Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-11-15 / 1205. szám

XXXII. 1205. sz. ELŐFIZETÉS Negyed évre 6 — P Egy évre. . 24.— P Egyes szám 40 f. Egyesületi tagok féláro n kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1935nov.15 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, i mm. magas sor egy* szeri közlésnél 30 f. Szövegsor ára 2P. Is­mertető közlemények megállapodás szerint A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő­Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Felelős szerkesztő : V I R A Á G BÉLA Főmunkatárs: Szombathy Kálmán Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, Maros-utca 23. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig Becsey Antal: A cwásáea,,. A székesfőváros jövő évi költségvetésének tárgyalását Szendy Károly polgármester szé­les látókörű expozéval nyitotta meg, amelyet kétségtelenül sok realitás és tiszteletreméltó szó­kimondás jellemez. Vitathatatlanul igaza van abban, hogy a fő­városi háztartás rendjét kiegyensúlyozott, de- ficitmentes költségvetésre tehet csak alapozni; igaza van abban is, hogy ennek az egyensúly­nak fenntartása az 1930. évet követő idők gaz­dasági viszonyainál fogva kemény, szinte em­berfeletti feladat volt; igaza van abban is, hogy mindezen nehézségek dacára fővárosunk helyzete még világviszonylatban is elég kedve­zőnek mondható, mert minden egyéb beállítás­sal szemben tény, hogy a székesfőváros önkor­mányzata és vezetősége úgy a vi­szonyok megítélésében, mint a szükséges óvintézkedések végrehaj­tásában körültekintőnek és erélyes­nek bizonyult. A székesfőváros polgársága tehát megnyug­vással veheti tudomásul, hogy sorsa jó kezek­ben van letéve; és nem kell végzetes meglepe­tésektől tartania. Hogy azonban a feladatoknak a jövőre vetett képéi megrajzolhassa, néhány őszinte és bátorhangú megállapításra volt szükség. A fő­város deficit félé hajló költségvetésének a vi­lággazdaság által felidézett okai vannak, ame­lyek a székesfőváros akciórádiusán kívül es­nek; hiszen nemzeti jövedelmünk is az utolsó években 4 milliárd pengőről csaknem a felére apadt. Vannak azonban e jelenségnek oly okai is, amelyek a székesfőváros és állam viszonyának rendezetlenségé­ben gyökeredznek; ebből kifolyólag állottak elő az állam és a szé­kesfőváros háztartásában oly eltolódások, ame­lyek a székesfőváros bevételi forrásait erősen elapasztották, ugyanakkor, amikor egyidejű­leg ugyanezekből a forrásokból az állam bevé­telei hatalmasan megduzzadtak. Számszerűleg ez annyit jelent, hogy amíg 1930-ban az állam­nak a székesfőváros területén 134 millió pengő adóbevétele volt, amely 1934-ig 153 millióra emelkedett, ugyanakkor a székesfőváros 110.6 milliós adóbevétele 71.5 millióra esett vissza; végeredményben tehát az állam budapesti adó­bevételei körülbelül 20 millió pengővel emel­kedtek a főváros rovására, mert a székesfővá­ros adóbevételei ugyanakkor 40 millió pengő­vel visszaestek. Ez az aránytalanság előrelát­ható volt azok előtt, akik adórendszerünket ismerték; hiszen az azóta megszűnt törvény- hatósági tanácsban még idejében hangzott el nem egy figyelmeztető szó a fázisadó behoza­tala alkalmával, amely a forgalmiadórészese­dés elkerülhetetlen összezsugorodására vezet. Idejében hangzott el a figyelmeztetés, hogy a fogyasztásiadó várható csökke­nése tisztán adótechnikai intézkedé­sek eredményeképpen fenyeget nagy jövedelemkiesésekkel; mindezeket természetesen erőteljesen fokozták a gazdasági helyzet súlyosbodásával járó ki­maradások, amelyek elsősorban a községi pót­adó és keresetiadó visszaesésben jelentkeztek. A polgármester tehát jogosan állította szembe ezekkel a nagyobbrészben kormányzati intéz­kedések által előidézett kiesésekkel azokat az egyre fokozódó terheket, amelyeket a polgár­ság a legnagyobb erőfeszítésekkel bír csak el­viselni. Mindezen megállapítások konklúziója meg­szabja azokat az irányelveket, amelyeket a vá­roskormányzásnak követnie kell. Az egyik alapelv: az állam és a főváros között sürgő­sen rendezni kell a terheknek és adótermészetű jövedelmeknek vi­szonyát és megosztását. Nem tehet egyfelől a város ter­heit a kulturális, szociális és gazdasági élet egész vonalán csak fokozni és ezzel szemben a város jövedelemforrásait fokozatosan elsor­vasztani. Ez az út feltétlenül összeroppanásra vezet. A másik alapelv az, hogy a túlzásba vitt takarékosságnak azt a módját, amely csak ne­gatívumukat termeit ki, nevzdliesen leszállí­totta az alkalmazottak fizetését és munkabérét s a munkaalkalmak csökkentésével megbéní­totta a gazdasági életet, — tovább folytatni vagy pláne fokozni nem lehet. Ezzel szemben a MSségyetés egyensúlyát a ter­melő gondolat segítségével kell biz­tosítanunk; — és ebben az irányban mindenekelőtt az üzemeinkben rejlő gazdasági energiákat kell a kommunális fel­adatok szolgálatába 'állítanunk. Am bármily tetszetős 'legyen is a gondo­lat: — a főváros gazdasági egyensúlyát üze­meink fejlesztésével vagy racionalizálásával biztosítani, — mégis súlyos feladat e gondola­tot megvalósítani, mert az üzemek célját és feladatkörét két «egymással szöges ellentétben álló követelmény szabja meg. Az egyik: , minél olcsóbbá tenni a közszolgálta­tások árát a fogyasztóközönség szá­mára; :a másik? minél több jövedelmet juttatni a közpénztárnak, hogy kőimyítsünk a polgárság adóterhein. Más szóval revízió alá venni, vagyis magyarán szólva, olcsóbbá tenni a közszolgáltatásokat és ezekből a lecsökkenteti árakból adódó jövede­lemmel felduzzasztani a közpénztár bevéte­leit. Ebben a formában a feladat matematikai­lag megoldhatatlannak látszik és mégis meg kell oldanunk. Meggyőződéssel vallom, hogy meg is tehet oldani; de erre a célra a sokat hangoztatott racionalizálások, személyzetredukcióval járó A gondolatot és eszmét a viszonyok és körül­ményék termelik ki. Ezek alapján ideák és el­gondolások alakulnak ki rendszerint egyszerre több ember lelkében. Aztán élelmes toliforgatók hozzák nyilvánosságra. Az elhintett mag azonban életre csak akkor kél, ha a gondolatot, az eszmét a nagyok egyike megértő lélekkel felkarolja és tekintélyével vagy hatalmával megvalósítani tudja. Mondjak tehát, hogy övé az érdem, nem pedig azé, aki a gondolatot először felvetette. Budapest nevének megváltoztatása sokszor volt elgondolás tárgya, de a kérdés csak most ölt komoly alakot, hogy Herczeg Ferenc a Pesti Hír­lap egyik legutóbbi számában éles tisztánlátásával formát és jelentőséget adott neki. Herczeg Ferenc a maga űri szerénységével és őszinteségével megmondja, hogy nem tudja, hogy a gondolatot hol olvasta. S mi ez alkalommal, hogy az ő elgondolása mellett lándzsát törünk, rámutat­hatunk arra is, hogy az eszme először a Budai Napló hasábjain és szerkesztője, Viraág Béla ava­tott tollából jutott szélesebb nyilvánosságra. A helyzet megértésére szükséges történelmi­leg elemeznünk, hogy tulaj donkép hogyan is ke­letkezett Budapest neve. Az ókorban létesült legelébb a régebbi kelta Ak-ink nevű telep, ezt a rómaiak idején Aquin- cum-nak nevezték. Ettől délre a mai Óbuda he­lyén a hunok és avarok idején épült fel Buda né­ven egy népesebb város s ez adta meg a mai Buda­pest nevének.első szavát. Buda ősrégi hun-avar vagy indus szó, tekin­télyes öreget jelent és Indiában 19 Buda nevű helység van. A rege szerint Attilának fivérét hív­ták így. Sőt még az öregisten-nék is Buda volt a neve. Személyneveket volt szokás letelepedések el­nevezésére használni. Példa erre: Csanád, Csaba, Gyula, Jenő, Solt stb., mind ősmagyar nevek. A Buda név is így keletkezett. Pest neve későbbi keletű. A Gellérthegynek üzemegyesítések, úgynevezett ösztönző hatású tarifarevíziók stb. nem alkalmasak; mindez csak kuruzslás, vagy legjobb esetben tüneti kezelés. A meg­oldásra vezető gondolatok sokkal mélyebben fekvők és a hozzá vezető utak a közüzemi gazdálkodásnak teljesen új területein keresendők. Jövedelmet hajtő üzemeink hozamát csak úgy tudjuk felfokozni, ha a szükségleteknek olyan új terü­leteit szervezzük meg a fogyasztás számára, amelyek az üzemek jelen­legi termelését meghatványozzák. Ez a lehetőség ma úgy az elektromos, mint a gázüzemnél egyaránt fennáll. Az áramfogyasz­tás területén a székesfőváros évi fejkvótája 200 kilowattóra körül van; Svájcban a fej­kvóta ennek ötszöröse, Svédországban tízsze­rese; elektromos centrálénk kapacitásának kö­rülbelül kétharmada nincs kihasználva. A gáz- fogyasztás évi 80 millió m2, hiszen pl. a laká­soknak alig egynegyede főz gázzal; holott a főváros melegenergiaszükséglete (fűtést és ipari termelést beleértve) évi 1—-2 milliárd m2 gázt igényelne. A fogyasztásnak ezek a superlativuszai tehát adva vannak. Az is minden szakember előtt tisztán áll, hogy a termelés arányainak felfoko­zása a termelési költségek erőteljes csökkenésével jár. Azzal is tisztában vannak a szakemberek, hogy a felfokozott termelésbe számos oly tényező kapcsolható be, amely mint jövedelemforrás eddig egyáltalában nem szerepelt. Hogy csak egy példával szolgáljak, a szénben levő kátrány és drága kén nem arra való, hogy a szénnel együtt elégessük; hiszen a kénből., sokmilliós évi importra szorulunk. Végül az is természetes, hogy a fogyasztás fejlesztése csak a fogyasztói árak erőteljes mérséklése útján lehetséges; aminthogy a közpénztárak jöve- díMicnek fokozására sem a fogyasztói árak emelése, hanem csupán a felfokozott termelés­ből származó jövedelemtöbblet vezethet. A székesfőváros közüzemeiben rejlő ener­giák kibontakozását tehát ebben az irányban kell keresnünk és elősegítenünk. volt régen pesti hegy a neve. S az ennek alján épült helységet nevezték el Pestnek.. De ezt a nevet adták annak a telepnek is, mely a .Gellért­heggyel szemben a Dana másik oldalán épült halászkunyhókból keletkezett. Ezekből a főváros mai pesti oldalán telepített kunyhókból fejlődött lassanként a mai nagy város, mert a budai olda­lon a város terjeszkedését a Dunát szegélyező hegylánc akadályozta meg. Ez a nagy jövőnek indult város megtartotta a Pest elnevezést. S ez Budapest nevének második része. Hogy a Pest név hogyan keletkezett, arra ä tudósok véleménye eltérő. Rendesen a szláv Pecz szóból ■ származtatják, ez kemencét jelent és ennek német fordítása lenne Ofen. De Viraág Béla alig hihetőnek mondja, hogy az óbndai hegyek aljában épült téglaégető­kemencékről nevezték volna el a várost. Valószí­nűbbnek tartja, hogy a Pest szó a „Becs” szóból eredt, ahogy szlávul a várost nevezték. Így lett „Becs”-ből Becs, Pécs, Becskerek, Óbecse stb. De ha ebből lett, akkor hogyan lehetett- belőle a né­met Ofen? Harmadik feltevés szerint Pest avar szó és folyóvízbe ékelő sziklát jelent. Ez azokra az időkre emlékeztetne, amikor a Gellérthegyet köröskörül víz övezte, amint ezt a geológusok állítják. Akárhogyan vagyunk azonban a névvel, tény az, hogy a török uralom után az elnéptelenedett vidékre és a magyar fővárost körülvevő községekbe is az osztrák politikának megfelelően németeket telepítettek. Ezek a régi Pest neve helyett, hihetően e név szláv kemence értelmének német fordításával a főváros budai részeinek gyűjtőneveként Ofen ne­vet vették fel. De az Ofen névnek ez az eredete sem bizonyos. Lehet, hogy a kelta főisten: „Au­fen” szobra után nevezték így, mely a római te­lepülés idején még állott a Határ-hegyen. De le­het, hogy azért, mert „nyilt” város volt, nem sán­cokkal körülzárt vár, tehát „Offene Stadt“. Azaz «, (Offen”. Bármely eredetű is azonban az Ofen név, mely magában megállhatott volna; ez az elneve­zés teljes képtelenséggé vált, mihelyt az Ofen ne­vet a Duna másik oldalán kiépült Pest nevével hozták kapcsolatba. Mert így az Ofen-Pest tulaj­donképpen .németül Ofen-Ofent, avagy az eredeti. Pest elnevezést megtartva: Pest-Pestet jelent, mert hiszen Ofen a Pest szónak , német ellenértéké. Hiszen a Gellért-hegy alján volt Pest nevű hely­séget nevezték a németek Ofennek. • Ebből a fonákságból csak úgy menekülhetünk, ha elfogadjuk Herczeg Ferenc javaslatát és Buda- pestnek németre Je nem fordítható, de történelmi múltjának megfelelő új nevet adunk. $ Nemzeti szempontok is szólnak a névváb toztatás mellett.- Egy múzeumkörúti antikvárius kirakatában most is ott díszeleg a múlt század hat­vanas éveiből ránk maradt útmutató: „Ofen-Pest und Umgebung“ a címe. Az osztrák abszolutizmus csempészte be ezt a szót és mostanában a pánger- mán rajongók ugyanezt az elnevezést használják, mert a németségbe való bekebéleztetésünk idejére emlékeztet. Annyira használatos és ismert volt ak­kor az Ofen-Pest elnevezés, hogy később az alkot­mányos Budapestét összetévesztették Bukarest-tel és a Budapestre címzett levelet Románia ország­jelzéssel látták el. Ez még ma is így van, ami na­gyon kellemetlen. Norvégia, amikor függetlenítette magát, fő­városa, Christiania nevét „Osló“-r& változtatta. Kí­vánatos tehát, hogy mi is nemzeti inagyar nevet adjunk székesfővárosunknak most, amikor elnyeri tűk teljes függetlenségünket. Herezeg Ferenc Budapestet. Buda névre kí­vánja átkeresztelni és ez ellen csak az szól, hogy a sokkal nagyobb Pest, a főváros zöme, esetleg zokon venné,, ha a kis Buda egyszerűen bekebe-. lezné. Ne legyen tehát Pest rovására csak „Buda”, hanem keressünk a mult, a hagyomány alapján ne­vet, amely fogalom. Ma már nincs vár, falait nagyrészt lebontották és így összeforrt ez a hegy az egész várossal. ■ Legyen,tehát: BUDAVÁR! Örvendek, hogy ez a közérdekű ügy alkalmat szolgáltatott arra, hogy a Herczeg Ferencből ki­induló fénycsóva egyik megvilágító sugarát vesse a Budai Napló és régi érdemes szerkesztője, Viraág Béla működésére. Mindkettő éppen most készül ju­bileumra, a Bndai Napló háromévtizedes fennállá­sának emlékére és ősz szerkesztője félszázados iro­dalmi és közérdekű tevékenységének évfordulója alkalmából. ■ A budai írók, művészek és tudósok egyesülete, a „HOLLÓS MÁTYÁS TÁRSASÁG" vette kezébe az emlékünnep rendezését; Viraág Béla egyik alapítója és évtizedeken át alelnÖk- háznagya, egyúttal spiritus rector-a volt a társa­ságnak, mely neki • mélységes hálára van leköte­lezve... H szép kilátás autóbusza — Kis-Svábhegy-, Ráth György- ás Hieronymi- utak közlekedése — Ez év elején népes küldöttség kereste fel Sipöcz Jenő dr. főpolgármestert és Szendy Károly polgármestert, akiktől is azt kérte, hogy Kis- Sváb- hegy-, Ráth György-utöa, Hieroriymi-út, Kis-Sváb- hegyi-út szakaszán autóbuszjárat létesíttessék; azt próbaautobuszon a város szakértői is bejárták és megállapították, hogy az utak alkalmasak az autó­buszjáratra. A küldöttség, amelynek vezetői* Nagy Emil dr. ny. igazságügyminiszter, Tárnok Béla dr., Koséinszky Károly min. tanácsos, Sugár István, a Siesta-szanatórium igazgatója, dr. Merkovics Fe- rencné kincstári ügyész neje stb^goltak, különösen arra hivatkozott, liojM^a gyönyörűen fejlődött J városrész semmiféle^^^^fcdési eszközzel ellátva nincsen, pedig itt s^P^^szebb. parkok, villák, házak épültek, szanatóriumok, Jdtolák (erdei isko- Iák) stb. vannak, ahova serduW^ermekek százai is megteszik naponta az utat. Jj^Hpest és környé­kének panorámája a legszebb^Rnnen érvényesül, idegenek százai kere^^^H *ezt a helyet. Mindezt tekintetbe véve Szem^^Z&róly polgármester ki­jelentette, hogy az akkor még megrendelés alatt álló 50 drb autóbuszból bárom autóbuszt fog kapni a Kis-Svábhegy, de a Szfőv. Közlekedési Bizott­ság ,is egyhangúlag megvalósítandónak találta a kisssvábhegyi autóbuszjáratot és aktuálissá is vált, mert' a belügyminiszter is jóváhagyta a város autóbusz-megrendeléseit. A Kis-Svábhegyi Egyesület népes értekezletén,, okt. 15-én, Nagy Emil dr. ny. igazságügyminiszter’ 1 elnök ismertette a KiS-Svábhegyre vonatkozó autobuszjarat-ügyet, Tárnok Béla dr. pedig fel­olvasta a memorandumot, amelyben statisztikailag Budapest neve legyen „Budavár“ — Válasz Herczeg Ferenc cikkére — írta: Hennyey Vilmos dr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom