Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-04 / 44. szám
Budai Napló 1937. november 4. éttermeiben Minden este és vasárnap és ünnepnap délután Tánc — Setét György jazz zenekara A budai íemeiők napfényes ünnepe JfUksa ctcUzác mexikói icagódiá^á^taíc éufúcduió{a Ezen a nyáron múlt 70 esztendeje, hogy megdöbbentő esemény híre rázta meg az európai közvéleményt: a mexikói köztársaságiak árulás folytán elfogták Queretaroban Miksa mexikói császárt és június 10-én ott kivégezték. Miksa császár, mint ismeretes, Ferenc József király testvéröccse volt, akit a mexikói császári trónra, amelyet ül. Napoleon francia császár kreált, ugyancsak ö hivatott meg. Mexikó parlamentje 1863 júniusában 214 szavazattal 1 ellen ajánlotta fel a fiatal főhercegnek a császári koronát melyet az elfogadott és itthon toborzott 8000 főnyi hadseregével, me'yben sok magyar tiszt és közlegény is volt, 1864 május 28-án Vera Cruzban mexikói partra lépett. Rövid uralkodása tele volt bajjal és keserűséggel. ni. Napoleon füt-fát ígért, mielőtt Miksa főherceg kiment Mexikóba, — többek közt 25-000 főnyi hadsereget is, — de Ígéretéből semmit se vá'tott be. Mexikó egy részében ugyanis akkor a franciák voltak az urak. azonban az ország, másik fele köztársasági érzelmű volt. Amikor a lázadó Miksa császárt elfogták, megmentésére úgy Amerika mint az európai államok is mindent elkövettek. I. Ferenc József visszahelyezte őt osztrák föhercegi jogaiba, hogy lemondhasson a császári trónról és hazajöhessen, megmozdult érdekében az egész európai diplomácia, sőt Victor Hugo, a nagy francia költő is könyörgő leve'et irt érdekében Juarczhez: mindhiába. 1867 június 19-én — alig néhány nappal Ferenc József magyar királlyá koronáztatása után — agyonlőtték Eleinte még ho'ttestét sem akarták kiadni holott Tegethof admirális egész hajórajjal ment érte. Miksa császár felesége, Sarolta császárné akit Európában ért a borza'- mas hir, beleőrült a szerencsétlenségbe. A mex'kói események hire természetesen csak hetek múlva érkezett ide. Magyarországon rendkívül nagy volt a részvét a kirá'y és családja. iránt, hiszen a magyar nemzet akkor élte ..mézesheteit“ a feltámadt alkotmánnyal és a megkoronázott kirá'yi párral Sok magyar is volt a boldogtalan császár kíséretében, akiknek I egy részét ugyan Mikra még elfogatása előtt | hazaküldte mégis többen közülük szintén a 'á- ndók fogságába estek. Miksa főherceg-császár sajátmaga okozta tra- I gédiáját. Azt tette ugyanis, amit a Habsburgok 1849- ben nálunk is tettek: a csapatainak kezébe esett felkelőket. mint . lázadókat“ kíméletlenül Rii- II végeztette. Egész sor köztársasági tábornok kerti't a vesztőhelyre, igv többek közt Juarez tábornok öccse, valamint Őrt ege hadseregparancsnok is. igv aztán, amikor a köztársaságiak elfoglalták a császáriak utolsó fellegvárát, Quere- tarct is és benne magát a császárt, nem volt irgalom. Halálra ítélték és agyonlőtték, két tábornokával együtt. Mindenszentek napján ragyogóan tiszte Jcék égboltozatról tűzött le az enyhe őszi napsugár és telehintette apró tfizrózsáival a temetőket. Emberemlékezet óta nem volt ilyen' szép a halottak ünnepe. Alábbhagyott a hagyományos tolongás és a villamosmegállóknál is csak ritka sorok kígyóztak az induló kocsik előtt. A közönség a szép időben gyalogszerrel sétált ki a temetőbe. Népesek voltak a budai temetők is és virágosak a sírhalmok. A Farkasréti temető olyan volt, mint egy virág- erdő és már messziről fehérlett a rengeteg krizantém. Közéleti férfiaink díszes sora alussza itt önök álmát és az utókor sem mutatkozott velük szemben hálátlannak. Mindegyik sírjára jutott koszorú, virág és sokhelyütt hangzottak el a megemlékezés kegyeletes szavai. Ebben a temetőben nyugszik Rákosi Viktor, az \ „Elnémult harangok■” halhatatlan írója; gondos kezek az idén is teleszórták virággal a sírját Terstyánszky Ödön ezredes sírhaotján üvegbúra alatt ott van a vitéz katona kardja is, jelképéül annak, hogy az amszterdami olimpián megnyerte a kairdvívó világbajnokságot. Sírkövén hexameteres vers, a kard mellett az Országos Testnevelési Tanács hatalmas koszorúja. A Tanács, mint minden esztendőben, az idén is kegyelettel adózott a magyar sport nagyjainak. Koszorúk bontják Kehrling Bélának, a világhírű magyar tenniszbaj.-j noknak sírját is. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga Wolff Károly sírjához zarándokolt, ahol Torzsay Biber Gyula, a Liga elnöke mondott be-jj szédet. A sírra koszorút helyezett el a Baross Szövetség is. I1 Sokan keresték fel egykori barátai és tisztelői t Viraág Bélának, a Budai Napló alapító főszerkesztőjének sírját és virághegy borítja Dréhr Imre sírját is, valamint Góthné Kertész Ellának, a nagy művésznőnek síremlékét. Virágdíszbe öltözött Bu- záth János alpolgármester, Platthy György, Sze- beny Antal, Kolozsváry Sándor, a hires erdélyi jogtudós, Némethy Béla tanácsnok és Teleki Sán- dormé grófné, a „Szikra” néven ismert írónő sírja. A lánchidi oroszlánok készítőjéről, Marschalkó Jánosról sem feledkeztek meg: néhány szál virág került a régi sírra. Halottak napján avatták fel a Farkasréti temetőben Kádár Lehelnek, a korán elhunyt kiváló magyar újságírónak síremlékét. A temető egy másik részén, gyászolók hatalmas gyűrűjében, megható gyászszertartás folyik. A fiatal tanármemze- dék egyik nagy reménységének, Újlaki Klárának hoilttetemét helyezik el a honi földbe. Olaszországi tanulmány útján, Firenzében halálos baleset érte. A „felhagyott’ temetőkben is voltak kegyeletes ünnepségek. A Németvölgyi temetőben emlékkertet létesítettek, ide kerültek a régi nemesi sírok és azoknak a hősöknek a közös sírja, akik Budavár ostrománál estek el. A közös sírra a főváros hegyezett el hatalmas koszorút. A Tabáni temetőben még két régi síremlék áll: a Döbrentei Gáboré és a Virág Benedeké. Virág Benedek porla- dozó csontjait a pálosrendi, szerzetesek a közeljövőben a gellérthegyi Szikla-kápolnában helyezik el, Döbrentey Gábor pedig a Kerepesi-temetöben kap végső nyugvóhelyet. Az óbudai új temetőben is óriási volt a látogatók száma és a troHeybuszok alig győzték a forgalom lebonyolítását. Eucharisztikus Kongresszus idejére való útnieg- nyitás. A sürgősség folytán azonban lehetséges — különösen ha az időjárás nem kedvez az építési munkálatoknak — hogy a végleges kockakövezetet ideiglenes makadám burkolat fogja helyettesíteni. — A főváros 33 ingatlant sajátított ki. A kisajátítás összege közel háromnegyedmillió pengő. A telkek már telekkönyvileg átírva a főváros tulajdonában vannak. 10 telektulajdonossal egyezség útján állapodott meg a főváros, csak a többi 23 kért bírói ítéletet. —November 5-ike után minden körülmények között bontani kezd a főváros, még abban az esetben is, ha akadna bérlő, aki csak hatósági úton lakói tatható ki a bérleményből. — A főváros méltányosságát bizonyítja az a tény, hogy 2—3 bérlőnek megengedte, hogy május l-ig használhassa a 'bérleményét, de ezek a bérlemények nem esnek bele az építendő útvonalba. — A kisajátított ingatlanok helyén, az út megépítése után, modern bérpaloták épülnek. A Közmunkák Tanácsa most rövidesen dönt, hogy 4—5 emeletes bérházak épülhetnek-e ezen a a részén Budának. — Probléma még, hogy a kisajátított és később eladandó telkek megkapják-e a teljes rendkívüli házadómentesség kedvezményét, ez esetben a főváros reméli, hogy a kifizetésre kerülő háromnegyedmillió pengő nemcsak teljes egészében visszatérői, hanem még a munkálatok költségeit is fedezné az eladásira kerülő telkek ára. — Pár nap és munkások csákányom tömegei egy-kettőre eltüntetik a kis ódon óbudai házacskákat, hogy helyet adjanak egy új, fejlődő városrésznek. A Flórián-tér megnagyobbodik és szép sarokiterül,ettél bővül. Egyetlen keserűsége csak az itteni polgároknak, hogy a Beszkárt itt is egy újabb hurokvágánnyal lepi meg utasait. Kilakoltatják november 5-éig az óbudai kivezető út mentén lévő kis házak lakóit I Gyorsan, erős tempóban folyik a dunaparti kivezető főútvonal építése. A gyorsforgalmi közút a Flórián-térnél kezdődő és a Szentendrei-útba torkolló szakaszának építése most a legközelebbi programja a fővárosnak. Munkatársunk felkereste RÓZSAVÖLGYI ISTVÁN DR. főjegyzőt, aki az építkezés állásáról a következő felvilágosításokat adta: — A kivezető gyorsforgalmi főút e szakaszának építéséi a lehető legrövidebb időn belül megkezdjük, hogy kellő időre befejezhessük az építési munkálatokat. A Fiórián-téntől a Szt. Endre- iT ti gr a Majláth-utca egyenes, széles modern, gyorsforgalmú közúti kiképzést kap. Természetesen a mai Majláth-utca és a belekapcsolódó girbe- görbe keresztező utcák teljesen eltűnnek. — A Közmunkatanács júniusban állapította meg Óbuda belső részének végleges szabályozási tervét, ennek a tervnek megfelelően fut majd az új Majláth-utca is, ennek a tervnek megfelelően történtek a telek és ingatlan kisajátítások is. — Bár még a kisajátítási eljárás nem fejeződött be teljes egészében.,, a törvényszék ítélete szerint a főváros részére a birtokbaadás már augusztusban megtörtént. így a törvény rendelkezése szerint’ a munkálatokat megkezdhette a fölváros a bérlök beleegyezése nélkül is. A főváros a hozott ítélet alapján csak az ingatlantulajdonosokkal áll kártalanítási megváltási jogviszonyban és a kb. 140 bérlőnek már a főváros mondott fel most nov. 1 -re. Bár egyik bérlőnek sem volt hosszabb szerződése, mégis a főváros Óbudának ezt az első naigyobb kisajátítási területét a legnagyobb méltányossággal kívánta kezelni. — Jövő év májusáig el kell készülnie az új útvonalrészletnek, mert csak így lehetséges az Hová lettek Buda elveszett forrásai ? Sok a forrása Budának és mégis kevés, mert a fürdőváros gondolatát nemcsak azzal a néhány meglévő fürdővel kell megtestesíteni, amelyeket úgy, ahogy kihasználnak; hanem a budai hegyvidéken lévő, eliszaposodott, alig ismert források feltárásával is’, amelyek nagy áldást jelentenének — anyagilag is a gyönyörű, szinte a világon egyedülállóan páratlan környezetben. Nemrégiben emlékeztünk meg a táborhegyi Szent Antal forrásról, amely mai állapotában rombol, pedig megfelelő feltárás és. keretezés esetén hasznos is lehetne, ha — van is vízvezeték azon a vidéken. A Sashegy oldalán, a Budaörsi út mentén a régi helyszínrajzok egy Ist en kút járói és a Sashegy alján lévő síkságon Nádas kútról tesznek említést. A hűvösvölgyi Pál patak és mellékágai feltárása esetén egy völgyzárógát létesítésével az ország egyik legszebb fekvésű, erdőkkel koszorúzott tava létesülhetne; amelyben szívesen horgásznának; csónakáznának és Buda nagy vonzóerővel szaporodnék. Fel kell tárni a hegyvidéki forrásokat! Bár a sötétenlátök erre bizonyára kéz- legyintéssel felelnek, mert arra gondolnak, hogy a Dunába hány millió liter ásványvíz folyik ma is hiába. A budai Hátúm Vlyut ICú’&'zácHtya iú cvz tqyUúti Budai iíUfiú Irta: Bevilaqua Borsody Béla Lebontják a budai Fő utca egykori monumentális épületét, az egyemeletes „felhőkarcolót”, az egykori „Gróf Forgách Laktanyát", melyet negyven évvel ezelőtt senki nem nevezett így, hanem csak „Három Nyúl Kaszárnya” néven. Budáról lassan, de biztosam eltűnik Buda, vagyis Budapestté válik az egész főváros. Bizonyos. hogy a Három Nyúl Kaszárnya ódon épülete nem tartható meg. Bizonyos, hogy kispolgári, XVI. Lajos modern, barokos kapuin kívül semmi stílusú artisztikum nem volt a komoly egyszerűségű vén házon. Bizonyos, hogy műtörténet’! értéke nem volt. De az is bizonyos, és ezt kereken meg kell mondanunk, hogy egyéb rpűtörténeti értékünk sincs, mint az a félig-meddig pallérbarok, aminek utolsó hírmondói is most tűnmek el szemünk előtt Ezért tehát bizonyos, hogy minden kivénhedt budai házzal ia régi Város stílusának egy-egy utolsó nyammondója lesz porrá, illetőleg még annál is kevesebbé: emlékké. Viszont azok, akik nem itt születtek, akik ide bevándoroltak, itt csak új honfoglalók és csak „új földesurak”, azokat mi az öreg ördögért érdekelne egy ócska budai ház? Ezek tehát meghalnak a megvénhedés természetes halálával. Élményt beleérezná egy régi házba csak az tud, akit élmény köt a régi házhoz. Amit Dickens, Thomas Mann, Proust, Tormay Cecilia, Ágai Adolf, Bányay Elemér — a felejthetetlen „Zuboly” — és Magyar Elek vagy Márai Sándor írtak meg egy-egy régii házról, az Irodalom. A Három Nyúl Kaszárnya helyén volt 18. század eleji budai Városi Serfőaöház históriáját a magyar serfőzés történetéről szóló munkámban írtam meg. A régi Serfözöház históriájára vonatkozó várostörténeti adatokat én szerkesztettem emlik táblaszöveggé és javaslatomra került az emléktábla a Kacsa utcai Arany Kacsa serház falára. Amit alábbiakban lefirkantok, az nem várostörténet és nem irodalom. Mindössze holmi kis emlék csupán, holmi kis élmény, bizonyára semmiség. Emlék, ami a régi kaszárnyához köt Talán akad még valaki a pestivé, Pestté, Budapestté technoknatizálódó, tehát elvesző, elmúló Budán, akinek szintén emléke, élménye a Három Nyúl Kaszárnya. Az illető bizonyára olyan öregfiú már, mint e sorok írója... * Az egykori budai kisfiú idejében a k. u. k. Infanterie Regiment No 8. téglavörös parolis bakának egy Bataillioinija tanyázott a Három Nyúl Kaszárnyában. A kedves katoniabácsikról a budai kisfiú kitörölhetetlen emlékeket hordoz magával, Ezek az emlékek 1890-ig nyúlnak el. A kisfiú famíliájában ugyanis több igen jeles katonabácsák voltak. Egyrészt szép aranyos rámákban, a falon lógó csaádi képeken, illetőleg a Sírban, másrészt penziókban, minit a Sir .felé masírozó penzionátus öreg katonabácsik, végül délceg ifjúságban, mint szép, igazi, valódi, az ifjúsággal masírozó katonahácsik. A sírban volt katonabácsi Nemes Bakonyi báró altábornagy uram, a napóleoni háborúk kitűnő magyar katonája, a magyar Mária Terézia Rend lovagja. Fehér Waffenroctoos képét e sorok írójának nagynénje a Hadimúzeumban helyezte eL Néhai való altábornagy uramnak unokaöccse volt Gyulai báró Gaal József, Verona volt várparancsnoka, a cs. kir. 19. gyalogezred ezredtulajdonosa, altábornagy, a hires „Das Gaal”, aki e nevét a címen nyerte, hogy olyan karakán magyar úr volt, hogy noha híven szolgálta a Császárt, rettentő pogányul törte a tájcsot és örökös hadilábon állott a fránya derdiedas-szal. Az öregúr Is kép volt már akkor, ma is az a Hadimúzeumban, ahova fehér Waffenrockos kópét unokaöccsének, nagynéném férjének, Gyulai Gaal Istvánnak özvegye helyezte el. „Das Gaal” bácsinak fia, Gyulai Gaal Nándor honvédezredes volt. A Ludovikáfoól gyakorta járt el a rokoni budai Ids háziba, a Szent János utcába, viszont a kisfiút gyakran vitte el édesapukája a Ludovikába, melynek alezredes uram, ha jól tudom, alpanancsnioka volt. A kisfiú e címen rengeteg ólomkatonával játszhatott a Lu- dovikában. A kertben, a kaputól balra volt egy házikó, abban változatos, hegyes, dombos, patakos, erdős terep mintája, ezen rengeteg ólomkatona. A fiatal ludovikánusok tanultak ezen. Nos, itt kezdődik a Három Nyúl Kaszárnyának a budai kisfiúval kapcsolatos históriája, mint Élmény, azaz Emlék. Az Élmény piros, élő valami, boldog budai gyermekség és illúzió, aminek röviden Élet a neve. Az Élmény, mely a Három Nyúl Kaszárnyához fűződik az, hogy volt egy másik szép öreg nagybácsi is: katonabácsi, Kisazari és Tarpai Szánky Ferdihánd altábornagy bácsi is, ő is rokon atyánkfia. A kisfiú mindeme bácsik révén maga is katonabácsi volt. Volt: nem „akart lenni” az, majd „ha nagy tesz”, hanem: volt. Volt neki szép veres huszárcsákója, szép bádogdeardja, patrontáska, trombitája, dobja és falova, utóbbinak valódi lófarkból volt a farkai Történt pedig egyszer, hogy mind a két Nándor bácsi, az altábornagy bácsi és az alezredes bácsi is ott voltaik uzsonnán apukáéknál. Ott volt egy igen vén kapitány bácsi, Lányi kapitány bácsi is. Nos e sorok írója is ott volt. Fején huszárcsákó, derekán kard, hátán bomyú, vállán szuro- nyos puska — illetőleg „csunyojocs pucska”, mert ezt így ej.té ki e pöttön Három'bék — derekán dob és bádogtrombita, jobbjában madzag, madzagon ágyú. Sűrített módon az egész oakumpakk és egy egész ármádia. Ott volt Habakuk, a fekete kandúr- cica és Jessy 'kutya is, a .kisfiú elválhaitatlam ba- rátjai. Óh, sírban pihenitek ti már, összes drága, felejthetetlen nagybácsik, sírban pihen apuka és anyuka és hol van óh', Habakuk és Jessy, óh, vén Effendi már >a kisfiú, de a sírig fog emlékezni a drága öreg katonabácsik mosolyára, a kedves mosolyra, mellyel csak öreg bácsik mosolyoghatnak kicsi, négyéves kisfiúkra. Mosolyuk emléke mosolygóssá teszi a mai hitvánnyá plebejusodott életet. A kisfiú ott állott a régi kis szobában, kaptákban a katonabácsik előtt, mikor a Szent János kórháznál felharsant a katona trombita. „Jönnek a katonabácsik!” — kiáltotta a kisfiú. Jöttek. A Vérmezőről jött egy ott exercírozó század és a Kacsa utcán és a Gyorskocsi utcán át tartott a Három Nyúl Kaszárnya felé. Minden nap estefelé ott jött el a század a Régi Ház előtt. A kisfiú minden este teljes katonai pompában (huszár- csákó, kard, puska, szurony, dob, trombita, ágyú, Habakuk és Jessy) ott várts őket a kapuban. Feszesen szalutált a századnak. Ha K. Gyula hadnagy úr vezette őket, akkor e boldog, régi budai dőkben a hadnagy úr fogadta ia kisfiú szaiutálá- sát és megfuvatta a trombitát, vagy megverette a dobot! Óh, micsoda boldogság volt ez! Nos, a trombita megharsant az utca felvégén. A kisfiú, Habakuk, a macska és Jessy, a kutya rohantak ki a kapuba És ekkor csoda történt! A drága öreg altábornagy bácsi, az alezredes bácsi és az öreg-öreg Lányi kapitány bácsi 'kiáltottak a Régi Ház kapujába! Örömet akartak szerezni a kisfiúnak! A Seregek Ura, a legfőbb Hadúr áldja meg drága haló poraikat! Jött a század, előtte a fiatal hadnagy úr, K. Gyula! Meglátja a kisfiút a huszárcsákóval, a hornyával, a dobbal, a trombitával, a szuronyos puskával, a faágyúval, a Habakuk kandúrral .és a Jessy kutyával! És mellette ott látja a három öreg kafonaurat! Altábornagyot, alezredest, kapitányt lát a kisfiú mögött! Óh hogyan kommá ndirozott Links schaut-ot! — Óh K. Gyula hadnagy úr! Hogyan vágták ki a díszlépést a drága kiviaokolt bajszú, gyönyörű magyar bakák! Hogy durrant a kétszáznegyven szöges bakancs a macskafejű, mohos utca kövezetén! A kisfiú pedig szentül hitte, hogy mindez neki, egyedül neki szól! Bizonyára neki, nem az öreg katonabácsiknak! * A régi budai katonatrombita és dob szava régen elcsengett a semmibe. Régen laz égi Káderhez rukkoltak be az öreg katonabácsi'k. A kisfiúból öregedő fiú lett. Mindig szeretettel emlékezett a Három Nyúl Kaszárnyára. Arra is, hogy az oda bevonuló bakákon fehér Waffenrockot látott. Rájött, hogy 1889-ben láthatott ilyet; a katonai kincstár 1889-ben elhordatta a bakákkal az akkor mindössze vagy huszonöt esztendővel azelőtt kimustrált fehér Waffenroekokat. Az Élet gyors katonalábon marsolt el, illetőleg elmarsolt az Ifjúság és az öregség közeledése bandukoló™ fogta az egykori budai kisfiú egykor fürge lábát, melyben szép rendes kis francia gránát darabkát hord emlékbe. Az egykori budai kisfiúból lett Budai Három- bék Effendi néhány évvel ezelőtt a Kacsa utcában bandukolt, amikor vén ószerest látott az egyik ház előtt. Az ószeres kezében ódon képet látott Effendi; veresh.ajtjókásy medvebőrsüveges, magyar belülfűzös bakkancsos, zsimóros magyar bakanad- rágos gyönyörű, kiviockolt bajszos, fehér Waffenrockos magyar gránátosok voltak a képen! Itália valamelyik szőlőtermő völgyében marsoltak a drága magyar fiúk a képen, talán éppen Veronába, anno 1862? Az egyik makrapipájába tüzet kért a tálján szőiocsősztől. Mialatt ez kovával, taplóval kínálta a vitéz urat, a többi faliján szőlővel tömte meg a patrontáskát. „Honnan, való ez a kép?” — kérdeztem a vén ószerestől. „A Három Nyúl Kaszárnya” volt kantinosának az özvegyétől vettem meg, felelte az ószeres. És ekkor csoda történt, kettős csoda! Az egyik az, hogy megismertem a képet, melyet kicsi budai kisfiú koromban láttam a régi Három Nyúl Kaszárnya 'kantinjában. Megismertem a képet és ott láttam rajta a fehér Waífen- rockokat A másik'csoda az volt, hogy a hátam mögött kedves ismerős hang szólalt meg: vitéz Aggházy Kamii ezredes uramnak, a Hadimúzeum igazgatójának a hangja. Ott az utcasarkon vette meg a régi képet, mely ott van a nagyszerű múzeum magyar katonai relikviái között. Bárki ott láthatja. így jelent meg számomra a múltból a Három Nyúl Kaszárnya .és a régi fehér Waffenrock. Hát hogyne sajnálnám a szegény, kopott, kivénhedt. kaszárnyát ma, Halottak Napján, egy vén budai ház halála napján, minden kedves, meghitt régi budaiaságok halála évében?
