majd fölifordült a ház. Nem tudom honnan, nagy teknőket. fazekakat, lábosokat kerítettek és azokat mosták, súrolták. Maris néni, aki édesanyámnak a nehezebb munkáknál segíteni szokott, hatalmas kosárral érkezett haza. Volt abban egész fűszeres bolt: rizskása, só, paprika, bors, majoránna, meg Isten tudja micsoda. A kamarából előkerült egy nagy íöntő fokhagyma, a szomszédasszony, Julis néni, pedig nagy lábas savanyított fejes és vágott káposztával jelent meg. Mert káposzta nélkül n«n disznótor a disznótor. Ebbe kerül a füle, farka, meg a dagadója. Ezektől, meg a jó zsíros és fűszerezett tölteléktől van azután a töltött káposztának olyan jó íze.

»Batik bácsi is elküldött egy hatalmas szatyrot, amitől bennünket gyerekeket eltiltottak, mert sok éles vágó, szúró szenszám volt benne. Ezek ugyan bennünket kevésbé érdekeltek, de azért mégis szerettük volna a hurka és kolbásztöltő »masinát kipróbálni. De hát tilalom, az tilalom!

A következő nagy napon már reggel korán talpon voltunk, hogy »a nagy eseményekből sem- mitse mulasszunk el. Az udvaron már ott guggol édesanyám az ól előtt, s búcsúzásul vakargatja kedvencei tarkóját, „akik”, szegény*, nem is sejtik, milyen veszedelem fiúdul rövidesen ráj*.

Nemsokára megjelenik Batik bácsi is, egy jó markos legénnyel, s pálinkás jóreggelt kívánva nekiindulnak a kocák kivégzésére

Édesanyám és Maris néni már ott állnak ez utóbbinak egy nagy csenéptál és egy fakanál a’ke- zébeiH i-.bbe a tálba fogja föl majd a vért, amit :

fakanállal folyton keverni kell, hogy az meg ne aludjék.

Batik »bácsi és segédje kinyitják a disznóól ajtaját, hogy kiakolbólitsák a hízókat. Ezek azonban» valami rosszat sejtenek és nehezen akarnak megmozdulni. Dehát szakértőkkel van dolguk és így mindketten rövidesen az udvarra kerülnek.

Batik és legénye az egyiket azonnal fülön fogják, egy-kettő kirántják alóla a lábait s már mind a ketten rajta térdelnek. A disznón* ez természetesen nem tetszik, éktelenül sivít A másik ezalatt szintén» megrémült, de meglátja édesanyá mait, hozzárohan és a köténye alá dugja a fejét. Mélységesen hallgat. Azt hiszi szegény, így nem veszik őt észre.

Ezalatt Batik bácsi csizmája szárából »kikerül egy hosszú éles kés, amellyel a disznó torkát, annak halálordítása közben kissé megberetválja, majd a kést egy ügyesen irányított szúrással a torkába döfi. Maris néni már ott van» a tállal, fogja» föl a bőven omló sűrű vért és szorgalmasian Kavarja. Batik bácsi és legénye a hízó lábait ritmikusan mozgatják, hogy a vér annál jobban kifolyjék. A hízó haingja mind hörgöbbé válik, míg végre teljesen elhallgat. Kimúlt. Batik bácsi, a véres kést megtörölve a disznó szőrös hátán», feláll.

— No ez kész, hadd jöjjön» a másik!

A másik még mindig ott fülel édesanyám köténye mögött, meg nem mozdulna egy világért sem. Édesanyám arcán sűrűn folynak a könnyek.

— Ne sírjon má a tekintetes asszony, — mondja Maris néni — mer ha így sajnájja, nehezebben döglik meg a disznó.

Édesanyám, nem tudván tovább nézni a bekövetkezendő tragédiát, a »konyhába rohan, sorsára bízván másik kedvencét, amellyel Batik bácsi és legénye hamarosan végeznek.

Következik a pörzsölés. A hízók néhány zsúp szalmával kis kézi kocsira rakatnak. A kocsit »a legény húzta, Batik bácsi, meg mi, gyerekek, akikhez a Szomszéd gyerekek ,is osá»tl*oz»tak, segítettük tolni a kocsit. A falu széléin egy szérűn megálltunk ,aiho! Batik bácsi »két máglyát készített, amelyekbe a hízókat elhelyezte. Mielőtt a máglyát meggyujotta volna, a hízók szájába egy-egy kukoricacsutkát »rakott, ami szerinte arra volt jó, hogyha az állatok véletlenül »borsókáisak lennének, attól azok fölpaittogzain*. (Ezt ugyan a helybeli állatorvos bolondsága* minősítette, de Batik bácsi' szentül hitte. Lehet, hogy »neki van igaza Mit tud az ilyen célirányos dolgokhoz egy ilyen baromorvos?) Mint a szíu-indiánok a gyó- zielmi áldozat füzét, úgy táncol* körüli a szép pirosra» pörkölödő disznókat, amelyeket Batik bácsi még a láb* alatt is külön szalmaosutakok- kal megpörkölt, hogy sehol se maradjon rajtuk szór.

Minekutána a disznók így szépen megpörkölődtek, díszmemetben vittük őket haza. Hozzánk csatlakozott most már a falu apraja-nagyja, szakértő szemekkel bírálván a disznó súlyát és a» belőlük nyerhető zsír mennyiségért.

Otthon már vártak bennünket a teknyövel és forróvízzel, amellyel a disznókat szépen megmosták és a még véletlenül rajtuk maradt szőrszálakat levakargatták. Most következett a mérés. Apám nagyon meg volt elégedve a disznóik súlyával, lesz vagy 75—80 kiló zsírunk.

Édesanyám, aki még mindig a reggeli tragédia hatása alatt állott, most is ott állt kedvencei előtt, amelyek egy fából készített állványra voltak fölakasztva. Batik bácsi éppen most bontotta ki belső részüket. Anyám megilletödve mondja nekem:- Látod, (iám, ilyen az ember élete!

A földarabolás után a fehérpecsenyéből hir- telensiilt reggeli készült. Hát aki még ilyet nem evett, nem tudja, mi a jó. F.gy-két pohár karcos után újra megindul a munka. Maris néni nagy szakértelemmel a beleket mossa, anyám az orjale- ves, a töltöttkáposzta és hájaspogácsa készítése körül szorgoskodik, Batik bácsi pedig aprítja a belsőségeket, s egy alkotóművész ihlettségével adja meg a hurkák és kolbászok savát, borsát.

Rövid ebéd »után következik »a hunk* »és disznósajtok 'kifőzése, szalonnaaprítás és kisiités, a sonkák, oldalasok orják, szalonnák btsózása, ko- rianderreJ való ízesítése, és a többi. Közben lassan beesteledik és hála a sok szorgalmas kéz munkájának, a disznóöléssel kapcsolatos összes munkák elvégeztettek. Még csak néhány hurkát, kolbászt, meg »karajt kell a sütőbe tenni a disznó torra, amelyre már jönni* is a vendégek.-A disznótoron qsi szokás szerint Batik bácsinak is részt kell venni, ami arra is jó, hogyha nem sikerültek volna a hurkák, meg »kolbászok, hát mindjárt azon melegiben el lehet húzni a nótáját. Dehát a mi Haitik bácsinkkal ilyen szégyen még nem esett meg.

Hogy a tor meddig tartott, azt már nem tudom, mert mi, gyerekek a korai fölkeléstől és a sok izgalomtól hamar elálmosodtunik és szüléink bennünket ágyba küldtek. — Annyit azonban mégis tudok, hogy Kovács szomszédéknál másnap lett volna disznóölés» ami elmaradt, mert Batik bácsit reggel felé vitték tőlünk nagy dalolva haza.

Másnap, reánk, gyerekeikre jó nap virradt. Mindegyikünk vitt a tanító úrnak kis kóstolót. Tehát biztos, hogy aznap se felelés, se besaefcun- dázás nem lesz... Délután meg a sógorékhoz, koimáékhoz, keresztár yámékhoz vittünk kóstolót,

ami szintén nem volt némi haszon nélkül. Enn* köszönhetjük, hogy megvehettük a Robinzon Cru- zoét, »amire már rég fájt a fogunk.

Hát így esett meg nálunk a disznóölés. Vau bíz annak már vagy ötven éve.